Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-166

114 166. országos Illés november 17. 1876. Egyébiránt, bár mint legyen is ez: az elszántságot, a bátorságot és indokolt erőérzetet soha •sem fogom abban keresni, hogy tegyük fel, hogy valahol csakugyan van fenyegetés és hadüzenet, ha rólunk egy szó sincs benne, mindjárt kiabáljunk, hogy az mást nem fenyeget, csak bennünket. A bátor embernek — tessék elhinni — sem a magánéletben, sem a politikában nem ez az eljárása; hanem az ideges félénk asszonyok eljárása. (Elénk derültség.) Különben a mi azt illeti, hogy ha elszigetelten maradunk, mi lesz majd, mintát, képviselő ur mondja, ebből: bocsánat, ne vegye a t. képviselő ur megsértésnek, mert én a magam részéről az ő hatalmát ismerem, tudom nagyra becsülni, gyakran érzem is ; de abból, hogy ő talán nem tudja még mindazokat részletesen: még sem következhetik, hogy akkor hát más hatalmak se tudják, vagy nem fogják annak idején megtudni; pedig már engedjen meg, bár mennyire ismerem is hatalmát : a keleti kérdés megoldása körül más hatalmak azok, melyekkel számolni kell. (Elénk hosszas derültség.) Egyébiránt t. ház, én nem állítom ma, hogy Magyarországnak és a magyar-osztrák monarchiának van ellensége, nem is tagadom, hogy lehet, vagy lesz ; hanem egyet szivemből kívánok, és ez az, hogy ha Magyarországnak és a magyar-osztrák monarchiának vagy van, vagy less; ellensége: annak a kormánya kövesse azt, mit önök tőlünk követelnek: mondjon el mindent előre, hogy ekkor azt teszem, ekkor meg ezt teszem, igy fogok intézkedni, amúgy fogok intézkedni; mert az oly ellenséggel szemben, melynek kormánya, az önök által kívánt utat követné, már félig meg van a győzelem; mert az ellenség terveibe belelátni annyi mint félgyőzelem. (Élénk helyeslés a középen.) A mi már magát a kérdést illeti, én nem tudom, mi indította a t. képviselő urat az első kérdésre, arra jelesen, hogy bir-e a kormány hivatalos tudomással az orosz czárnak Szentpétervárit mondott beszédéről, s annak tartalma teljesen megegyez-e a lapokban közlött szöveggel'? Hiszen a t. képviselő maga is bizonyosan jól tudja, hogy ezen beszédnek szövege megjelent az orosz hivatalos lapban, és így mint tapasztalt ember, tudni fogja azt is, hogy ha még az ellenkezőt terjesztenék is, bármi néven nevezendő ágensek : hivatalos szövegnek azt keli tekinteni, mely mint ilyen a czár beszédéül az orosz hivatalos lapban megjelenvén, ^mindenkinek átalában tudomására van; tehát a felett, hogy mi a hivatalos szöveg, kétséget támasztani nem lehet, és nagyon fölösleges tőlem még azt kívánni, a mit különben szívesen megteszek, hogy kijelentsem, hogy igen Is a czár beszédének az orosz hivatalos lapban lenyomott szövege, annak hivatalos szövege. A mi a másikat illeti, hogy ily tartalmú nyilatkozatával szemben az orosz fejedelemnek, mily állást szándékozik a külügyi kormány követni ? erre t. ház, csak azon feleletet adom., hogy specialiter különlegesen ezen nyilatkozattal szemben semmiféle állást. A külügyi kormányzatnak megvan az állása a keleti kérdéssel szemben: éhez az állásához fog ragaszkodni ezentúl is. (Helyeslés.) És most midőn ezen interpellatióra adott feleletein tudomásul vételét kérem, a t. ház iránti tekintetből bátor vagyok még nyilvánítani, hogy azon hire a lapoknak, a mely szerint a magyarosztrák monarchia külügyi vezetése a konstantinápolyi conferentiát elfogadta az angol kormány által kitűzött alapokon, az igazságnak tökéletesen megfelel, s megtoldom ezt még azzal, hogy ezen conferentián is a monarchia külügyi vezetése kötelességét abban fogja látni, hogy megtegyen most is minden lehetőt az átalános európai béke megóvására ; ele megtegye azt is, a mi szükséges arra, hogy a monarchia érdekei bármi viszonyok közt megóvassanak, (Helyeslés.) Ismételve kérem a t házat, méltóztassék feleletemet tudomásul venni. (Hosszas élénk helyeslés.) Helfy Ignácz: Mint már bátor voltam kijelenteni, a midőn interpellatiómat elő terjesztettem, én a t. ininisterelnök ur válaszának különösen utolsó részét, a mely tényleg adatot tartalmaz, tudomásul veszem, azon czélból, hogy az alapját képezhesse azon nyilatkozatnak, a melyet a legközelebbi vita alkalmával a kormánynak általunk eddig ismert eljárása felett tenni szándékozom. Én e perezben arra nézve nem nyilatkozom; lehetetlen azonban megjegyzés nélkül hagynom két—három kifejezést, a melylyel a ministerelnök ur válasza folytában élt. Nem tudom, mily czélzásból méltóztatott beszélni ideges, félénk asszonyokról; de én azt hiszem, hogy az, a ki oly érzésnek vagy véleménynek ad kifejezést, hogy ha már a békét fel nem tarthatjuk, tehát határozzuk el magunkat a háborúra, de határozzuk el magunkat minélelőbb ugy, hogy azon előnyöket el ne veszítsük, melyek a gyors elhatározás által elérhetők azzal szemben a félónk asszony illusióval élni nem lehet. Igenis, ha van valami, a mit lehet ily czimmel jelezni: az mindenesetre oly eljárás, mely bevárja fokról fokra, hétről hétre, hogy mit tesz ez, meg ama szomszéd hatalom és a mikor körül járt egész Európában és látja, hogy mindenki mit tesz: akkor nem lévén semmi választása, akkor azt mondja, kénytelen vagyok elfogadni a helyzetet ; holott egész Európa arra nézett, mielőtt magát elhatározná, mit tesz azon hatalom, mely legközelebbről van ezen ügyben érdekelve. A ministerelnök ur, mint rendesen, ezúttal sem tudta kikerülni, hogy egy ólczet ne csináljon.