Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-144

144. országos ülés június 1. 18Í6. m marban majdnem egy országot képező megyéhez csatoltatni, — tehát Kővárvidékének 3 részre feldarabolását, szétforgáesolását véleményezi: kétlem azt, de sőt tagadni vagyok kénytelen, hogy ezen és ebbeli munkálatánál Kővárvidékre nézve a fenebbi sarkalatos elvek lettek volna az irányadók, — s tagadom azt, hogy Kővárvidéke ekénti feldarabolása ugy méltányosság mint jogosság elvének lenne megfelelő. Hogy pedig ezt, ha nem is elegendő, de némi világlatba helyezhessem, a tisztelt ház becses türelmével és engedelmével bátor leszek Kővárvidékének topograficus viszonyait és fekvését, valamint a kisebb városok beolvasztása alkalmával több képviselőtársain által hangsúlyozott történelmi múlt fel említésével Kővárvidékének történelmi múltját, jelenbem magatartását, ugy nem különben végül netaláni jövőbeni rendeltetését részletezni. Ezek által beigazolni igyekezendein, miszerint Kővárvidéke a szétdaraboltatással, szétíorgáesolással sújtott büntetés helyett inkább jutalmat és elismerést, mintsem szétdarabolást érdemelne; és hogy Kővárvidékének a törvényjavaslat szerinti feldarabolása sem a magyar állami intentiónak, sem deplorabilis flnantialis helyzetünknek meg nem felelő : ugyanis Kővárvidékének dióhéjba szorított múltját tekintve, Kővárvidéke mint már az erdélyi fejedelmek alatt ezeknek átadott és mint került Magyarországban az anyaországhoz tettleg visszacsatolt partiumbeli megye ugy a legrégibb fejedelmi múltban, valamint az 1836. pozsonyi ós az 1846—47-ik évi országgyűléseken, hazafias érzületének legfényesebb tanújelét az által adá, hogy a reincorporatió kérdésében az ország által felemelt zászlót a többi partiumbeli megyék ellenzése daczára is, első ragadta meg, s az ebből folyó s br. Wesselényi minister által 1848-ban, ugy b. Vajába! 1861-ben eszközölt tettleges reincorporatió elfogadása által az ebbeli közjogi törvény intentiójának alapját veté meg, és ezáltal kilencz tizedrészben román nemzetiségű lakosságával törekedett a jelenkor színvonalára emelkedni. Az 1848. évi válságos időszakban pedig ugy pénz mint véradóját készségesen róva le, az ezutáni időben az alkotmányt az anyaországgal együtt nélkülözte és ennek vérkeresztségeül a sors jutalékát is kiszolgáltatá. A szabadság és hazáért harezoló Bethlen, Bátory, Bocskai és Rákóczi fejedelmek alatt katonailag szervezett fegyveres őslakosságával a haza védelmében a legfényesebb példákat szolgáltatá. Az absolut kormányrendszernek 1861-ben legördültóvel a testvériség symboluma alatt választott tiszti karával ezen majdnem tiszta román ajkú vidéken a testvéries szeretetnek, barátságnak és egyetértésnek példáit tükrözé ugy az ország valamint a nem igy érző és cselekvő megyék elébe . . . Tehát egy ily megyét általános állami és kormányi szempontból, nem csak megtartani és jutalmazni, hanem ilyen nem létében ilyen országba példa adásképpen véleményem szerint teremteni lett volna a kormány hivatása, különösen akkor, mikor minden alkalomkor és minden időben a kór intő és az ország felhívó szavát megértvén, ennek a szabadság, testvériség és egyealőség prestige-ja alatt keletkezett minden intézkedését a legfőbb odaadással karolta át. Mondom történelmi múltjáért magatartásáért jutalmat és nem büntetést érdemelne. Azonban, ha a megyék szervezésénél ilynemű tekintetek — mint főírányadók — számításba nem jöhettek, s ha ezek kikerekitésónél a financzialis szempont volt az irány adó: ezen szempontból sem volt véleményem szerint e vidék szétforgácsolható ; mert valamint az eddigi kevés számú és mérsékelten díjazott tisztikarával a jó administratio mellett, az államnak a proportione költségébe nem került, ugy 1874. é\ben 2726, sz. valamint 1875. évben 92. sz. és végül 1876. évben 1088. sz. a. tett felterjesztéseiben, a minden áldozatra kész vidék lakossága és bizottsága határozottan kimutatta, miszerint a házi pénztár behozatala esetében is ugy közigazgatási mint árvagyámhatósági szükszükségleteit fedezni képes és kész. Tehát egy ily megye, mely megélhetési jogosultságát megmutatta szétforgácsolható nem volt. Annál kevésbé lehetett pedig végül topographicus fekvésénél fogva e vidék szétdarabolandó, mert kelet, észak és déli természetes határait a kárpátok lánczolatából kirngó erdős hegyes bérezek képezik; nyugatról pedig félkör alakban a Széchényi által is főjelentőségünek elismert Szamos folyó által övedztetik, tehát természeti fekvése egy természeti határokkal ellátott völgykatlant képez, melybőli kijutás sok nehézségekkel jár és melynek lakossága földtanilag is egymásra utalva van. Végül pedig a területi kikerekitésnek ezen nagy időre készült békemünek szervezői, nem hagyhatják számításon kívül az eshetőségek távlatát sem és az ebből kifolyó stratégiai szempontok figyelmen kivül hagyását. Hogy pedig Kővárvidéke topographiai helyzeténél fogva, mint ilyen a főfigyelmet érdemli, elég legyen hivatkoznom az ezen vonalon ezen völgykatlanból kiindult ós egész Pozsonyig felhaladt Rákóczy hadjárataira, elég legyen megemlítenem a tatároknak 1717-ben a vidéken, Kapnikbányán történt megsemmisítését, József főherczeg ő fenségének e vidéknek stratégiai szempontbóli megszemlélését. Bem tábornoknak azon nyilatkozatát, mely szerint ezen völgykatllant a hareztani exigentiák között Magyarország keleti védbástyájának nyilvánítsa. Mindezek fonalán, mindezeknek elősorolása által csak azt akartam kitüntetni, miszerint kő-