Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-144
60 144. országos ülés június 1. 1876. igen alkalmas lenne azon eszköz, melyet módosítványomban a t. ház elé terjeszteni bátor vagyok, t. i. hogy egyáltalában mentsük fel magunkat ezen kötelesség alól, hogy ily módon szavazzunk. Ennélfogva nem akarván fárasztani a t. ház türelmét, bátor vagyok a következő módositványt beterjeszteni: „a némely törvényhatóság szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat 1. §-ában az 1-től—22. számoknál a székhelyek kijelölésére vonatkozó be.kezdések hagyassanak ki." Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni a módositvány. Beőthy Algernon jegyző : (Újra felolvassa Mocsáry Lajos módositvány át,') Gulner Gyula előadó: T. ház! Méltóztattak a felolvasott módositványból hallani, hogy Mocsáry képviselő ur azt indítványozta, hogy az első szakaszból a székhelyek megállapítása hagyassák ki s igy a törvényjavaslatból kihagyatván a székhelyek, ezek az életbeléptetendő törvényben megnevezve nem lennének, minek következése az lenne, hogy az újonnan alakítandó megyék székhelyei iránt magok az illető törvényhatóságok határoznának. Ez, mint azt a t. képviselő ur bővebben kifejtette indokolásában, tulajdonképeni czélja módosításának. Én részemről t. ház, a t. képviselő ur módositványát nem tehetem magamóvá, nemcsak azon okból, a melyet a t. képviselő ur, mint a t. ministerelnök ur részéről az átalános vita folyamában felhozott ellenvetésül idézett; hanem nem tehetem magamévá más fontosabb okoknál fogva is. Én igen is tudom t. ház, a mint a képviselő ur azt még jobban fogja tudni, mint ón, hogy a régibb időben a törvényhatóságok magok állapították meg székhelyeiket és nem is következetesen ugyan egy helyen voltak a székhelyek, sőt néha a megye területén kivül is tartottak szókhelyeket akkor, midőn valami invasió^ miatt a központon tanácskozni nem lehetett. Ámde abban igazat fog nekem adni a képviselő ur, hogy az akkori viszonyok ,és a mostaniak közt lényeges különbség van. És igazat ad nekem abban is, hogy ma már a köztörvényhatóságok által teljesítendő administratió, túlnyomó részben az állami administratió közvetítéséből áll; sokkal inkább ós túlnyomó részben, mint a helyi közigazgatásban. És ha ebben igazat ad, — pedig ez ugy áll: — akkor kétségkívül méltóztatik abban is igazat adni, hogy akkor is a törvényhozás van arra hivatva, hogy kitűzze, meghatározza azon székhelyeket, a melyek ugy az állami administratió közvetítésére, mint a helyi közigazgatás teljesítésére az egyes törvényhatóságokban legezélszerübbnek mutatkozik. Hiszen méltóztassék végig nézni azon teendőkön, a mel) T ek különösen az ujon hozott törvény következtében a törvényhatóságokra, mind az állami administratiót közvetítő testületekre bizatik: akkor minden esetre igazat ad nekem a t. ház azon állításomra nézve, midőn azt állítom, hogy tulnyomóbb részben intézkednek az állami administratióban a törvényhatóságok, mint a mennyi őket a helyi közigazgatás érdekében terheli. Ha ez áll, akkor senki más, csak a törvényhozás le^ het hivatva arra, hogy az egyes törvényhatóságoknak egymástól sokszor elütő érdekeik fölött kitűzze a leghelyesebb pontot, a mely legczélszerübbnek, legjobbnak mutatkozik nem csak a helyi, hanem az állami administratió érdekében is. Ennyit akartam, mint általános érvet előadni a törvényjavaslatra felhozottakra. De legyen szabad reflectálnom arra is, amit, mint expedienst ajánl a t. képviselő ur. E tekintetben hogyha az újonnan alakítandó törvényhatóságoknál, nincs megtartva a régi székhely és két törvényhatóság egyesülvén, az uj törvényhatóság nem tudná, hogy bizottsága hol jöjjön össze; a képviselő ur azon expedienst ajánlja, hogy a főispán híjjá össze conferentiára a bizottsági tagokat oda, a hova jónak látja; azután hívja össze a közgyűlést oda, hova az értekezlet határozza. Méltóztassék megengedni, de azt állítom, hogy a székhelyek meghatározásánál az egyes vidékek, sőt tovább megyek, egyes családok és egyének annyira érdekelve vannak, hogy — mondhatom, nagyon bajos volna ily expediens mellett eldönteni a kérdést egy két év alatt, hogy ez az administratió teljesítésére előnyös és jó nem lehet, ez egy hosszadalmas ós végeredményeiben meg sem nyugtató eljárás volna, mert alig hiszem, hogy egyetlen törvényhatóságban is, a hol két három szókhely concurrál egymással, ha a közgyűlésekben szavaznák le egyik székhelyet, azon rész, mely kisebbségben marad, nem fog megnyugodni azon határozatban, ha kénytelen is vele ; mig ellenkezőleg sokkal több megnyugvást fognak találni azon érdekek, ha itt a törvényhozás által üttetnek el kívánságuktól, mintha ott a helyi érdekek által győzetnek le. Ezek alapján kérem a beadott módositványt mellőzni. Helfy Ignácz: A t. előadó ur beismerte azt, hogy a múltban századok óta egész a legújabb korig a törvényhatóságok maguk jelölték ki székhelyeiket; hanem szerinte azok más idők voltak és más idők vannak most. Én azonban azt hiszem, hogy ez azt argumentum inkább Mocsáry t. barátom indítványa mellett szól. Mert ha a magyar nemzetben volt századok előtt annyi érettség, hogy ezt meg tudták állapítani; nem hiszem, hogy a századok alatt annyira hátra ment volna a nemzet, hogy most épen szüksége lenne a kormány gyámolitására. Még meglepőbb a t. előadó ur azon
