Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-142
142. országos ülés május 30. 1876. 13 pes kis birtokosok szólnak, Zilah mellett nagyobb lakossága, több közigazgatási épülete, tehát Ziláltra tervezte tenni. De most felmerül Hevesmegye és a Jászkun kerület kérdése. Jászberényben több az épület, nagyobb a lakosság száma, mégis Szolnokra terveztetik a szókhely. Én ez eljárásban logikai öszszefüggést nem látok. Legyen szabad egy megjegyzést tennem a belügyminister urnák azon észrevételére, melyet Orbán Balázs képviselőtársamnak mondott. Orbán képviselőtársam azt mondta, hogy a minister ur 160,000 szászt 500,000 magyar ellenében többséggé tesz a megyében. Ezt a minister ur nevetségesnek tartja s azt mondja, hogy ezt csak büvészséggel lehetne kivinni, józan észszel nem. Én megengedem ezt; de van egy bűvészi machinatio, melyet az előbbi törvényhozás behozott és Tisza Kálmán fentart: ez a virilismus, mely keresztülviszi, hogy 160,000 szász 500.000 magyart rnajorisálhasson. Azt mondja továbbá a minister ur, hogy azok, kik az előbbi közigazgatási törvényeket megszavazták, kell, hogy ezen kikerekitósi törvényjavaslatot is megszavazzák, mert e nélkül nem lehet ezt kivinni s nem csodálja, hogy azok, kik amazokat ellenezték; most ezt sem akarják megszavazni, hogy azok életbe ne léptethessenek. E nyilatkozat igazolja azokat, kik az előbbi törvényjavaslatokat rosszaknak tartották. Fontos körülmény az, hogy csak akként lehet e törvényjavaslatokat életbe léptetni, ha a megyék kikerekittetnek. Bátor vagyok kérdezni: csak ezen megyék igénylik a kikérekitést a végett, hogy ama törvényjavaslatok keresztül vitessenek ? Ezt én kereten tagadom. Eltekintek Erdélytől, csak az ottani viszonyokat veszem fel, a hol én lakom. Heves és Szabolcs szétdarabolása nélkül nem lehet ezen törvényeket keresztül vinni? Ha ott nem lehet: akkor másutt sem lehet, s igy valamennyi megvet fel kellett volna venni a törvényjavaslatba. Es mert a minister ur ezt nem tette: én a törvényjavaslatot hiányosnak tartom, s tárgyalás alapjául el nem fogadom. T. Tóth Vilmos barátom azt mondta, hogy a kik a szabadelvű pártból kiléptek, azt hangoztatták, hogy a kereskedelmi és a vámszerződés miatt léptek ki, s megigérték, hogy másban pártolni fogják a kormányt, és most mégis a kormány ellen vannak, és igy azon czél, melyet mondottak, csak látszat, por felverés volt s nem volt igazi oka a kilépésnek. Mindjárt azt mondja erre, hogy nem szokott gyanusitgatni senkit — mondja, — a függetlenségi párt, meglehet, csupán csak enenzókeskedési víszketegből ellenzi ezen törvényjavaslatnak átalánosságban való elfogadását. Hogy mennyire nem szokott és nem szeret a t. képviselő ur gyanusitgatni, csak ezen két véleményéből igen világosan meglehet ismerni. Tóth Vilmos t. barátom még egy megjegyzésére kivánok válaszolni. 0 ugyanis azt mondta, hogy a népszerűség szükséges ós jó és ő azt mondja; hogy azt nagyra becsüli: mert szükséges, és ha azzal oly valaki rendelkezik, aki élni tud vele, az nagy dolgok kivételére képes és az ily férfi népszerűségével sokszor, nem tekintve azt mintegy megveti, csakhogy nagy dolgokat vívjon ki. Kérdeni a t. képviselő urat: vajon az ő előbbi kormányokra czéloz-e, midőn ezek nópszerüségöket elveszítették azért, hogy nagy dolgokat vigyenek ki? En nem láttam oly üdvös és nagy dolgokat kivivé. Vagy a jelenlegire czéloz, talán a vám és a kereskedelmi szerződés volna az, melyért népszerűségét koczkáztatni szabad volt? mert a hazára nézve egy nagy dolgot vitt ki, melyet egy héttel ezelőtt maga a minister rosznak és elfogadhatatlannak nyilvánított ? Az ily nagy dolgokat, ha a t. képviselő ur ezeket érti, nem lehet összehasonlítani a külföldre való hivatkozása mellett, azon nagy példákkal. Beszédemet azzal végzem, hogy miután meg vagyok győződve arról, hogy ezen kikerekitós csak kezdete annak, a mi tervben van és én nem szeretem, sőt rosznak és veszélyesnek tartom azt hogy részenként előterjesztve örökösen zaklattassék és félelemben tartassák az egész ország : én ennélfogva ezen törvényjavaslatot visszautasítom és azt kívánom, hogy mindazon megyék, a melyek kikerekitésének szükségét a ministerelnök ur szükségesnek tartja, egyidejűleg vétessenek föl, hogy vége legyen már egyszer azon politikai nyomásnak, mely az országban gyakoroltatik épen az által, hogy önkényt és szabadon nem nyilatkozhatnak, mindegyik féltvén a maga érdekeit. Ezt a végtelenbe húzni nem lehet; mert sok várost és községet tudok, a mely csak azért nem nyilatkozott a maga tiszta meggyőződése szerint; mert törvényszókét féltette és a kormány ezt czélszerüen fölhasználta eddig. Itt van például Baja városa, melyet mindennünen nagy reményekkel kecsegtettek és utoljára megfosztották törvényszékétől. Ennek én gátat kivánok vettetni, mert ez nem az erkölcsiséget, hanem az erkölcstelenséget neveli. En ezeknél fogva a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. {Helyeslés, a szélső baloldalon.}. P. Szatmáry Károly: T. képviselőház! Azok, a kik huzamosabb idő óta tagjai a törvényhozásnak, talán méltóztatnak tudni, hogy én átalános vitákban részt venni épen nem szoktam; de a midőn tegnap láttam, hegy az ellenzék szónokai sorban beszélnek; a kormány részéről pedig seakisem állott fel, elhatároztam ^ 9 „„ m .
