Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

167. országos ülés november 18. 1870. 127 közi szerződések keretén belül, a jelenlegi költségvetéstől lényegesen eltérő költségvetést legyen képes előterjeszteni bármely más kormány. (Helyeslés.) Azonban t ház! midőn a költségvetést, mint érintem, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, kötelességemnek tartom, ugy a magam mint elvtársaim nevében a t. kormánynak közgazdasági és pénzügyi politikájára elmondani a magam és elvtársaim észrevételeit, annál is inkább: mert magam is azok közé tartozom, akik a t. kormánynak az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányzott törekvéseit eddig támogattam, de ma már teljesen elvesztettem reményemet arra nézve, hogy a t. kormánynak eddig követett közgazdasági és pénzügyi politikája a czélt biztositandja. (Élénk helyeslés balfelöl.') Második éve t. ház, hogy a jelenlegi kormány az ország sorsának intézésére döntő befolyással bir ós mint Simonyi Ernő t. képviselőtársam is megjegyzé, a harmadik költségvetés ez már, mely a fusió óta előterjesztetett. Tul vagyunk tehát a kezdet nehézségén, tul vagyunk a fúzió mézes hetein és azt hiszem, hogy ma már teljes joggal fel lehet vetni a kérdést, hogy mit valósított hát a kormány mindazon ígéretekből, a melyeket kissé talán bőkezűen is kilátásba helyezett? és egyátaljában remélhető-e az eddig követett utón az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, remélhető-e pénzügyeink consolídatiója ? közgazdasági viszonyainknak javítása? (Helyeslés bal/elől.) Közgazdasági viszonyainknak javítása, mondom, mert én a pénzügyi politikát a közgazdasági politikától nem birom elválasztani. (Helyeslés.) Azt hiszem és vallom, hogy állami pénzügyeinknek consolídatiója közgazdasági viszonyainknak javítása nélkül el nem érhető. (Ugy van !) Én előttem t. ház/ az egyensúly nem egy puszta mathematicai probléma, mely szerint ha annyi a bevétel, mint a kiadás: akkor az egyensúly helyre van állítva; mert így igen könnyen állitható helyre az egyensúly; először is kölcsönt kell felvenni, másodszor az adót fel kell emelni, harmadszor ha van vagyon, azt eladni és negyedszer az investitiókat meg kell szüntetni s ha mindez nem használ és az egyensúly t még sincs helyreállítva: elölről kell kezdeni. Én tehát azt hiszem, hogy az egyensúly helyreállítása valóban és tartósan csak akkor lehetséges, ha az egyensúly helyreállítására irányzott pénzügyi rendszabályokkal karöltve megtörténik a közgazdasági viszonyok javítása; az adó-teher nem csak suiyosbittatik, de egyszersmind a nemzet adóképessége is emeltetik. És e hitemben épen a jelenlegi t. kormányférfiak nyilatkozatai erősítenek meg engem. Emlékezhetünk, hogy a t. kormányelnök ur 1875. február 3-kán tartott beszédében mint az akkori ellenzék vezére az akkori kormányt ós a ház jelenlegi mélyen t. elnökének, akkor pénzügy mi nisternek javaslatait épen azzal az argumentatióval támadta meg a legélesebben, hogy a kormány csak áldozatokat követel a nemzettől; de mitsem tesz arra nézve, hogy a nemzet a fokozott terheket el is viselhesse. (Igaz! Ugy van.) Tudjuk, hogy a fusiónális kormánynak egyik leghathatósabb jelszava az volt, hogy a reductiók eszközlése mellett az ország közgazdasági fejlődésére ós adóképességóre a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. így mutatta be a t. kormány programmját t. pénzügyminister ur is, midőn a folyó évi költségvetés előterjesztése alkalmával tartott exposéjában a többi közt a következőket is monda: „Minden irányban alkalmazott és mélyen bevágó rendszabályok segítenek a mi bajainkon. Ez eszközök elseje: állami kiadásaink megszorítása. Másodika: állami jövedelmeink biztosítása, pontosabb, rendesebb befolyása. Harmadika: fokozása az állami jövedelemnek. Negyedike: gyors megoldása a kérdéseknek, melyek közállapotaink javulását minden irányban az anyagi] érdekek ós adóképesség fejlesztését "eredményezik és az áldozatok elviselésére képesítenek." Ez utóbbi csoportba sorozta a t. pénzügyminister ur nemcsak a vám- és kereskedelmi szerződés revisióját, nemcsak a bankkérdóst, hanem a valuta helyreállítását is. A jelenlegi t. kormánynak eddigi nyilatkozataiban tehát mindenütt ott látjuk az egyensúly helyreállítása mellett — az „anyagi érdekek és adóképesség fejlesztését." Ez volt a jelenlegi t. kormánynak alapelve, ez adott existentiájának jogosultságot. Ha már most azt kérdjük, hogy e programúiból hát mi valósult ez ideig? A felelet nagyon könnyű, de nagyon szomorú. (Igazi Ugy van!) Végre van hajtva mindaz, a mi mint teher; — nincs végrehajtva mindaz, a mi mint előny helyeztetett kilátásba. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem akarom részletesen fejtegetni, hogy tekintve a ^ t. kormánynak programmját: mit tett meg és mit nem tett meg a t. kormány ? Legyen szabad csak nagy vonásokban kiterjeszkednem a t. kormánynak ugy pénzügyi, mint közgazdasági politikájára. Elismerem, hogy az állami kiadások kevesbitése körül történtek bizonyos intézkedések és hogy a t. kormány a közigazgatás több ágában valóságos megtakarításokat vitt keresztül. De másrészről ki kell emelnem azt, hogy az úgynevezett megtakarítások túlnyomó nagyrésze azon beruhá-