Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

169. országos ülés november 21. 1876. 181 hogy ez mintegy Benjáminja a kormánynak, nem teszek érte szemrehányást, mert belátom ez intézet üdvös voltát. De tény, hogy rendkívüli kedvezményekben részesült. Az ő kedvéért kivételt tettünk még az incompatibilitási törvényben, sőt az átalános kereskedelmi codexben is. De ezek mellékesek. Fődolog az, hogy ez intézet annyi éven keresztül 500 ezer frtot élvez kamat nélkül, úgyhogy a kamat már körülbelül kapitálisába magái Ha a kormány nincs azon helyzetben, hogy uj 500 ezer frtot teremtsen elő : méltányos kívánni, hogy kamatképen követelje vissza a mit adott, a nagy földhitelintézettől, mely ezéiját elérte, s legvirágzóbb intézeteink sorába tartozik. Pontosnak tartom ezen tárgyat, mert ha csakugyan nem akarja a kormány magát kitenni annak, hogy az adók évről évre rosszabbul folyjanak be, hogy az exeeutiók mindig nagyobb-nagyobb mértékben valljanak szükségessé : mulhatlan szükséges, hogy legalább kölcsönből űzethesse meg a kisbirtokos tartozásait. Nem tehetem t. ház, hogy ne reflectáljak részint azon határozati javaslatra, melyet Simonyi Ernő t. barátom a maga és barátjai nevében benyújtott, melyre nézve némi megjegyzések tétettek, s egyúttal néhány észrevételt ne tegyek Ígéretem szerint azokra, miket a t. ministerelnök minapában az interpellátiókra válaszolni méltóztatott. Mindenekelőtt megjegyzem t. ház, hogy én sehogy sem osztozhatom a ministerelnök urnák azon nézetében, hogy valami veszedelem rejlenek abban: ha bármily irányú határozati javaslatot a képviselőház elfogadna. Ö két okot mondott el; először monda, nincs az a kormány, mely ilyesmire ráállana, hogy kötött kézzel menjen ily nagy kérdés megoldásába; s másodszor azt mondja, nem helyes, mert ha a kormány téved: ezen tévedést még jóvá lehet tenni az által, hogy a törvényhozás elejti azon tévedő kormányt; de ha a törvényhozás téved : azt jóvá tenni nem lehet. A mi az elsőt illeti, én azt, hogy arra egy kormány sem állana rá, nem tapasztaltam; én épen az ellenkezőt tapasztaltam, hogy minden alkotmányos országban a kormány mindenekelőtt az ország véleményét iparkodik kipuhatolni, sőt alkalmat nyújt arra, hogy a közvélemény concret alakban nyilvánulhasson, s akkor azután előáll és hivatkozva épen ezen közvéleményre, ennek alapján alkudozik a többi hatalmakkal. Nem akarom a t. házat idézésekkel untatni, de idézhetnék az angol államférfiak legújabb beszédeiből. Alig van köztök egy is, mely nem hivatkoznék határozottan ós mindenekelőtt az angol közvéleményre; még jegyzékeikben is megértetvén az illető kabinetekkel, hogy más mint a követett irányban nem működhetnek: mert arra az angol közvélemény nem állana rá. Ami pedig azon theoriát illeti, miszerint, ha a kormány téved, elejtheti őt a parlament; de ha a parlament téved, azt jóvá tenni nem lehet: ez veszedelmes theoria, ez egyenes felforgatása a paiiamentális rendszernek. A parlament csak tanácskozó testület, a kormány a végrehajtó. Ha a külügyekben a kormány téved: az annyit tesz, hogy el lett tévesztve a végrehajtás; azon már a tanácskozás nem segíthet; de megfordítva, ha a * tanácskozásban követtetett el a hiba, egy jó, előrelátó kormány, mielőtt a végrehajtáshoz fog : segíthet azon azáltal, hogy öszszehi egy más tanácskozó testületet, vagy ujabban figyelmezteti a házat: vigyázzon, ezt nem lehet végrehajtani, ez veszedelemmel járna. De midőn már a kormány egyszer végrehajtotta, ha rósz irányba terelte az országot, veszedelmes háborúba keveredett : azon utólagos tanácskozás nem segíthet. Interpellátiómra adott válaszában a t. ministerelnök ur, — és ez volt válaszában az egyedüli érdemleges pont, — azt méltóztatott kijelenteni, hogy igenis az a hir való, hogy Austria és Magyarország a eonferentiába az angol javaslatok alapján beleegyezett. Igaz, hozzátette a t. ministerelnök ur, hogy ezen conferentián oda fog törekedni a külügyi hivatal, hogy a béke lehetőleg fentartassók; de egyszersmind megletessenek mindazon előkészületek és intézkedések, melyek szükségesek arra, hogy az ország és a monarchia érdekei minden eshetőséggel szemben megóvassanak. Ebben sokan nagy megnyugvást találtak. En megvallom a magam részéről, ebben semminemű megnyugvást nem találtam és pedig először azért: mert ne méltóztassanak hinni, hogy én, — ós ugy vélem, — akárki más is valaha kételkedtünk volna abban, hogy a t. kormány/oda törekszik, hogy az ország érdekeit megóvja. Én a magam részéről, mondom ebben sohasem kételkedtem; mert a mely perczben erről volnék meggyőződve, hogy Magyarországon hazafiatlan kormánynyal van dolgom, azon perez ben nem maradnék e teremben : mert akkor itt a küzdés hiába volna. A jó törekvésben tehát én sohasem kételkedtem; de tovább megyek és kérdem: volt-e valaha kormány a világon, amely azt jelentette volna : tudd meg, hogy én olyasmit fogok tenni, a mi nem ezen ország érdekeinek megóvására szolgál. Ilyesmit még Bach sem mondott. Ellenkezőleg minden vezérczikkben, minden hirdetésben, minden rendeletben azon időben azt bizonyították, hogy Magyarország érdekei kívánják ezt. — Ez nem megnyugtatás. A kérdés épen az, hogy vajon a kormány miként magyarázza az ország érdekeit és hogy abban nem téved-e? Ez az, a mi az ország érdekében áll, hogy milyen az irány, hogyan iparkodik a békét feltartani. A conferentián erre is két irányban lehet működni. Lehet odahatni, hogy a béke feltartassék, azzal, hogy kapacitálja a mi diplo-