Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-153

270 15S- országos ülés junius 14. 1876. kában. Ha elismeri: akkor nem kell egyéb, minthogy az utóbbi két évről legyen szives velünk közölni az adatokat, ugy hogy egész képet lássunk magunk előtt. Tudjuk, hogy ezen szerződésnek egyik igen lényeges részét képezi a fogyasztási adó kérdése, a mit maga a t. minister ur is nagyon kiemelt. Ugy hiszem, hogy méltányos kívánság, hogy ezen fogyasztási adónak statistikáját szintén az utolsó évre vonatkozólag bírjuk: mert máskép lehetetlenség ítéletet mondani. A t. ministerelnök ur Simonyi képviselő urnák adott válaszában felemlité azon ooncessiót, melyet kénytelen volt Austrianak tenni a gyapjú és gyapot szövetekre nézve, beismervén nyíltsággal, hogy ez kizárólag az osztrák ipar érdekében történik: hozzá méltóztatott tenni, hogy azzal szemben némi kárpótlást nyerünk, egyrészt a vámvisszatérítés más alapokra való fektetésében, némi kárpótlást nyerünk az által, hogy a gazdasági szeszgyáraknál kedvezőbb feltételeket kieszközölt és — ha jól emlékszem — a pénzügyi vámoknál is. Már most mikép legyünk mi képesek megítélni, mennyiben felel meg e compensatió annak a mit feláldozunk: ha nem tudjuk miből áll az az áldozat, tudniillik milyen volt a gyapjú és gyapotforgalom Ausztria és Magyarország közt az utolsó években; ha azt nem tudjuk — mert nincsenek rá adatok — miből áll, mennyi az a vámrestitutió, ha azt nem tudjuk, mennyi az a pénzügyi vám. Az utolsó pontban felkérjük a t. ministeriumot, hogy ugyanazon adatokat, melyeket kérünk Magyarországra nézve : közölje velünk Ausztriára nézve is; ez is alig szorul magyarázatra. Sokszor kiemeltetett és szerintem is igen helyesen, hogy oly nemzetközi szerződés, a melynél az egyik fél minden előnyt nyer, a másik minden hátrányt kap, el nem képzelhető. Hanem a kérdés csak az, mennyiben tétetett elég az eg,yik és másiknak méltányosság utján. Hogy mi képesek legyünk ezt méltányolni: szükséges, hogy lássuk, mennyit veszt az egyik áraczikknél az egyik és mennyit nyer a másik s megfordítva, mert csak akkor leszünk képesek e felett ítéletet mondani. Megjegyzem t. ház, midőn ezt kérem távolról sem kérem a magam, elvbarátaim, vagy átalában az ellenzék érdekében, mert hisz ezen adatokra ép annyira szüksége van a ház minden tagjának, sőt szerintem még nagyobb szükségük van azoknak, kik hajlandók a kormány javaslatát támogatni, hogy legalább saját lelkiismeretöket megnyugtathassák ez adatokkal. Azt fogják talán mondani, hogy kevés az idő, mert néhány napig marad még az országgyűlés együtt s hogyan kívánhatom azt a kormánytól, hogy ily rövid pár nap alatt oly rengeteg halmaz adatot terjesszen a ház elé. Látszólag ez igen fontos érv ; de én megvallom, hogy előttem semmit sem nyom : mert vagy birtokában van a kormány ez adatoknak, vagy nincs. Ha nincs birtokában: akkor oly bűnös könnyelműséggel járt el az ország egyik leglényegesebb dolgában, melyet megbélyegezni elegendőkép nem tudnék; mert alapos adatok tanulmányozása nélkül, ily tárgyalásokba nem csak bebocsájtkozni, hanem meg is kötni az egyességet: ezt a kormányról nem is vagyok képes feltenni. Marad tehát a másik alternativa, hogy t. i. meg vannak ez adatok, de a kormány nem akarja ezt velünk közölni. Ennek a nem akarásnak nem lehet más oka, mint az, hogy a t. kormány tudja és érzi, hogyha ez adatok a ház előtt fekszenek s mindenki személyesen meggyőződhetik, mily szerencsétlen e szerződés: akkor minden mesterség daczára nem sikerülend a többséget összeteremteni. T. ház! Miután nem hiszem, hogy itt capacitatióra lenne szükség, én magam részéről teljesitettem kötelességemet, midőn ennyit elmondottam, s mielőtt szavaimat bezárom, csak egyre vagyok bátor a t. kormányt s a többséget figyelmeztetni, egy kis történetre, t. i. melyet ón az éjjel olvastam véletlenül egy olasz lapban. Lefolyt ugyanis egy „proces célóbre" egy híres méregkeverósi per Olaszországban, hol különösen a nagy uri házaknál szokás, hogy gyomraikat bérbe adják a szakácsnak, vagyis szerződést kötnek a szakácscsal, hogy a tagok száma szerint 2—3 napóleon d'ort adnak a szakácsnak, melyért ez a családot élelmezéssel köteles eltartani. Történt, hogy bizonyos idő óta az egész család roszul érezte magát, a házi orvos, hol a rósz levegőnek, hol más dolognak tulajdonította azt, csaknem a rósz ételnek. Végre, midőn a baj súlyos lett, a ház összehivott egy orvosi tanácsot. Ez azzal a gyanúval élt, hogy az ételben, melyet a szakács szolgáltat, méreg van s ebéd idején oda menve előhívták a szakácsot és a házi orvost, s kijelentették, hogy egy bizottságot fognak ide hivni, mely ez ételeket vegytanilag megvizsgálja. A háziorvos szabadkozott ós semmikép nem akart beleegyezni, minek folytán jött a rendőrség és befogta a szakácsot és az orvost s a per folyamán kisült, hogy csakugyan méreg volt az ételben. T. ház! Ha a kormány és az őt támogató többség vonakodik a képviselőkkel közölni azon adatokat, melyekre nem marad más mondani valónk, mint ez; mi azt állítjuk, hogy ezen ételben, melyet a nemzetnek nyújtani akarnak: méreg van, önök pedig azt mondják, hogy nincsen. Mi azt mondjuk. hogy kérjük a vegytani vizsgálatot; önök azonban ezen kérelmet nem akarják teljesiteni, bennünk csak nő a gyanú. (Derültség^}