Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-147
134 147. országos Hlés Június 7. 1876. legnagyobb lélekszámmal is t. i. 28,000 lakossal bir, és nem érteném, hogy ennek ellenében hogy lehetne olyan városba tenni a központot, a melynek csak 6.000 lakosa van, honnan az igazságügyminister ur kénytelen volt nem rég a törvényszéket elvenni. Ezzel szemben figyelembe veendő, hogy Brassó városában törvényszók van. hogy Brassóból a törvényszéket máshová áthelyezni nézetem szerint lehetetlen: inert épen Brassónak mint első iparos és kereskedelmi városnak, leginkább van egy törvényszékre szüksége. Ha oda törekszünk, hogy ma-holnap törvényszék, törvényhatósági szókhely s pénzügyi administratió egy helyen legyen: nem értem, mi módon akarják ezt eszközölni, ha onnan, hol minden más kellék s a törvényszók is meg van: máshova akarják tenni a megye székhelyét? Én nem akarom fárasztani a t. ház türelmét; tudom, hogy ki van merülve; csak azt constatáJom, még pedig határozottan, hogy Brassó megye életképes. Ezt tagadni nem lehet; és ha e megye életképes, hivatkozom a t. ház minden egyes tagjának igazságszeretetére s kérdem: mi módon és mi oknál fogva lehetne a nélkül, hogy ez igazságszeretet megsértetnék, e megyét megszüntetni ? Én részemről a ministeri tervezetet elfogadom, (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Sokan vannak még felirva s azért én röviden szándékozom elmondani ez irányban nézeteimet, nem térve ki arra, a mi a javaslat ezen két pontja ellen már az átalános vitában felhozatott, hanem szorítkozva egyszerűen a javaslat indokolására és arra, a mi itt a javaslat ellenében mondatott. (Halljuk !j S itt legelőször is bátor vagyok megjegyezni, hogy azon t. képviselőtársam, ki az ellen-indit. ványt beadta, a többek közt azt is mondta: hiszen nem szükség kimondani, hogy Brassó város beolvad a megyébe ; maradjon Brassó város külön s ha ez azután nem tetszik neki: folyamodjék érte, hogy beolvadhasson. Ezt ugyan már Wáchter t. képviselőtársam is érintette: de én is kötelességemnek tartom megmondani, hogy ez per absolute lehetetlen : mert Brassó város eddig fenállott külön s ennélfogva, ha róla semmi sem mondatik: akkor eo ipso az lesz kimondva, hogy marad összeolvadva a székkel. De mindenesetre kételyek támadhatnának és azért — épen ugy, mint minden ilyen helyzetben volt egyéb városra nézve — akár egyiket, akár másikat Brassóra is ki kell mondani és ezen kérdés elől kitérni nem lehet; mert különben sem Brassó városa, sem a kormány nem tudná, hogy a törvényhozásnak mi volt szándoka Brassóra vonatkozólag. A t. képviselő ur hivatkozott Háromszók fontos fekvésére, hazafiságára, népének jeles tulajdonaira. Ezekre nincs mit mondanom, minden pontban igazat adok a képviselő urnák abban, mit Háromszék dicséretére elmondott. De engedjen meg nekem, fentartom most is, hogy Háromszék kellő takarékossággal önmagában is meg fog élni: mert azon arány, melyben a központi költségek a vidéki költségekkel vannak, mutatja, hogy ott még bizonyos megtakarítás tehető. De továbbá igazolni tartozom azt is, mit a t. képviselő ur kétségbe vont, hogy tudniillik, ha a két megye összeolvasztatnék: akkor csak Brassó lehetne a központ. En pedig ezen nézetemet fentartom nemcsak azon esetben, ha Brassó, ugy mint eddig volt, a törvényhatósággal együtt marad; de fentartom még azon esetre is, ha Brassó város külön válnék mint önálló törvényhatóságu város. Elmondom erre nézve okaimat. Az első az, hogy bármily derék, jó szellemű város legyen is Szepsi-Szent-György, hogy mint város, mint ipari, kereskedelmi s intelleetualis központ Brassóval minden iskolája daczára is, nem versenyezhet: ezt tagadni nem lehet. (Helyeslés,) Ez az egyik indok. A másik az, hogy igaz ugyan, hogy ha az ember megnézi a térképet, melyre hegyek festve nincsenek: Szepsi-Szent-György a Bárczaság felső részéhez is közel van, közelebb van, mint Brassó; de ha egyesittetnék Brassó vidéke Háromszékkel, nemcsak azok, a kik Brassón tul és Brassótól délre laknak, volnának kénytelenek részint Brassón keresztül, részint Brassóhoz nagyon közel menni Szepsi-Szent-Györgyre; hanem a Bárczaságnak felnyúló völgyében lakók az e völgyet Háromszéktől elválasztó — s csakis nyáron, jó időben használható utak által átmetszett — hegyek miatt kénytelenek volnának Brassó alá kerülni délre és ugy menni föl éjszak felé Szepsi-Szent-Györgyre: rnig a Háromszékből jövők Szepsi-Szent-Györgyig lejövén, semmi természeti akadály nincs, hogy Brassóba menjenek. De van még egy — szerintem — fontosabb érv, melyet Wáchter t. képviselőtársam szintén érintett, de melyet a magam részéről is érinteni kötelességemnek tartom. Azt mondja Kühnle képviselő ur, hogy mégis csak furcsa volna az egyesítés esetében, hogy a nagyobbik rész menjen a kisebbhez és nem megfordítva. Engedelmet kérek, de ha az igazság szempontját keressük. •— pedig én azt tartom, hogy a törvényhozásnak kötelessége az igazság szempontját keresni s azzal ellenkezőt tenni még a legnemesebb érzelmektől félrevezettetve sem szabad, — ha az igazság szempontját keressük: kérdem,, vajon melyiktől lehet az egyesítés kedveért áldozatot követelni ? attól-e. a ki azt mondja , ? ón nem
