Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-142
20 112. országos ülés május 30. 1876. javára semmit, sőt inkább e rendezés következése az lesz, hogy a szegényebb Hajdumegye fogja Debreczenbe vinni a maga vagyonának némi részét. A rendezés által tehát nem Hajdumegye fog nyerni, hanem Debreczen városa. Egyébiránt miután Debreczen város magyar város: hát Isten neki. (Derültség.) Igaz t. ház, hogy a jelen viszonyok közt tabula-rását nem csinálhatunk: hanem, a mennyire lehetséges, múlhatatlanul szükséges figyelembe venni a létező körülményeket. De ha ezt a minister ur múlhatatlanul szükségesnek tartja: akkor azt hiszem, hogy nemcsak a megyék kikérekitésénél kell ezt szem előtt tartani, hanem átalában az egész közigazgatás rendezésénél. Már pedig az általam emiitett viszonyok nem vétettek figyelembe és tabula rasát csinált a t. ház a sz. kir. városok törvényhatóságainak beolvasztásánál is. Miért áldozták fel ezeket? Csak azért, hogy valahára Magyarországon egy rendezett közigazgatás szerveztethessék. En tehát, ha nem is pártolom azt, hogy tabula rasából történjók a kiindulás; de multán az országnak egész alkotmánya megváltoztattatott, egész régi administratiója megsemmisíttetett, annyiban még is ki kell mondanom, a régi körülmények figyelembe nem vétele fölött roszalásomat, a mennyiben azon czól elérésére, melynek érdekéből a törvények meghozatnak, ugy látom, hogy egyáltalában semmi néven nevezendő elv nem követtetik. így például a sz. kir városok megszüntetésénél nem követtünk semmi elvet, csak azt, hogy az illető városnak van-e 12,000 lakosa? Amint ez megvolt,azt, hogy bir-e az? nem bir-e képességgel magát fentartani? nem néztük, hanem megadtuk neki a külön törvényhatóságot. Ha 12,000 lakossal nem birt, de megvoltak különben minden más kellékei: nem adtuk meg neki a külön törvényhatóságot. Ebből csak az következik, hogy minden körülményt fontolóra kell venni a törvények megalkotásánál, különösen pedig és mindenekelőtt fontolóra kell vennünk azt: vajon az uj közigazgatási rendszer életbeléptetése nem ró-e már most is fölöttébb megterhelt honpolgárokra nagyobb terheket, mint eddig; ez pedig a törvényjavaslatban egy szóval sincs igazolva. Azt hiszem, ily körülmények közt meg fog bocsátani az igen t. ministerelnök ur, ha a jelen törvényjavaslatot, kivált azon félelemnek kijelentése mellett, hogy mindig azt gyanítom, hogy ezen bizonyos százalék akartatik rá üttetni az államadóra a közigazgatás részére, ugy amint az beadva van: el nem fogadom. Hogy ezen törvényjavaslatnak egyes részeméi figyelembe vétetnek-e a nemzetiségek? figyelembe vétetnek-e az egyes aristocratikus cseh, vagy szász polgárok érdekei, vagy sem ? ebbe én belebocsátkozni nem akarok; mert ón felteszem a t. ministerelnök úrról azt, hogy e törvényjavaslatot e tekintetben oly lelkiismeretesen és igazságosan fogalmazta, hogy az se az államnak, se az egyes nemzetiségeknek, kárára, hátrányára ne legyen. Mert ha máskép volna fogalmazva: azt hiszem, hogy nem csak a képviselőház dobná azt vissza, hanem miharább felmerülnének oly körülmények, a melyek kényszerítenek a képviselőházat, a törvényjavaslatnak más alakban való megalkotására. A t. ministerelnök ur méltóztatott tegnapi beszédében felemlíteni, hogyha az ellenzékhez fog tartozni: ismét épen ugy fogja tanulmányozni a törvényjavaslatokat, mint eddigelé tetté. Nekem ezen előadása után hozzá két kérésem van: az egyik az, hogy ez minél későbben történjék ; a másik pedig, hogy ha ekkor a törvénjavaslatokat tanulmányozni fogja: azokból ne csak a mérget, hanem a mézet is vegye ki és én kívánom neki, hogy akkor, ha megint abban az állapotban lesz, hogy ő lesz hivatva a törvényjavaslatok beterjesztésére, ne találkozzon oly sok nehézséggel azok szentesítése tekintetében, mint a mennyivel az ezelőtti kormányok találkoztak. Az ellenzék igen szükséges és hasznos és mulhatlanul szükséges, hogy az ellenzék azon hibákat ós hiányokat kimutassa, kijelölje és a mennyire lehetséges, azok megváltoztatására tülekedjék, a melyek netalán az előterjesztett törvényjavaslatokban előfordulnak; de nem arra — és isten mentsen meg, hogy még egyszer visszakerüljön azon ellenzéki modor, mely nem magában a törvényjavaslatban bennlevő hibákat, de magát az államot és annak fenntarthatására szükséges eszközöket támadja meg. Ilyen értelemben tett nyilatkozatát a t. ministerelnök urnák elfogadom ós szeretném, hogy ha mihamarább nagyrabecsült személyét az ellenzék körében tisztelhetném; ha nem így történnék, inkább kívánom, hogy jelenlegi székén soká megmaradjon. (Derültség.) Mielőtt beszédemet befejezném, kénytelen vagyok még bocsánatot kérni a t. háztól azon tegnap elkövetett illetlenségemért, hogy egy általam igen t. minister urnák üresen hagyott székét egy kis rövid ideig, rnig néhány szót egy kis darab papírra felírtam, elfoglaltam. Méltóztassanak meghinni, hogy ha tudtam volna, hogy ezáltal oly megjegyzésre szolgáltatok alkalmat, a minőt a t. ministerelnök ur tett: nem követtem volna el azon szerénytelenséget. (Derültség.) Erről annyival inkább meggyőzhetem a t. házat, mert nem hiszem, hogy valaha alkalmat szolgáltattam volna arra, hogy ilyen nagyravágyással vádoltassam; mert csekélységemet igen jól ismerve, tudom, hogy azon helyre nem vagyok hivatva; ámbár felteszek magamról annyi képességet, hogy a jelenlegihez hasonló indokolással ellátott törvényjavaslatot magam is be tudtam volna terjeszteni. (Nagy derültség.)
