Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

169. országol ttlés uovembwr £1. 1ST6. 179 javulásából keletkezik, de az egyenes jövedelem, akár a bank-privilegium meghosszabbításával, akár kölcsön czirnón. Legyen szabad itt erre vonatkozólag a kormánynak csak két mondatát idéznem. „Meg vagyok róla győződve — mondotta a jelenlegi ministerelnök ur 1875. febr. 3-ki beszédében — megvagyok róla győződve, hogy a defíczitet el lehet enyésztetni 1877 folyamán, — tehát nem 18 millió deíiczittel, mint most méltóztatik beterjeszteni — 1877. folyamán oly feltétellel, hogy a pénztári kezelésnek folytonosságára" okvetlenül szükséges összeg kiegészítéséül, ha az másként nem lehet, ez év végéig 8 millió írttal, ha kell kölcsön utján is gondoskodjunk, és gondoskodjunk arról, hogy az 1876. végén szükséges összeg akár a bank-privilegium fölötti egyezkedés alkalmával szerintem nyerhető kamatnélküli kölcsönből, akár más kölcsönből." Ezt mondotta a t ministerelnök ur azon beszédében, melylyel az akkori kormányt lelépósre kényszeritette. Es mit bizonyít ez ? bizonyítja, hogy el akarta érni ezt azon eszközökkel, melyeket az imént emiitettem; ós mit bizonyít a való? azt, hogy a vám és kereskedelmi szövetség revisiójánál a t. minister ur oly csekély eredményt tud felmutatni pénzben, a mi adó viszonyainknál semminek mondható; a fogyasztási adóra nézve szintén lemond minden előnyről, daczára annak, hogy maga is méltányosnak elismerte. A bankügyre nézve pedig nemcsak hogy beleegyezett abba — szintén ellentótben azzal, a mit akkor méltóztatott mondani, midőn magyarázta, hogy a negyedik csoporthoz tartozik a magyar önálló bank? ez, monda, egyáltalában a közösügyek közé nem tartozik, ezt akkor constatálta maga a ministerelnök ur; — de gondoskodott róla, hogy igenis ez is tartozzék a közös ügyekhez. (Igazi a széhö halfelöl.) Hogy miként értelmezem az önálló bankot, kimondom, nem minden esetben és minden viszonyok közt „valóban és nem csak névleg és színleg önálló bankot tartok olyannak, mely az ország pénzügyi érdekeit kielégíthesse." Ezzel szemben tudjuk, mi alkura lépett a lajtántuli kormánynyal és azon kamatnólküli kölcsön helyett, melyet a minister kilátásba helyezett: mit tett ? Beleegyezett, hogy vita kérdéssé legyen, hogy mi ne fizessünk az osztrák banknak azért, hogy oly szives legyen a mi millióinkat bezsebelni. {Igaz: a széhö balfelol). Engedelmet kérek, nem uj a történetben, hogy politikai férfiak imitt-amott egyes kérdésekben ellentétbe jönnek önmagukkal; de hogy valaki minden olyasnak lépésről-lépésre ellentétét tegye, a mit évek óta hirdetett, ós tegye épen akkor, mikor hatalmában volna nem tenni: ez, megvallom, az én tudomásom szerint első példa a történelemben. Én nem fogok most kiterjeszkedni a kiegyezés pontozataira; hiszen nem sokára, ha más események nem akadályozzák, kell, hogy azok a ház elé kerüljenek. Van azonban azok közt egy pont, épen az, melyet utoljára érintettem, és melyre nézve szükségesnek találtam, hogy némelyeket elmondjak, csakis azon okból, mert ez az egy pont, t. i. a 80 milliónyi államadósságban leendő részesülés, oly kérdés, a mely szerintem már az által is praeoccupáltatik, rontatik: ha beleegyezünk abba, hogy a ministerium e tekintetben törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. {Helyeslés a széhö balfelöl). Be van bizonyítva t. ház tényekkel, hogy ez a 80 milliós államadósság felvétetett azon lajstromba, a melynek alapján a kiegyezés történt. Ezt benn lehet találni talán igen világosan a bizottsági jegyzőkönyvekben ós azon jegyzőkönyvekben, a melyeket az akkori két ministerium küldöttei e tárgyban vezettek. Utalok e tekintetben, ugy hiszem, egy meglehetősen tekintélyes forrásra, az akkori pénzügyministernek könyvére, a ki azon tanácskozásokat vezette, a gróf Lónyay Menyhért, által erre vonatkozólag közzé tett könyvre, a melyben az adatok igen részletesen vannak elősorolva. Ez tehát az első pont, a melyről bebizonyitható, hogy ezt kérdés tárgyává tenni nem lehet: mert már akkor meg lett oldva. Van egy másik tény, a melyre nézve nem kell jegyzőkönyvekre hivatkozni. Tény t, i. hogy annak jutalmául, hogy ezen kiegyezés következtében Magyarországra jövőre semminemű teher ne háramolhasson. Austria részesül azon nagy előnyökben, először, hogy az államadóssági conversió előnyeit kizárólag ő maga élvezi, hogy a szelvónyadót kizárólag ő szedi, a sorsolási nyereményeket kizárólag ő élvezi és a mi legfőbb, hogy azon adó, a melyet az osztrák nemzeti bank éveken át fizet: egyedül és kizárólag az osztrák kincstárba foly. Hogy lehet feltenni, hogy akár az osztrák nemzeti bank, akár az osztrák kormány valaha azon véleményben lett volna, hogy ez Magyarországot is teheli. Akkor köteles lett volna Magyarországot is részesíteni azon adóban aránylag legalább, a melyet az osztrák nemzeti bank éveken át fizet. Nem említve mondom ezen adót, feltéve, hogy sehol sem törvénynyel, sem jegyzőkönyvvel, sem lajtromban nem lett volna soha kimondva, hogy ezen 80 milliónyi államadósság Magyarországot nem terhelheti: a ministeriumnak nem lett volna szabad abba belebocsátkozni, már csak azért sem, mert a törvény maga megmutatja útját: milyen alapra kellett volna terelni az ügyet. Választott bíróság, arbitrage, elhiszem a leghelyesebb ut akkor, mikor kérdés merül fel két nemzet közt, hol dönteni kell jog és kötelesség fölött. 23*