Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
184 169. országos ülés november 21. 1876. mondott; hanem az, a mit a ház el fog határozni. (Helyeslés a középen) Valóban ha, mint a képviselő ur felszólítása után ezt igen szívesen felteszem róla, az egyes egyének irányában a vádaskodást el akarjuk mellőzni: akkor engedje meg, hogy annak, hogy a felett vitatkozzunk. hogy a pénzügyi bizottságban mi történt és hogy annak jelentése mennyiben felel meg a többség nézetének és mennyiben nem, semmi néven nevezendő gyakorlati hasznát nem látom. (Helyeslés a középen.) Midőn az előttem szóló t. képviselő ur a pénzügyi bizottságban történteket érintette. bár nem nevezte meg, igazolta minden fel említés nélkül az ott követett eljárást. Ugyanis a t. képviselő ur a pénzügyi bizottság tárgyalásai egyik napján, ugyanazokat hozta fel, miket a vámszövetségről, a vám restituti óról, a bankról és mindezekről ma elmondott és engem azok iránt mintegy interpellált; én azt válaszoltam , hogy azon alkalommal nem felelek : mert meg vagyok róla győződve, hogy javított kiadásban ugyanazokat a képviselőházban nem sokára meghallom és akkor lehet rajok felelni. A. t. képviselő ur erre fejét rázta, de íme ma bebizonyította, hogy ón jobban isinertem, mint ő maga magát (Élénk derültség,) A t. képviselő ur azt mondja. hogy a kormány maga elejtette azon eszközöket, a melyeket a ministerelnök a képviselő ur által idézett beszédében kijelölt. Én t. képviselőház ezen állítását a képviselő urnák határozottan tagadom. Nem fogok most ezen kérdésekről, ugy a mint előttem többen tették, tüzetesen nyilatkozni; nem pedig azért, mert miként szerencsém is lesz épen Holfy képviselő úrral szemben rámutatni, nem is egészen jó oly dolgok felett vitatkozni és bírálatba ereszkedni, melyeknek valóságos hiteles szövege még nem ösmeretes ; mert az emberen igen könnyen megeshetik, hogy oly valamit támad meg, a mi valósággal nem is létezik. De egyátalában is ezen kérdések, a mennyire előlegesen megvitathatok voltak : eszmekeltés és tájékozás érdekében már többször megvitattattak, tüzetes megvitatásuk pedig azt kell remónylenünk, hogy a küszöbön áll és így ma azoknak tüzetes bírálatába bocsátkozni, ismét azt tartom, hogy tökéletesen fölösleges. Csak röviden kívánom megjegyezni, hogy a mint t. képviselő ur maga is felhozta , én akkor felemiitettem, hogy a vámszerződés revisióját kell ugy eszközölni, hogy az a defiezit leszállításának egyik módjává váljék. A törekvés, melyet a kormány ebben követett, és melyet el is ért részben, ugyan erre irányult; tehát határozottan nem áll, hogy a kormány a defiezit elenyésztetésónek ezen módját elejtette volna. Azután említette a képviselő ur az indirect adókat. Egyik alakja annak, mely által az indirect adók a defiezit leszállítására szolgálhattak volna: az egyezményekben igaz nem lett érvényesítve; de azért maga azon kérdés is, hogy az indirect adók reformja utján is főleg államgazdászati szempontból is lehessen hatni arra, hogy az ország jobblétre jöjjön és a defiezit lejebb szállíttassák : elejtve épen nem lett; sőt ez irányban megtörténtek minden szükséges intézkedések, melyek szintén a ház elébe fognak annak idején terjesztetni. A mi pedig magát a bankkérdóst illeti, az volt és *z ma is egyik legfőbb érv arra, hogy ezen kérdés tisztán, határozotta.n nemzetgazdászati szempontokból tekintetett a kormány által, hogy ennek hatása hamarább lehessen az országra nézve érvény esi thető, mintha a kormány ez irányban más utat választott volna. E kérdést is azon szempontból, hogy hazánk jobblétének elérésére és a defiezit elenyésztetésére hatni lehessen: a kormány tehát egyátalán nem ejtette el. Azt monda a t. képviselő ur, hogy a kormány a bankügyből közösügyet csinált. Ha a képviselő ur előtt lesz annak idejében a banktörvény ós a bankstatutum és ha mi fogjuk azt beterjeszteni : meg fog róla győződni, hogy közösügyet a bankügyből a kormány per absolute nem csinált. Lehet egy ügynek egy bizonyos időre megoldása iránt egyezményre lépni ; de azért azon ügy közjogi fogalmak szerint közösügygyé téve egyátalán még nincs. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások a szélső halon: ez mindegy!) Ha a t. képviselő urak azt mondják, hogy ez mindegy, az által már közösügygyé van téve: akkor ugyan kérdem, minő alapon támadnak meg bennünket, hogy nem érvényesítettük az országnak a külön vámterülethez való jogát? Erre nézve ezelőtt tiz évvel tíz évre egyezmény köttetett. Ha az áll, hogy ily egyezmény által közösügy támad, hogy ez esetben az önállósághoz nincs meg többé a jog: akkor ne vádoljanak bennünket, hanem vigyázzanak, mert hamar elhiszik önöknek, hogy az országnak nincs joga — a mit én ugyan határozottan tagadok. (Hosszas élénk helyeslés a középen.) A t. képviselő ur áttért azután a 80 millió bankadósság kérdésére. Igen keményen vádolt, hogy egyfelől elismertük, hogy tartozhatunk; másfelöl vádolt azzal, hogy midőn az 1867-iki kiegyezési törvény nem kötelezettségről, de méltányossági szempontokról beszél: mi megengedjük, hogy kötelezettség szabassák reánk. Ha a t. képviselő ur megvárta volna bírálatával, mig ismeri azon törvényjavaslatot, mely ez iránt be fog nyújtatni: megvagyok győződve, hogy éles elméjével elég megtámadható pontot keresett volna rajta —
