Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-142
142. országos Ülés május 30. 1876. 11 kus összefüggést nélkülözöm a törvényjavaslatban és épen azért azt a részletes tárgyalás alapjául nem is fogadhatom el. A mi a meglehetős részletesen megvitatott 5. §-t illeti, s különösen annak azon intézkedését, mely felhatalmazást ad a kormánynak a ministerelnök ur azon kijelentése után, hogy szívesen beleegyezik abba, hogy csak ezen év végéig terjedjen a felhatalmazás, magamat megnyugtatva látom ; ámbár megvallom, hogy egyes községekre szorított azon felhatalmazás is, hogy egyik megyéből a másikba, teljesen a minister önkényére bizva, áthelyeztessenek: nem egészen felelne meg a törvényhozás által e tekintetben gyakorlandó jognak. Mindezen okoknál fogva ón e javaslatot, — nem bocsátkozva a részletekbe, — nem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés a jobboldalon.) Tóth Vilmos: A házszabályok értelmében kivánok felszólalni. Csak annyit jegyzek meg a t. képviselő urnák, hogy beszédemet, melyre hivatkozott, bocsásson meg, de roszul olvasta el: mert ezzel egészen ellenkezőt állítottam. Én azt. hogy a balközép kormányképtelen, sohasem mondtam ; sőt beszédem alkalmával egy t. képviselő urnák azon közbenszólására, hogy ki tartja hát a balközépet kormányképtelennek: ki is jelentettem, hogy én nem és miért nem tartom kormányképtelennek, Csak ezt tartottam szükségesnek megjegyezni. Gr. Péchy Manó: T. ház! Erős meggyőződésem, hogy a hatósági kikerekités egy helyesen és jól felfogott közigazgatásnak érdekeit csakis akkor, és csakis ugy fogja kellőleg előmozdítani, ha először a központi székhelyek, s mennyire csak lehetséges, a hatóságok közepében lesznek. Másodszor, hogyha a központok nemcsak a közigazgatásnak, hanem egyszersmind a törvényszékeknek is székhelyeit fogják képezni, és harmadszor, ha a központokban, a mennyire csak lehetséges, s a mennyire a helyi viszonyok ós körülmények megengedik, egyszersmind az adóhivatalok és a katonai zászlóaljak, a sorozást nyilvántartási hivatalok is concentráltatnak : mert ez az erős meggyőződésem, hogy csakis igy lesz lehetséges egy egyöntetű és kifogástalan közigazgatást életbe léptetni, csak igy lesz lehetséges, ha a különböző hivataloknak egybevágó correct működését a nagy közönség előnyére biztosítani. Ily kikerekités vagy legalább olyan, mely ezt megközelíti, az erdélyi részekre nézve már most életkérdéssé vált; mert Erdélyben a territoriális viszonyok oly abnormisak, hogy azok mellett egy helyes közigazgatás, egy olyan, mely a közkivánalmaknak és a kor valódi érdekeinek megfelelne, alig képzelhető. Én tehát kötelességemnek fogom tartani a törvényjavaslatnak részletes tárgyalása alkalmával egy oly kikerekités mellett közreműködni, mely az átalám imént kifejezett alapelveknek a menynyire lehetséges, megfelelni képes legyen. Egy ilyen kikerekités Erdélyben is behozható ha ott, amint másként föl sem tehető, csakis a magasabb szempontok, és országos érdekei fognak döntő sulylyal birni, nem pedig az alig figyelembe vehető provinciális vagy speciális érdekek. Felhozatott ellenvetésül, hogy miután az erdélyi részekre nézve egy átalános kikerekités terveztetik : nem helyes az, hogy az anyaországra csak egy részletes kikerekités hozatik javaslatba. Azonban én ezen ellenvetési nem tartom indokoltnak, mert tekintve attól, hogy a fokozatos fejlődés rendesen biztosabb eredményekre szokott vezetni, mint a rohamos haladás, melynek közbenvetőleg legyen mondva, bizonyos irányban már eddigelé is elég drágán megfizettük az árát, — mondom eltekintve ettől kétségbe nem vonható, hogy az anyaország ma is élénken ragaszkodik a megyék ősi elnevezéseikhez és azoknak százados territoriális határaihoz, ragaszkodik pedig a kegyelet bizonyos nemével és azon ősi traditiók emlékével, melyet az absolut korszakban az idegen kormányok is nagyrészben respectáltak. Ily körülmények közt az anyaországban csakis ott lehetett a kikerekitést javaslatba hozni, a hol azt a helyi viszonyok okvetetlenül megkívánják ; az pedig, szerintem már azért is correct felfogás, mert teljesen megvagyok győződve, ha a részletes kikerekités üdvös lesz: akkor egy átalános kikerekités jótékonyságát az anyaország örömmel fogja üdvözölni; és akkor az átalános kikerekités eredményeit az anyaország többre fogja becsülni, mint azon százados territoriális emlékeket, melyeknek megengedem, hogy bizonyos irányban meg van belértéke; de praeticus haszna csak akkor lehet : ha a kor igényeivel és egy helyes közigazgatás jól felfogott érdekeivel nem ellenkeznek. Azonban a dolog Erdélyben egészen máskép áll; ott nem kötik az illetőket ősi reminiscentiák a territoriális határokhoz, mert ott különböző epochákban, különböző kormányok alatt nemcsak részletes, hanem átalános kikerekitések is foganatosíttattak és igy Erdélyre nézve egy átalános kikerekités már csak a megváltozott közjogi viszonyoknál fogva is teljesen indokolva van. Azt is felhozták, hogy miután a szőnyegen levő törvényj avaslatnak 5. §-a a ministeriumot felhatalmazza arra, hogy a határokat kiegyenlittesse és azoknak közelében levő egyik vagy másik közeget, egyik vagy másik törvényhatóságába áthelyezhesse, természetesen ugy, hogy az illetők kihallgattassanak, tehát az illető tisztelt képviselő ur 2*
