Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

118 167. országos ülés noTembor 18. 1S76. sommázata tegnap osztatott ki a ház tagjai közt. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság néhány tagja. már ezelőtt négy héttel megkapta ezeket, igen; de a ház nem azon 21 tagból áll s nem azokba van concentrálva a ház lényege, hanem minden egyes képviselő függetlenül a maga saját belátása szerint kívánja azt tanulmányozni, s a felett bírálatot és ítéletet mondani. Annyi bizonyos, hogy a zárszámadások megvilágositása nélkül a költségvetés bírálata igen hiányos, hibás és téves lehet. Ez tehát nagy hiány. Én nem tudom, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében, melyet a pénzügyi tárczáról elő- fog terjeszteni a háznak : benfoglaltatik-e a pénzügyminister urnák felvilágosítása a 153 milliónyi kölcsönnek mi módon kezelésére és hová fordítására nézve. Ennek tudása is mindenesetre szükséges volna, mielőtt a budget tárgyalásához hozzá fognánk. Azonban a t. ház többsége elhatározta, hogy mai nap fogja azt tárgyalni, s bírjunk elegendő felvilágosítással vagy sem : a többség határozatának engedni kell, az előtt meg kell hajolni s tárgyalnunk ugy, a mint lehet. Azt is meg kell vallanom t. ház, hogy én a t. ház bizalmából ugyan tagja vagyok a pénzügyi bizottságnak, ós annak tanácskozásaiban részt vettem; hanem azokat, a mik a pénzügyi bizottság átalános jelentésében foglaltatnak, ón soha el nem fogadtam, én soha azt nem hallottam, hogy azok a pénzügyi bizottság többsége által elfogadtattak volna. (Mozgás.) De többet mondok, a legtöbbről, a mi benfogialtatik: még csak szó sem volt, még csak említés sem tétetett a pénzügyi bizottságban. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mi volt a jelentés históriája? Eleinte mikor megkezdetett a tárgyalás, azt mondták, ne csináljunk átalános vitát, majd a tárgyalás befejezése után az általános jelentós felett fogván tanácskozni, akkor vitassuk meg az ország helyzetét, az ország pénzügyi politikáját: akkor azután fejezzük ki az átalános jelentésben a pénzügyi bizottság nézeteit ós véleményét. Mikor a tárgyalás befejeztetett, és az átalános jelentés feletti vitára került a dolog,-sokan a pénzügyi bizottság tagjai közül nyilatkoztak ; de azt, hogy valaki oly vérmes nézeteket, vagy oly fényes dicséreteket mondott volna a pénzügyi helyzetről és a kormány pénzügyi politikájáról: azt részemről, --•- hivatkozom a pénzügyi bizottság valamenyi tagjára és a jelen volt képviselő urakra, — azt egyik sem hallotta. Felmerült azután egy indítvány, mely elejét akarta venni a kellemetlenségeknek és azt mondotta, hogy végre is nem szükséges, hogy mi mondjunk valami véleményt, adjuk össze a sommázatot, sommázzuk azon eredményeket, a melyeket a pénzügyi bizottság tárgyalásai folytán elért, ós adjuk be ezt, mint átalános jelentést; de a pénzügyi helyzetről vagy fedezetről nem szükséges szólanunk semmit. És ezen nézet, ugy látszik túlsúlyra fogott volna vergődni a pénzügyi bizottságban. Akkor a pénzügyiuinister ur azt mondotta, hogy ő nem tartaná helyesnek, ha a pénzügyi bizottság semmit se mondana, hogy ezen hallgatás ominosusnak tartatnék ; hanem a pénzügyi bizottság mondja meg azt, hogy haladást lát a jelen budgetben, hogy azt látja, hogy jó utón halad, és ha ezen az utón halad: akkor a deficzit el fog enyészni. Én azonban megvallom, hogy a pénzügyi bizottságnak egyik tagjától sem hallottam azt, hogy a bizottság ezen vérmes reményekben^ osztozott volna. Később % ministerelnök ur támogatta ezen propositiót. És azután a kérdés átalában minden vita nélkül szavazásra bocsáttatott, és egyszerűen elfogadtatott; de azon adatok, azon taglalások mellett, melyek itt foglaltatnak: egy szó, egyjiang sem emeltetett a pénzügju bizottságban. Én , mint a pénzügyi bizottság tagja, kifogásokat tehettem volna a hitelesítésnél; de megvallom, hogy ámbár én a pénzügyi bizottságnak egyetlenegy ülését sem mulasztottam el, azon ülésbe, a midőn már csak a hitelesítésről volt szó: nem mentem el; mert a hitelesítés szerintem nem lehet más, mint a hozott határozatoknak helyes fogalmazása és a jegyzőkönyvbe igtatása. De itt olyan dolgok vannak, melyek a pénzügyi bizottságban megvitatva és tárgyalva sem voltak. Ezeket előrebocsátva t. képviselőház, én egész rövidséggel kijelentem, hogy én egyátalában nem osztozom azon vérmes reményekben, melyet a pénzügyi bizottság általános jelentésében foglaltatnak és nem tartom a helyzetet olyannak, melyről elmondhatnám azt, miszerint világos jele van annak, hogy a helyzet javult, és mi jó utón vagyunk s ha ezen maradunk, a deficzit, a hiány néhány esztendő alatt el fog enyészni. Én ellenkezőleg azt látom, hogy mint a zúz-hámorban, ugyanazon kereket tapossuk ós ugyanzon miveletet miveljük, mint eddig. Játszuk a nagy-hatalmi politikát és szaporítjuk a költségeket, s nem tudunk kibontakozni azon állásból, hogy a deíiczitet valósággal és lényegesen lejebb szállítsuk. Ugyan méltóztassanak megnézni, mi volt ezen harmadik költségvetés, melyet a kormány beterjeszt. Az 1875. évi költségvetésnek lényege volt, hogy a kiadás eredetileg kétszáz harminczhárom millióra volt előirányozva. Hozzá jött azután öt millió kamat fejében és tett az egész összeg 238 milliót. A bevételekhez irányítva a mutatkozó hiány 22 millióra volt megállapítva. Ma ezen hiány mint a zárszámadások megmutatták, 21 millióból igen közel 40 millióvá lett, ugyanis tett talán 39.800,000 frtot, és igy csaknem megkétszereztetett ezen hiány. Folyó 1876. évre a kiadá-