Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-143

143. országos ülés méjne 31 1876. 47 leszavaztatni ós azután azokkal, kik már leszavaztattak : majd le fogják szavaztatni amazokat, Tökéletesen joga van mindenkinek ezen gyanúsításhoz, mikor oly törvényjavaslat nyujtatik be. mely világosan engedi sejteni, hogy fog még ily valami bekövetkezni, mért az mondatik benne, hogy hiszen majd a házi pénztár fogja megmutatni, hogy micsoda további változtatások lesznek szükségesek. Tehát lesznek változtatások. Hiszen azt mindenki tudja előre is, hogy vannak olyan törvényhatóságok, melyek jelen alakjokban a házi adót önmaguk nem lesznek képesek födözni; tehát azokat változtatni kell; de hogy csak azokra fog majd terjedni a változtatás vagy másokra is? ez azon kérdés, mefyről én akkor, midőn a törvényhozás felhivatik, hogy egy nagyfontosságú tárgyban határozzon, kivánom, hogy a törvényhozás előtt egész őszinteségében álljon. Mert hiszen jól van! szép dolog a parlamentalis életben a tactika! de örökké csak tactika és örökké csak elhibázott tactika! ez a parlamentalismnssal meg nem egyezhető : — ez pedig nem egyéb, mint tactika. Ozéloztatik behozatni körülbelül egészen, némely családi módosításokkal ellátva a Szapáry-féle törvényjavaslat ós azt akarják végrehajtani; hanem természetesen, minthogy már elődje roszul járt vele, hát ugy egyenesen beterjeszteni nem lehet ; hanem hát majd idővel fogják lassankint behozni s ekként ezt fogják mondani, hogy a kik az egyiket elfogadták, el kell fogadniok a másikat is. Epén ugy vannak vele, mint azon ember, a kinek a kis ujját befogta a tücsináló gép, azután lassanként befogta az egész embert és Sk gép másik oldalán kijött egy tű. (Derültség. Mozgás.) A képviselőház már elfogadta a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot; már most el kell fogadnia mindent ós igy isten tudja, hol fog ez kilyukadni. Ezek nézetem szerint oly hiányai a törvényjavaslatnak, melyeknél fogva azt, ha sokkal több előnynyel kínálkoznék is, mint a mennyivel egyátalában kínálkozik és mint a mennyit legjobb barátai képesek felmutatni: még akkor sem lehetne elfogadni; annál kevésbé lehet elfogadni egy törvényjavaslatot, melynek valódi gyakorlati eredményei mellett, melyeket elő fog idézni, még legjobb barátai sem hoztak fel egy szót sem. T. ház! Arról volt szó : vajon a kormány tabuía rasát csinált-e az egész országból? vagy annak egy részéből vagy nem csinál tabula rasát? Végre is, midőn radicalis reformokról van szó: nekem a tabula rasa ellen nincs kifogásom, de először óhajtom indokolva látni szükségét annak, hogy itt gyors reformok kívántatnak és ha szükség van reájok : akkor nem az a fontos előttem, hogy tabula rasát csináljunk-e vagy nem; hanem az, hogy mit Írjunk rá, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és ha az, a mit rá írunk, az helyes: akkor nincs kifogásom ellene, hanem azt óhajtom, hogy arra Írjunk fel mindent, és ne csak egy kis részecskét, és a másik részt hagyjuk, s a körülményekhez képest tactikával vigyük át ezt is amazt is. Az mondatott a vita folyama alatt ismételve több oldalról, Tóth Vilmos képviselő ur is azt monda, hogy a kormány nem kapkod népszerűség után, és a ministerelnök ur is azt monda, hogy bármivel vádolhatják a kormányt, de azzal nem, hogy javaslataival nem lép elő, a melyeket jónak lát, ha mindjárt nem népszerűek is, legyen az adófelemelés, vagy akármi is. Igaz, hogy fellépett oly javaslatokkal és megengedem azt is, hogy oly javaslatokkal, kivált oly bőven fellépni, mint a jelen kormány teszi : bizonyos politikai bátorságot tanusit; de méltóztassanak megengedni, ezen politikai bátorság érdemét, nézetem szerint nem csekély mérvben gyengíti az, hogy a kormány ezen javaslatokkal mindig csak akkor lép fel: mikor a szabadelvű párt körében elfogadtatásukat már biztosította.Biztosra menni,már nem olyan nagy bátorság kell hozzá, mint kell egy parlamentalis ministeriumnak, ki anélkül, hogy biztosítsa magának a többséget : egy magán körben bátran ki meri mondani véleményét, bármi legve n annak sorsa a többség előtt. A kormány ezen bámulásában ós magasztalásában Tóth Vilmos képviselő ur egy kissé elragadtatta magát, hasonlításba hozta a kormányt Oavourt és Bismarckkal. Tóth Vilmos: (közbeszól) Ezt sem tettem! Simonyi Ernő: Igenis hasonlatosságba hozta annyiban, a mennyiben azt monda, hogy nem mindig azon ministerek voltak nagyok, a kik csak népszerű dolgokat terjesztettek elő; hanem a nagy ministerek előterjesztettek nem népszerű dolgokat is, például Oavour előterjesztette 1854-ben a crími háború alatt Sardinia részvétét a török háborúban, a mi nem volt népszerű. Igaz, hogy Oavour ós Bismarck is tettek oly dolgokat, a melyek nem voltak népszerűek ; de e két ministernek törekvése az volt — és eljárásukat siker koronázta, az egyiknek, — hogy egyesítse azon országot, azon nemzetet, a mely századokon át darabokra volt szabdalva, hogy minden idegen, minden külföldi befolyástól megmentse és függetlenítse hazáját s igy sikerült Cavournak Olaszország egysége, s minden idegen befolyástól függetlenítése; igy sikerült Németország egyesítése Bismarcknak ós annak Austria befolyása alól kimentése. Na ! ha a mi ministereink Magyarország önállóságára, függetlenségére törekednének ; bizony még ha áldozatokat kívánnának is: mindent elfogadnánk. (Igaz ! Igaz ! a szélső baloldalról) Be mikor sajnos, törekvései épen az ellenkezők; mi-