Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-144
58 144. országos ülés június 1. 18Í6. azután, hogy engem is, de egyúttal — sajnálom — hogy a t. házat is megdicsérhesse, egy német verset idézni: „So sang er zu Marionetten, der einst ein Comediant war", (Halljuk)) hogy kik a marionettek, Ítéljen fölötte a ház. Én énekelni ugyan nem, de szólni szoktam, szavaimat azonban legtöbbnyire azon oldalhoz (a szélső baloldalra mutatva) intézem. (Derültség.) B szót „Marionett" én soha sem használtam; Simonyi Ernő ur élt vele; én részemről sohasem mondanám a ház tagjainak egyetlen egyikére sem. (Tetszés a középen^) No de hát ez mindegy; a marionettek közt vannak tréfás alakok és vannak sokszor kéményseprő ruhába felöltöztetett ördögök. A tréfás alakoknak nevet a publicum, az ördögöknek felöltöztetettektől pedig nem fél senki. (Derültség.) De talán én voltam, vagy most is vagyok a „komecliant" ? Egész őszintén megvallom a t. képviselő úrtól ezen czimet elfogadom ós miért? A „komediant" ha megfelel hivatásának : működését mi követi ? az, hogy a legaggódóbb keblektől is elhárítja az aggályt, kedélynyugalmat és ez által megelégedést idéz elő és még akkor is. midőn a „komediant" már rég eltűnt a világ színpadáról: a visszaemlékezés reá kellemes érzet marad mindazokban, a kik valaha látták. (Élénk tetszés.) Én tehát elfogadom a czimet, s azt is elismerem, hogy a t. képviselő w úrban sokkal nagyobb szabású színész van. 0 nem „komediant," ő „tragoeda" és a szerencse még eddig az, — és reményiem e szerencse nraradandó is lesz, — hogy ezen szereplésre nem tudta megnyerni azon kört, a melyben azután ezen szereplését érvényesíthetné; mert különben attól félek, hogy a magyar történelem csakugyan mint egy nagy tragoediát örökítené meg, a ki után évtizedek múlva is vérkönnyeket sirna a magyar nemzet. (Élénk helyeslés a középen, mozgás a szélső baloldalon') T. ház! Én csak ismételhetem azon kérésemet, hogy tekintettel arra, a mit az imént is kifejteni megkisérlettem, hogy különben a többi alkotott törvények végrehajtása részint lehetetlenné, részint hiányossá válik; tekintettel arra is, hogy valójában egyes hibák miatt, ha vannak is, egy törvényhozásnak esztendei működését, legalább is a közel jövőre, sikertelenné tenni nem volna nézetem szerint helyes: tekintettel ezekre, méltóztassanak megállapítani szavazatukat. És mielőtt beszédemet berekeszteném, szabad legyen még megjegyezni azt, hogy mélyen érzem ón ós mélyen érzi a kormánynak minden tagja, hogy mily keserves feladat az, midőn a helyett, a mi szerencsésebb kormányoknak jut osztályrészül, hogy egyes vidéket előnyben részesíthetnek: nekünk azon kötelességet kell teljesíteni, hogy közérdekből egyes vidékeknek részint valódi, részint képzelt érdekeit megsértsük. És épen ugy, midőn vállalkoztunk e feladatra, mint végrehajtásának minden egyes stádiumában, midőn egy felől le kellett küzdenünk azon kellemetlen érzetet, melyet ez önmagunknak okozott, számot is kellett vele vetnünk, hogy valóban szükséges-e, hogy vajon lehet-e ez? Én részemről nem csak arról győződtem meg, hogy szükséges, hogy tehát a kormánynak kötelessége, bár mi történjék is vele; de arról is meggyőződtem, hogy lehető. Meglehet ugyan, hogy e meggyőződésemben, — de talán rósz szót is választottam, — meglehet, hogy e hitemben megzavar a mai nap. De él bennem, ez a hit azért és ez az, a mit nemcsak az egyes képviselőknek és nem anynyira az egyes képviselőknek, hanem hazám azon egyes vidékeinek is ajánlok figyelmébe, a melyek egyik-másik törvényjavaslat és a szőnyegen levő által is közvetlen érdekeikben sértve érzik magukat, s ez az: Magyarországnak minden fia kívül és belül e házon, tudom, kész, ha kell, a közjóért a haza javáért életét is feláldozni. De uraim, erre egy ember életében csak egyszer juthat alkalom. Adja Isten, hogy e nemzet életében vagy soha, vagy nagyon ritkán jusson rá alkalom. (Helyeslés.) A nemzet, az ország felvirágzása a hazaszeretetnek nem csak ezen fajától függ; hanem függ főleg azon hazaszeretettől, a mely tud lemondani egyes magán, vagy vidéki érdekekről, mely tud apró, nem lelkesítő de r szükséges áldozatokat hozni a haza közjavának. (Élénk tetszés.) Mivel ezt hittem, ós hittem azt, hogy e neme a hazaszeretetnek is meg van Magyarország fiaiban: ezért hiszem, ,bogy e törvényjavaslat is cl fog fogadtatni. (Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Elnök: A tanácskozás be lóvén fejezve, mielőtt a törvényjavaslatnak átalános elfogadása vagy el nem fogadása iránt a kérdést kitűzném: méltóztassék a beadott határozati javaslatokat meghallgatni. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a Bánhidy, Hegyessy és Soós Gábor képviselőknek határozati javaslatait.) Elnök: Fel fogom tenni a kérdést. Elfogadja-e a t. ház némely törvényhatóságok területének szabályozásáról, és az azzal kapcsolatos intézkedésekről beadott törvényjavaslatot a közigazgatási bizottság szövegezése szerint átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? Igen vagy nem. Azok, a kik ; e törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják : méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Mielőtt a részletes tágyalásba fognánk, öt perezre felfüggesztem az ülést.
