Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-152
260 152. országos Illés június 13. 1876. mások betöltése sokkal helyesebben történhetik a bizottság által szövegezett 19. §. értelmében: kérem, méltóztassék az eredeti szerkezetet elfogadni. Elnök: A 19. §. ellen beadott módositvány fog felolvastatni. Molnár Aladár jegyző: (olvassa Csanády Sándor módositvány át.) Elnök: Méltóztatik-e a t. ház e módositvány ellenében a 19. szakaszt a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadni ? A kik elfogadják a közigazgatási bizottság szövegezése szerint a 19. szakaszt, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik,) A 19. szakasz a közigazgatási bizottság szövegezése szerint el van fogadva és a módositvány mellőzve van. Wáchter Frigyes jegyző: (Olvassa a 20, 21, %2, 23, 24, 25. szakaszokat, a melyek változtatás nélkül elfogadtattak.) Elnök: Ekképen e törvényjavaslat leiévén tárgyalva részletenként is. harmadszori felolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. A közigazgatási bizottságnak azonban még egy ide tartozó jelentése van, melyet kérek felolvastatni. Wáchter Frigyes jegyző : (Olvassa a közigazgatási bizottság jelentését.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a közigazgatási bizottságnak ezen javaslatát elfogadni. (Elfogadjuk !) Tehát a közigazgatási bizottsághoz utasított feliratok és kérvények további törvényszerű eljárás végett a belügyministeriumhoz tétetnek át. (Az elnök leszáll és székét Bánó József alelnök foglalja el.) T. ház! Következik a napirend második tárgya: Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslatának indokolása. Méltóztassanak meghallgatni a határozati javaslatot. Wáchter Frigyes jegyző: (olvassa Irányi Dániel határozati javaslatát.) Irányi Dániel: T. ház! A múlt országgyűlésen alkotott egyik törvény szerint a közhivatalok, némelyikének a kivételével, a képviselői tiszttel össze nem férőknek nyilváníttattak, még pedig nem csupán a képviselői függetlenség szempontjából, hanem egyenesen a közszolgálat érdekében is; mert nemcsak a kormány kinevezésétől függő, hanem a választott tisztviselők is kizárattak a képviselőházból. A törvényhozást ezen intézkedésre meggyőződésem szerint azon tekintet indította, hogy mint a példabeszéd tartja, nem lehet egyszerre két urnák szolgálni; vagyis mivel azt kívánta, hogy a közhivatalnok egész erejét, egész idejét a maga hivatalának szentelje. De ha e szerint a közhivatalnok — egynémelyükének, mint mondám, kivételével — nem lehet egyszersmind képviselő: azt, hogy egy ember két hivatalt ne viseljen, a törvény egyátalján fogva nem tiltja. A mit Amerikában — ha jól emlékszem — maga az alkotmánylevél tilt: Magyarorságon eddigelé tiltva nincs. És vannak is rá esetek, magam tudok ilyeneket és tudnak bizonyosan a t. ház többi tagjai. Ugyanazért nem is fogok ilyen egyes eseteket megjelölni ós mert igen világos, nem fogom bizonyítani azt, hogy ezen kettős hivatalviselés, mennyire ellenkezik a közszolgálat érdekével. De ellenkezik véleményem szerint az osztó igazsággal is; mert a hivatal nem csak teher, hanem egyszersmind haszon is : haszon, a mennyiben fizetéssel van összekötve. Már pedig azt gondolom, hogy alig lehet az osztó igazsággal megegyeztetni, különösen a mai körülmények között, hogy T akkor, midőn százával, sőt ezrével bocsátjuk el az állam szolgálatából az embereket, olyanokat is a kiknek úgyszólván egyedüli jövedelmök volt azon fizetés, melyet szolgálatuk után nyertek, melylyel magokat, családjukat fentartották és. bocsátjuk el akkor, midőn a keresetnek úgyszólván minden egyéb neme el van zárva előlük: hogy mondom, ugyanakkor mások két hivatalt viseljenek és két hivatal után két fizetést húzzanak. És ha ez nem egyeztethető meg az osztó igazsággal: az meg az államkincstár érdekével nem fór össze, hogy azon hivatalnokok, kik az incompatibilitási törvény által nem záratnak ki a képviselőházból, hivatalos fizetésükön felül, a képviselői dijakban is részesüljenek. Azt fogják mondani, hogy miután mindkét állásnak egyaránt megfelelnek : mindkét állás után a fizetés is megilleti. Mellőzöm annak szellőztetését, mennyiben lehet két ilyen állásnak átalán fogva kellőképen megfelelni. Engedjük meg, hogy ez lehetséges; engedjük meg, hogy valóban mindnyájan meg is felelnek; de vajon azon felsőbb hivatalnokok, például az államtitkárok és még inkább a ministerek, midőn hivatalukra vállalkoztak, csak épen ugy. mint a napi dijnokok vagy irodatisztek a napnak bizonyos részét, egynehány óráját kivánták-e szentelni az országnak, nem pedig minden erejöket, minden idejöket, kivéve azt, a mit az egészség fentartására mulhatlanul szükséges fordítani ? Vajon helyes-e, hogy azon időért, melyet nem oda át az irodában, a hivatalban, hanem itt a képviselőházban töltenek: külön dijakban részesüljenek? Vajon méltányos, pénzügyi tekintetekben megengedhető-e, hogy az államtitkár, ki 7000 irtot, hogy a minister, ki évenkint 14,000 frtot huz az állam pénztárából : még a képviselői napidíjakat is felvegye és csupán lakbérét hagyja a képviselőház pénztárában ? És a mi t. ház, a hivatalok és hivatalos fizetések halmozásáról áll: flZ B; fizetések és nyugdijak halmazására is alkalmazható.
