Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

167. országos Illés november 18. 1876. 129 rinttal szállítottuk le; daczára annak, hogy 1875ben 4 millióval, 1876-ban ujabb 8 millióval, 1877-re az eddigi adó-felemeléseket is tekintetbe véve, kerekszámban 14 millió forinttal emeltük fel a közadókat: az 1877-iki deficzit mégis 18 millió írtban van előirányozva. Nem akarok a fölött vitatkozni, hogy kisebb vagy nagyobb lesz-e a deficzit a jövő év folyamán az előirányzott 18 millió írtnál. Előttünk áll az a kótségbevonhatlan tény, hogy a jelenlegi rendszer keretében, fenntartva a mostani állapotokat : az eddig követett pénzügyi politika mellett minden takarékosság és minden adófölemelés daczára évenként legalább is 20 millió frtnyi deficzittel kell számolnunk. (Elénk helyeslés balfelöl.) És szemben állunk azzal, hogy a jövő évi, és a következő évek valószínű defíczitjeinek fedezése végett nemcsak ujabb kölcsönt kell keresnünk, de még előttünk áll a 80 milliós járadékkölcsön második felének elhelyezése és a 153 milliós kölcsönnek 1878-ban kezdődő visszafizetése. ( Ugy van!) Az előirányzott deficzit t. ház! nem lenne nagy összeg rendes viszonyok közt: ha Magyarország közgazdasági fejlődése nem lenne megzsibbasztva ,• ha hitele nem lenne megingatva. 20 milliónyi deficzitet egy közgazdaságilag fejlődő, összes bevételei fölött rendelkező állam, mely a természetes fejlődésnek annyi föltételével bir, mint Magyarország, — egy oly közgazdasági politika mellett, mely a nemzet productiv erőinek kifejtését támogatja: — igen könnyen fedezhetne. (Elérik helyeslés balfelöl.) Ha a vámok, fogyasztási adók és monopóliumok fölött önállólag rendelkezhetnénk, ha e tekintetben minden törekvésünket meg nem zsibbasztaná a Bécsből jövő parancsszó, — mely ezen, minden államra nézve annyira fontos bevételi forrásainkat csak ugy engedi kiaknázni, ha az ausztriai kincstár, az ausztriai gyárosok és iparosok az eddig is jogtalanul élvezett előnyök további élvezetében meghagyatnak : — akkor a deficzit igen könnyen helyre lenne állitható. (Élénk helyeslés balfelöl.) Francziaország és Olaszország példái mutatják, hogy egy állam, mely az állami bevételeknek valamennyi forrásait kiaknázhatja, — mily nagyszerű pénzügyi eredményeket érhet el, a nélkül, hogy az illető ország közgazdasági fejlődését megbénítaná. De egy oly politikával, mely az államháztartásban az egyensúlynak helyreállítását nagy részben a direct adóknál keresi, — a fogyasztási adók, vámok és monopóliumokból pedig megosztozik az ausztriai állam-kincstárral. az ausztriai iparosok és gyárosokkal: az egyensúly nem állitható helyre! (Helyeslés balfelöl.) És épen ezért ón nem osztozhatom a pénzügyi bizottság általános jelentésében kifejezést nyert EÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. VIII. KÖTET. azon reményben, hogy az eddigi utón tovább haladva, az egyensúly pár év múlva helyre lesz állitható. (Helyeslés balfelöl.) Nem osztozhatom pedig azért, mert én arra nézve nem ámitom magam, hogy a kiadásoknál — a már kifejtett indokoknál fogva — további lényeges megtakarítások el lennének érhetők; meggyőződésem az is, hogy a direct adók tovább nem fokozhatok; a fogyasztási adóknál ós vámoknál pedig a két kormány által kötött egyesség alapján várható csekély financiális haszonnál sokkal nagyobb lesz a közgazdasági kár. Mert arra, hogy a megnagyobbodott terheket a nemzet el is viselhesse, hogy az adó-teher a polgárok adó-képességét meg ne rontsa: fájdalom ! a kormánynak még oly fényes ós gyakori Ígéretei daczára sem történt semmi. (Ugy van, igaz!) Osak utalnom kell arra, hogy a vám és fogyasztási adók kérdése és a bankkérdós ma sincs megoldva, sőt hogy abban a kiegyezésben, mely a két kormány közt köttetett, a jelenlegi status quo-nál is egészben még károsabb stipulatiók foglaltatnak. De nem akarok az úgynevezett bécsi kiegyezésnek ez alkalommal részletes bírálatába bocsátkozni; lesz alkalmunk e nagyfontosságú kérdéseket megvitatni, ha a kormány a jelzett javaslatokat elő fogja terjeszteni. Annyi azonban ma már teljes joggal állitható, hogy a t. kormány nem valósította meg mindazon ígéreteket, melyeket a vámszerződós revisiójából kilátásba helyezett, és hogy az országanyagi érdekein a jelzett javaslatok által — nézetem szerint — orvosolhatlan sebeket üt. (Zajos helyeslés balfelöl.) Az ily politikát én t. képviselőház épen a t. kormányelnök nrnak saját szavaival bírálom meg. Ö monda 1875. február 3-án tartott beszédében a következőket: (Olvas.) „Egyátalán t. ház, én azt tartom, hogy oly országban, mint a mienk és azon helyzetben, melyben annyi súlyos évek csapása után ma vagyunk, első mindenek fölött egyedüli eszköznek csak az adóemelést venni elő: sem államgazdászati tekintetben, de még fiscalis szempontból sem helyes. Ha egy országban megtótetnek a hitelviszonyok emelésére a kellő lépések, ha történik tehát valami arra is, hogy az adózók fizetni is tudják adójukat, ha az által a gazdászat, ipar és kereskedelem emelkedése lehetővé tétetik: igenis akkor lehet, habár súlyos terheket is követelni, a nélkül, hogy az ország végleg megromolják; — de követelni ezt egyoldalulag, követelni a nélkül, hogy a fizetési képesség emelésére a legkisebb is történt volna: nem egyéb, mint előre elköltése, hogy ne