Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

167. országos ttlé* november 18. 1876. 135 ingatag alap, a mely elméletben felállítható, de a gyakorlatban nem roalisálható. De különben is, t. ház, ami engem kivált arra bir, hogy a kormány politikáját nem pártolhatom, hogy azt hiszem, hogy ezen költségvetés alapján nem haladhatunk: már maga az is : hogy a kormány bevallotta, hogy rendszere körében a megtakarítás terén alig haladhat tovább, mint a meddig haladtunk. Nem egyszer hallottuk mondatni és állíttatni általa, hogy a megtakarítások terén addig mentünk, ameddig esak mehettünk. Az adóemelésekre nézve pedig a kormány nagyobb részt maga bevallja, hogy a direct adók nevelését lehetetlennek tartja, kivévén azon egy irányban, melyben még a katasteri működés arra reményt nyújt. És minő magában ezen működésben az eljárás? Ha csakugyan igaz az, hogy a katasteri reform által jelentékeny adóforrásokat lehet megnyitni : akkor azért, hogy a változott mivelési ágak alapján egy-két millióval nagyobb jövedelmet kaphatunk : ma a költségvetésbe csaknem ekkora öszszeget kiadni és mellette két évet veszíteni, valóban kár volt. Kár volt akkor, midőn azon kevés tényezők közt, melyekre mutathatunk: ez talán az, a mi az adórendszerben a legjelentékenyebb, és mi a közmegnyugvásra nézve talírn még a legtöbb reményt nyújtja, a melynek alapján csakugyan azt hiszem, hogy talán ha nem is többet, de legalább igazságosabb utón fog lehetni a direct adók egy jelentékeny részét bevennünk. En a kormány eljárását két szempontból veszem bírálat alá: az egyik, az ügyködési képesség; a másik, a kormánynak elvi álláspontja. Ha az ügyködési képességet tekintem s azt látom, hogy midőn ezen kormány átvette a közigazgatást : akkor egy jelentékeny kölcsön hozatott javaslatba, mely a vasutak üzleti szükségleteinek fedezésére tervezett kölcsön vala. B kölcsön-operatiót akkor magam is megtámadtam, megtámadtam pedig leginkább mint olyant, a melyet ugy a mint terveztetett, czélszerüen keresztül vihetőnek nem tartottam. Utóbb a 80 milliós kölcsönről hozatott meg a törvény e házban. Á vasutak kölcsöne azon nehézségek következtében, melyekkel annak tervezése és keresztülvitele járt, hosszú időt vett igénybe, mig abba a stádiumba hozathatott, hogy egy oly hiteljegyet lehetett előállítani, melyet a piaezra lehetett volna vinni. Időközben az állam-kölcsönöknek tgy másik operátiója ért meg, és ama papírjai emittálhatókká sohasem válhattak, és jelenleg is ott szerepelnek azon segédforrások közt, melyek a hiány fedezésére hozatnak javaslatba. A 80 milliós kölcsönnek második részére nézve egy optionalis viszony állott elő; és utóbb ma, midőn legnagyobb mértékben érezzük, hogy a költségvetésből felmerülő hiány fedezésére és azon terhek viselésére, melyekkel szemben állunk, ujabb segélyforrásokra van szükségünk : ezen kölcsön-operatióknak szerintem épen nem szerencsés lebonyolítása következtében ott állunk, hogy kénytelenek vagyunk kölcsönoperatiókról szólani oly körülmények között, midőn ezen kérdést a legszívesebben nem tárgyaltatnám, minthogy a kölcsönkötés ma bizonyosan nehezebb, mint egy-két évvel ezelőtt volt. Időközben megadtuk a vasutaknak azon kölcsönt, a metyre szükségök volt, azon áron és cursus mellett, a melyen az állam-kölcsönt felvettük, oly pénzből, a melyre az államnak szükségletei fedezésére közvetlenül szüksége van. Végre is a vasutaknak fedezési hiányai az államra nehezednek s én ezt nem is rovom fel a kormánynak bűnül; hanem csak sajnálom, hogy nem volt szerencsésebb keze a kormánynak a kölcsön-operatiók keresztülvitelében, ós hogy késedelmes eljárása által a lebonyolítást akkorra halasztotta, midőn az nem lesz kedvezően keresztül vihető. A bajt és szerencsétlenséget egy pénzügyministemek különösen felróni szerintem nem lehet. Igenis a kormánynak rovom fel hibául, hogy akkor, midőn a nemzet adóképességét a legnagyobb mérvben vagyunk kénytelenek igénybe venni; midőn pénzügyi viszonyaink nem engedik, hogy beruházások által neveljük ezen adóképességet; midőn körülményeink nem engedik, — vagy nem merjük még akkor sem, midőn az különben igazolva volna — az adó egyes nemeit ott leszállítani, hol a productió érdekében ez kedvező vagy szükséges volna; mondom, midőn a kormány ezen helyzetben sem érzi magát hivatottnak és képesnek arra, hogy kellő közigazgatási reform utján megtegye mindazt, a nemzet productionalis képessége emelésére, a viszonyok javítására, a mit tennie lehet, és szerintem egy jól kormányzott országban és különösen minálunk, kellő erélylyel és az ügynek kellő ismeretével bíró kormánynak meg kellene tenni. {Ugy van: a szélső jobb és szélső bal felöl.) Igenis t. ház, én egyrészről tagadom, hogy kellő rendszer mellett jobb és mellette olcsóbb közigazgatást ne lehetne behozni; tagadom, hogy közlekedési rendszerünk érdekébeu akár tariffák utján, akár a kezelés utján, akár a vasutak csoportosítása utján többet és jobban ne lehetne tenni, mint mennyit a kormány 3 év alatt tett; (Ugy van! a szélső jobb és szélső bal felől) tagadom, hogy a pénzügyi kezelés keretében az adóhivatalok kellő beosztása és általában az ügy gyakorlati kezelése utján megtörtént légyen mind az, mi olcsó és mellette sikeresebb kezelés érdekében megtörténhetik: tagadom azt, hogy akkor, midőn az országnak jó közigazgatásra égető szüksége van: akkor idő legyen experimentumokra, az összes közigazgatást a megyékbení