Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

18 142. országos ülés május 30. 1876. Még egy kérdés említtetett fel és ez nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz, de mindenesetre annak elfogadásakor lehetetlen, hogy valaki reá ne gondoljon és ez a házi pénztárak kérdése. T. ház ! En azon meggyőződésben vagyok, hogy a házi adót bizonyos percentuatióban előre meghatározni és azt applieálni annyi volna, mint megsemmisitni azon törvényhatóságot, melynek megtartása ma kimondatott. Egy bizonyos összeg, az állami közigazgatás pénztárából kell. — legalább nézetem szerint, — hogy ugy a kisebb, mint nagyobb törvényhatóságoknak adassék; mert hogy ha ez a percentualis alap vétetnék fel: akkor, mig az egyik megyének valóságos honorálása volna, akkor a másik oly áldozatok tételére szoríttatnék, melyek mellett fennmaradása lehető nem volna. En ezt csak felemiitettem, mert nem tartozik a tárgyhoz és csak némi összefüggésben van azzal. En, t. ház! e törvényjavaslatot, mely nézetem szerint az állam érdekeinek megfelel, mely a történelmi fejlődésnek tekintetbe vételével alkottatott, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, Paczolay János: T. ház! Az előttem fölszólalt t. barátomnak a kételyébe vonatkozó beszédétől vissza nem riadva, ép azon őszinteséggel, mint ekkorig tevém, teszem most is, hogy véleményemet nyilvánítom. Én a kételyek kimutanem tartom helyesnek a parlamentben ; mert ha minden embernek felszólalása a fennforgó kételyeket adná elő, nem tudom: vajon az ő felszólalása is nem szolgáltatna-e oly kételyekre alkalmat, melyek kellemetlenné válnának, és azért fogadjuk a beszédeket abban a feltevésben, melyben elmondattak, hogy minden képviselő részéről őszintén és meggyőződése szerint adatnak elő. (ílelyeslés.) Nem azért, mintha saját magam beszédének máskép való felfogásából félnék; hanem azt hiszem, hogy sokkal több kellemetlenség idéztetik elő ily kételyek kimutatásával, mint az most a parlamentben kívánatos volna. T. képviselőház! Ezek előrebocsátása után, noha nem ismeretlen, hogy én a köztörvényhatóságok határainak kikerekitósót már akkor is sürgettem, midőn a ministerelnök ur ellene volt és ellene harczolt azon megyei törvényhatóságok kikerekitése ellen : ez alkalommal a köztörvényhatóságok kikerekitésót, ugy a mint az ezen törvényjavaslatban foglaltatik; el nem fogadhatom. El nem fogadhatom pedig azért; mert köztudomású dolog, hogy oly szűk pónzviszonyok közt élünk, hogy máról holnapra nem tudjuk, hogy lesz-e annyi pénzünk, mennyi az elkerülhetíen dolgok fedezésére szükséges. Ily viszonyok között egy törvényjavaslatot, egy uj intézkedést behozni a házba, anélkül, hogy annak költségei csak megközelítőleg is ki lennének számítva, anélkül, hogy megitólhetnők, hogy a jövő közigazgatás több költségbe vagy kevesebb költségbe kerül-e, mint a mostani : én nem tartom a mostani viszonyoknak megfelelő dolognak és ez azon ok, t. ház! hogy okulva az eddigieken, vakon ne menjünk bele mindaddig; mig nem tudjuk, hogy mennyibe kerül ezen közigazgatás ; mert a mi engem viszszatart: az igen t. ministerelnök ur beszéde, melyben mindig a domesticára provocal és annak mi módoni megoldását határozottan és directe nem mondja meg. Igaz, t, képviselőház, hogy a köztörvényhatóságokat nem lehet czirkalommal kikerekíteni; igaz az is, hogy a'%öztörvényhatóságok nem lehetnek egyformák, akár a területet, akár a népességet illetőleg, és egyátalában egy elvet felállítani teljes lehetetlen ; de mégis kétségbe vonhatlan, hogy a közigazgatási megyéket ugy kell kikerekíteni, hogy azok egy jobb, rendesebb közigazgatás alapjánl szolgáljanak, mert ha ezen czélt el nem értük: akkor nem értünk el semmit, akkor kár ezen törvényjavaslattal vesződni, miután ugy is biztosan előttünk áll nemsokára, e tárgyban ujabb törvény alkotásának szüksége. Már pedig t. képviselőház, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot megvizsgáljuk: látjuk, hogy ez egy jó közigazgatásnak alapelveit sem foglalja magában. Ez kézzel fogható, mert már az csak legkívánatosabb és legelső feltétele a helyes közigazgatási törvényjavaslatnak, hogy a törvényszékek a közigazgatási törvényhatóságokkal egy helyen székeljenek ; itt azonban azt látjuk, hogy ezen tör vényjavaslatban a törvényhatóságok ugy vannak kikerekítve, hogy ezen egyetlen egy czól sincsen keresztül vive, a melynek keresztülvitele pedig mulhatlannl kívánatos a közigazgatásra nézve. Tovább menve, t. képviselőház! azokon, a miket az igen t. képviselő ur méltóztatott megjegyezni, csak azt emlitem fel, hogy az egész világon sehol sínes, hogy a közigazgatási kerületek egyformák legyenek; de a közigazgatási kerületeknek nézetem szerint még sem szabad nagyobbaknak lenni, mint olyanoknak, melyekben a helyes közigazgatás lehetséges. Én pedig Magyarország viszonyait tekintve, tagadom, hogy akár Pestmegye 214, akár Biharmegye 200 mérfölddel, akár az ujolag megnagyobbittatni kívánt Szatmármegye, vagy Torontálmegye a jó közigazgatás szempontjából helyesen lenne megállapítva ; mert ki ne tudná azt, hogy például az esztendő felében Bácsmegyében, kivéve vasúton utazni nem lehet. Ki ne tudná, hogy Magyarországon a köztörvényhatóságok legnagyobb része anyagilag mily szomorú állapotban van, hogy sok esetben maga az utazás több időt igényel, mint a cselekvény, a mit végre kell hajtani. Hogy lehet ily viszonyok közt t, ház! 200 négyszögmérföldből álló törvényhatósá-