Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

2()2 170. országos ülés november 22. 1876. kormányok magok belátták, hogy ezen lehet vál­toztatást tenni, meg is Ígérték, hogy fognak se­gíteni, de az eszme eredményre eddig nem jutott; én tehát azon felfogásban vagyok t. ház, hogy igenis lehet változtatni oly formán, hogy minden ügyosztály ólén egy osztályfőnők legyen, nevez­tessék az akár osztály-, akár ministertanácsosnak, de a kettő a mint van, jelenleg nem maradna meg. Erre azt hozhatnák fel ellenvetésül, hogy annyi egyént egyszerre hivatal nélkül hagyni nem lehet, elismerem t. ház, hogy az egyesekre sére­lem lenne; de miután a salus reipublicae-t oly gyakran hangoztatják, vajon azt épen a minister­tanácsosokkal szemben miért ne lehetne használni ? (Helyeslés.) azt megvallom nem tudom érteni, an­nál kevésbé, miután az igazságügyi téren eszkö­zölt reductioknál épen a salus reipublicae eszmé­jéből kiindulva még oda is elmentünk, hogy ma­gát a bírói függetlenséget koczkára tettük az által, hogy maga az apasztás mellett még az epu­ratiotól sem ijedtünk viszsza. {Helyeslés.) A második a központnál a min segíteni le­het és a hol tetemes megtakarítás lehető, az egyes ministeriumoknál felállított számvevőségek. Ezen számvevőségek száma oly nagy, hogy azok­kal hadat lehetne viselni. Én megvallom t. ház, hogy sokkal czélszerübbnek tartom, ha az állami számvevőszék aránylag kibővittetnék, az egyes ministeri tárezáknál alkalmazott számvevőségek megszüntettetnének, és legfejebb egyes expositura tétetnék minden ministeri tárczához, a melynek hivatása lenne a liquidatiót teljesíteni. Megtakarítást lehetne még tenni a vasutak­nál. Azt hiszem t. ház, mindnyájan tudjuk, hogy a vasúti igazgatók mily óriási fizetésekkel vannak ellátva, hogy például egy vasúti igazgatónak 18 — 20 ezer forint fizetése van; — túlságos nagy ez akkor, mikor a magyar ministernek csak 12,000 frt fizetése van. Hogy ennek a vasúti igazgatóknak és igazgató-tanácsosoknak miért legyen akkora fize­tésök, valóban nem tudom. Ha oly sok pénzünk lenne, hogy ezt is megbírnék: akkor nem volna ellenvetésem; de mikor hiányainkat évről-évre köl­csönökkel fedezzük ós azzal sem vagyunk tisztá­ban, hogy kölcsönt kapunk-e vagy nem: valóság­gal meggondolatlanul odahányjuk ki a pénzt, ezt nem helyeslem. A mi a bevételeket illeti, bátor voltam meg­említeni, hogy én a jelenlegi helyzet keretén be­lől is lehetőnek látom, hogy a költségvetés némi többletet mutasson fel. Nem ugyan a közvetett adók megváltoztatásában, mert ez irányban meg van kötve kezünk, hanem az egyenes adók te­kintetében. A jövedelmi adó mint bölcsen méltóztatnak tudni, az üzlet embereitől értelmi keresmény­től vétetik be leginkább. Mindkettő úgyszólván önkéntes lemondáson alapul. Ha ezen valami meg­szorítást gondolna ki a pónzügyminister ur és ez épen az ő teendője: azt hiszem, hogy sokat le­hetne segíteni De még inkább a tőke kamat-adón. Tudjuk, hogy a tőke után ki fizet adót, az a kinek történetesen hypothekaris kölcsönökre ki­adott pénzét a telekkönyvbe bekebelezteti. De a kik pénzüket bekebelezés nélkül adják ki ós leg­inkább váltóeseompttal foglalkoznak: adómentesek. (Igaz.) Pedig el kell ismernünk, hogy mai nap, midőn az ingatlan birtok alig jövedelmez 5°/ 0-ot, a tőke könynyedón 10°/ 0-ot jövedelmez és mégis a többi jövedelmet húzó tőkepénzeseknek meg van azon előnyük, hogy adót nem fizetnek. Sokan azt hozzák fel, hogy a váltó escompt megadóztatása megakasztaná a kereskedelmi for­galmat. Megvallom, hogy nem vagyok azon meg­győződésben, legalább ha annak megszorítása he­lyesen alkalmaztatnék, például lehetőnek tartom, hogy minden egyes váltón az üzleti bélyegen kí­vül alkalmaztassák meg azon bélyeg, mely a le­járathoz képest megfelel a váltóból húzott jöve­delmeknek. (Igazi Igaz!) Azt hiszem, hogy ez az államnak tökéletesen igazságos követelése (He­lyeslés.) és a pénzforgalmat sem akasztaná meg. Elismerem, hogy a mit a budget apasztásá­ról s a jövedelmek fokozásáról felhoztam, nem olyan, hogy a deficzitet fedezné. De bátor voltam már előbb mondani, hogy nem is képzelem, hogy ez a jelenlegi hehezet mellett megtörténnék. Ha­nem szükségesnek tartom erre mindenek fölött, hogy önálló gazdasági és pénzügyi politikát hoz­zunk be; de anélkül ezt lehetetlen megtenni. Végül t. ház, az appropriátó kérdésében sza­vazatomat, független szavazatomat, fentartom ak­korra, a nőkor e kérdés a házban szőnyegre kerülend! (Helyeslés,) Zsedényi Ede: Tisztelt képviselőház ! Lehe­tetlen hallgatással mellőznöm azon kételyt, mely az általain, mint a pénzügyi bizottság elnöke által aláirt jelentés hitelessége irányában, a jelen vita alatt két bizottsági tag Simonyi és Helfy részéről nyilvánult. Engedjék a kétkedők emlékükbe hoz­nom azon szavazást, mely a bizottság kebelében a pénzügyi helyzetről szóló kifejezés elfogad ásat hatá­rozta el. Elnézve attól, hogy a tekintetben sem Simonyi, sem Helfy tagtársaink külön indítványt nem tettek: az egyik a külön vámterület elfoga­dását ajánlotta, a másik arra szólította fel a kor­mányt, hogy az adókópessóg emelése érdekében tegyen valahára javaslatot. Különben mikép nyi­latkozzék a bizottság a pénzügyi helyzet felett: arra három indítvány tétetett. Én azt kívántam, misze­rint nyíltan kimondassák, hogy oly államháztartás, melynek kiadásai évenként csak uj kölcsön által fedezhető, fen nem tartható és igy a kormány a kiadá­sok leszállítására utasítandó. Wahrmann azt indit-

Next

/
Thumbnails
Contents