Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

167. országos illés november 18.1876. 133 pedig, — nem azért — és ezt különösen hangsúlyozni szükségesnek tartom, hogy a kormány az elébb elősorolt jövedelmeket elköltötte: — íiem, — mert én jól tudom, hogy erre a többség felhatalmazta és így ezt tenni tökéletes joga volt, — nem; — ón azért nem szavazom meg, mert annak daczára, hogy a többség bizodalma által erre fel volt hatalmazva : az államháztartásban az egyensúlyt helyreállitani még sem volt képes! Az ellenzéknek volt vezére, most ministerelnök ur az általam idézett beszédében, az egyensúly helyreállítására egy évet engedett, mint ellenzéki vezér ; én mint a magyar nemzet egyik nagyon igénytelen polgára, — három költségvetést megvártam ; {Derültség bal/elől) de miután látom, hogy a jelenlegi kormány és főleg ennek elnöke,— akarva vagy nem akarva — ez a politikai életben a dolgon úgyis mit sem változtat, — a nemzet kebelében keltett bizalomnak eleget tenni nem képes; a 2l-es bizottságnak előirányzatát, mely bizottságnak ő is tagja volt és mely szerint a pénztári hiányt meglehetett volna szüntetni, keresztül vinni, vagy nem akarta, vagy oly akadályokra talált, a melyeket ő elhárítani nem volt képes; továbbá, miután az ország érdekei Ausztriával és az osztrák nemzeti bankkal szemben, — az eddig bejelentett tárgyalások után Ítélve, — kellő védelemben nem részesültek; minden erély csak befelé az állam szabad polgárai és növendékeivel szemben érvényesül {Igaz! Igaz ! balfel'ól) az ipar és kereskedésünk érdekeinek megtámadása ellen; ugy látszik nincs fegyvere; miután tapasztalni kénytelen valók, hogy pártjának hű és kitűnő tagjai a független szabadelvűek ; sőt mi több saját választóinak tekintélyes része, — működése felett pálczát törni kénytelenek voltak ; {Igaz! balfel'ól) miután látjuk, hogy a nagy terhek daczára, sem vagyon, sem életbiztonság nincs az országban; miután látom, hogy a fusió ily körülmények között egészen eredménytelen ; miután a kormány nem képes a nemzetben ijesztő mérvekben terjedő elégületlenséget, ha nem is megszüntetni, de legalább csillapítani: •— ugy én azt hiszem, a közvéleménynek nyújtok némi elégtételt és habár mint beszédem elején mondva, nem keresve, de előle ki nem térve, teljesítem polgári kötelességemet, a midőn mindezek után, a kormány iránti bizalmatlanságomnak az által adok kifejezést, hogy a költségvetést nem szavazom meg. (Élénk hosszas helyeslés, a ház több padjáról.) Gr. Zichy Nándor: T. képviselőház! Az 1876-iki költségvetés az adóemelés elvét tartalmazta, s egyszersmind nagyrószben azon elvekből indult ki, melyek alapján a jelen kormány pénzügyi ós egyéb bajainkon segíteni vállalkozott. Ezen költségvetést, minthogy az adóemelés elvét, melyet involvál, elleneztem ós azon irányt, melyet a kormány akkor követni készült, nem helyeseltem, tárgyalás alapjául el nem fogadhattam. A jelen költségvetés nagyobbrészt oly tételeket tartalmaz, melyek törvényszerű alappal bírnak, s melyek ujabb elvet nem tartalmaznak. E költségvetést tehát tárgyalási alapul elfogadom; mert jelenleg nem elv elfogadásáról vagy el nem fogadásáról, hanem arról van szó: minő ezen költségvetés ? miként tünteti elő az ország pénzügyi állapotát, miként lehetne a jövő bajain segíteni? Ha azt kérdem: minő ezen költségvetés az 1876-iki költségvetéssel szemben? kétségkívül meg kell vallanom, hogy ez sok tekintetben reálisabb amannál. Reálisabb, minthogy többnyire azon tapasztalatok alapján épült, melyeket a jelen év gyakorlata, s az 1875-iki zárszámadások nyújtanak. "8- midőn ezt szívesen elismerem: mégis kénytelen vagyok ez alkalommal kijelenteni, hogy a jelen költségvetést még sem tekinthetem valósággal reálisnak, számszerű alapjaiban sem. S ámbár nem nagy súlyt fektetek arra : vajon a költségvetés egyik vagy másik előirányzata megközeliti-e valósággal azon szám-összeget, mely tényleg be fog folyni, vagy ki fog adatni, minthogy nem az határoz, a mi a költségvetésben fölvétetik, hanem a tények határoznak, a íinanczialis helyzet felől; fontos azonban mégis, hogy a költségvetés reális alapokra fektettessók azért: mivel magának a háznak ós a közvéleménynek csak akkor lehet a íinanczialis állapotról helyes fogalmat szereznie, ha a költségvetés, a mennyire lehetséges, reális. De különben is a költségvetések tárgyalásának még pénzügyileg is bizonyos kellőleg becsülendő értéke van, a mennyiben egy kópviseletileg tárgyalt költségvetés, ha az reálisan a közhitelnek is biztosítékot nyújt. Sőt hallottuk annak idején, hogy épen az alkotmányosság barátai az alkotmányosság előnyeinek ezen részét is fennen hangoztatták. Mindezen tekinteteknél fogva eléggé nem sajnálhatom, hogy költségvetéseink eddigelé a zárszámadásoktól oly eltérő eredményeket tüntettek föl, azért engedjék meg, hogy azon kérdést: realis-e ezen költségvetés vagy nem? kissé tüzetesebben tárgyaljam, jóllehet annak részleteibe ez alkalommal ereszkedni nem szándékom. {Halljuk1) Nem tarthatom reálisnak ezen költségvetést: mert szerintem számszerűleg is közel 6 millióra terjedő fedezete kellő indokoltsággal és alappal nem bir; 6 millió pedig magában a mérlegben számszerűleg is oly különbözet, melyet csekélynek, és ezen költségvetés realitására nézve befolyás nélkülinek mondani nem lehet. Az egyenes adók összegében ón a fedezetet alap nélkül 4 millióval magasabbra látom feltöntetve, mintsem a minőnek az feltüntethető, és pedig azért: mert az egyenes adók egyes tételei az 1875-ki zárszámadások és a folyó év gyakorlata alapján vétettek fel azon egész mórtékben, melyben azok befolytak, és ezekben foglaltatik mindaz