Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-154
154. országos ülés június 16. 1876. 303 nem is olyan könnyű dolog ám, mint a hogy azt a t. képviselő ur interpellációja szerint tartani látszik. Ha én az adóbehajtást valamely vidéken megszüntetném: akkor nemcsak azok, kik sújtattak, nem fizetnének, hanem nem fizetnének azok sem, a kik semmiféle csapást nem szenvedtek és fizetésképesek. Az egyes eseteknek tapintatos, méltányos elintézésében fekszik a fősuly és ennek figyelembe vétele pedig nem volt ós nincs kizárva. (Tetszés.) Áttérek a harmadik kérdésre, nevezetesen, hogy szándékozom-e megváltoztatni azon rendeletet, melyben, mint a Lükő Géza képviselő ur interpellátiójára adott válaszomból kitűnt, az adóleengedést hivatalból csak a szőlőkre kívántam értetni. Erre vonatkozólag kijelentem a képviselő urnák, hogy ezen rendeletemet mégváltoztatni nincs szándékomban. Az 1876-iki törvényczikk életbeléptetéséig áll a régi törvény, tehát ha a törvényes szempontra helyezném magamat, az egész dologról nem is kellene szólnom. Ámde én a méltányosság szempontját is tekintetbe veszem és hivatalos eljárást indítottam meg a fagykárok felvétele iránt a szőlőkben, azért: mert a szőlő, ott a hol ez évben megsemmisíttetett, csakugyan kétségtelenül olyan csapás, melyre nézve az uj törvény megadván az adóleengedés jogczimét, nem akartam oly méltánytalan lenni, hogy csak azért, mert a régi törvény értelmében a jog czim tőle ínegtagadhattatnék, a leengedés kedvezményében ne részesittessék. De már arra nézve, a kinek szántóföldje van, az uj törvény azt mondja: a szántóföldekre nézve adóleengedésnek csak akkor van helye, ha oly időben és oly módon semmisittetett meg azon szántóföldön az egész termés, hogy egyátalában ujabb bevetés által nem pótolható. Már pedig én azon meggyőződésben vagyok azon hivatalos adatok alapján, melyek birtokomban vannak, az ország minden részéből, minden egyes adóhivatal területéről, hogy a fagy által igen nagy csapás érte ugyan az országot; de mégis igen ritka hely az, hol oly időben semmisült meg a rozs egész termése, hogy például krumplit, kukoi-iczát takarmányfélét vagy hajdinát vetni ne lehetne. (Derültség a szélső balon.) Engedelmet kérek, a törvény, melynek életbeléptetését a t. ház reám bizta, nem azt mondja, hogy a föld ugy tétessék jövedelmezővé, hogy megint gabona teremjen rajta, hanem egyátalában, hogy jövedelmezővé tétessék; pedig az a föld, mely megtermi a takarmányt, az hoz jövedelmet. (Mozgás a szélső balon.) Épen Szalay Imre képviselő ur, ki somog3Í, tudja, hogy ha júliusban learatnak: még akkor is újra bevetik a földet. Ha tehát a májusi fagy után még kiszántják: akkor mindenesetre lehet még ott termelni valamit. 'Mert nem kereseti adóról van itt szó, nem jövedelmi adóról; hanem van szó földadóról, mely nem egy óv jövedelme szerint vettetik ki. hanem kivettetik a kataster alapján évek hosszú sorozatának jövedelme szerint kiszámított átlag alapján. Ez pedig nem agy van számítva, hogy tiz vagy húsz mérő árpát vagy búzát terem egy évben ezen vagy azon föld, hanem a locális termési viszonyok szerint. Ebből az következik, hogy a törvénynek ezen rendelkezése teljesen rationabilis. S ha nem akarjuk eltörölni az egyik kézzel, a mit a másik kézzel építettünk: nem is lehet más eljárást követni. Nem szándékozom tehát azon rendeletet, melyet a fagykárok tekintetében országszerte megindítandó eljárásra nézve kiadtam, megváltoztatni; de a mint a szőllőkre nézve elrendeltem a fagykárok összeírását és az elfagyás esetében az adó leírását: hajlandó vagyok méltányossági szempontból ott, hol localis viszonyoknál fogva egy vidéknek specialitása kizárólag a rozs-termelés és a hol bebizonyittatik az egyesek részéről, hogy a rozs teljesen elfagyott, de teljesen és hogy a localis viszonyok közt egyátalában teljesen lehetetlen volt a földet másodszor gyümölcsözővé tenni: hajlandó vagyok ezeket kivételképen bizonyos móltányos eljárásban részesíteni és a fizetésképteleneknek bizonyos fizetési halasztást engedni, a f. évi első és második negyed adóját illetőleg s ez által az őket ért csapás súlyát némileg enyhíteni. De ily esetben bebizonyított tényeknek kell fenforogniok s én ez eljárással egyes kivételes esetekre szorítkozom s nem terjeszthetem ki azokra, kik daczára annak, hogy a fagy által sújtattak, mégis fizetésképesek. Ezeket voltam szerencsés előadni. Bocsánatot kérek, hogy hosszasan tettem ; de igen nagy fontosságúnak tartom a kérdést. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Mandel Pál: Azon bevezetés után, melyet a t. jiénzügyniinister ur használt, nagyon tartottam tőle, hogy a miiiister ur felelete megnyugtatni nem fog. Utolsó szavai azonban épen e tekintetben elégítettek ki, a mit legfőkép kívántam, nevezetesen : hogy egy egész nagy vidéken, milyen a Nyír, az egyetlen őszi termés, t. i. a rozs megsemmisülvén, még pedig igenis oly időben, midőn tavaszi vetés által már nem lehetett a kárt pótolni : a minister ur ily esetben az adó bekövetelésében kíméletesen járasson el. Egyébiránt nem is kívántán a múlt évi hátralékos adó elengedését kérni.: hanem csak a folyó évi adóét és a menynyire e tekintetben a minister ur azt mondotta, hogy nem teheti meg: oly kérelmet tagadott meg, a mit én nem is intéztem hozzá, mert csak a f. évi adóra terjeszkedtem ki. Hogy pedig a Nyíren csakugyan, nagy vidéken és nagy mérvben elfa-
