Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116f
71 116. országos Ülés márczius 24. 1876. Nem tagadhatjuk, hogy a főrendek nem Cicero pro domo beszélnek e tárgyban; még azzal a gyanúval sem illethetjük őket, hogy talán a nagybirtokosok érdekében volna az, a mit indítványoznak ; mert hiszen az eset, melyről itt szó van, csak a szegény embert, a nép legszegényebb rétegét illeti. Már pedig azt hiszem, hogy akkor, mikor a születési rangon alapuló főrendiház igazságosnak, méltányosnak találja a nép legszegényebb rétegének érdekét annyiban legalább megkímélni, hogy a legnagyobb nyomornak ne legyen kitéve : nekünk népképviselőknek legalább is ugyanannyi kímélettel kell lennünk. Azt mondja a pénzügyi bizottság előadója, hogy ha ebbe is belenyugszunk: a földbirtokos túlságos sok előnynyel lesz felruházva a többi adózó polgárral szemben. De — engedelmet kérek — méltóztassék meggondolni, hogy épen a földbirtok van legsúlyosabban terhelve: igen természetes tehát, hogy a ki legjobban megterheltetik, az kívánhat részünkről legtöbb kíméletet. {Helyeslés a szélső baloldalon.) A pénzügyminister ur azt mondja, hogy hiszen az ilyen esetek ritkán kerülnek elő, mert mindaddig, inig más objectum van: a végrehajtók bizonyára nem nyúlnak a takarmányhoz. Hiszen ez épen a főrendiház módosítása mellett szól, mert az épen jele annak, hogy a szegény ember, kinek semmije sínes, kinél a végrehajtó a takarmányon kivül más objeetumot nem talál, az sújtatnék leginkább. Azt méltóztatik mondani, hogy épen most, midőn ennyi csapás érte az országot: nem volna ezélszerü még inkább megnehezíteni az állam jövedelmeinek befolyását. De hiszen ez érvet még inkább lehet alkalmazni az adózókra t. i. hogy ezen csapásokkal szemben kötelességünk legalább a legszélsőbb határig nem menni el az adóbehajtás szigorában. Én mindezeknél fogva, s különösen tekintettel arra, hogy a t. pénzügyminister ur a képviselőházzal szemben e három módositvány kettőjét illetőleg oly nagyon makacskodott: a főrendiháznak pedig engedett,.— arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ne legyen egyszerre oly nagyon aristocraticus hajlamú, s ha már kétszer engedett a főrendeknek: legyen kegyes egyszer már nekünk is engedni. A t. házat pedig arra kérem, ne legyen kevésbbé kíméletes a nép iránt, mint volt a főrendiház. Én pártolom a főrendek módositványát. Zsedényi Ede: Arra figyelmeztetem az előttem szóló képviselőtársamot, hogy hazánk igen is megszorult pénzügyi viszonyainak gondos méltánylása sokkal többet nyom a jelen törvényhozás nehéz munkájában, mint az általa előhozott azon átalános igazságok, melyeket in thesi senki sem tagad, miket azonban másfélekép alkalmaz, de egyátalán nem alkalmazhatók jelen államháztartásunkra, melynek kiadásai egy évre sem folytathatók a megszavazott adók szigorú behajtása nélkül. Tessék szemébe nézni nyomorult pénzügyi helyzetünk fejlődésének: ha t. barátom véleményét elfogadva az adóbehajtása alkalmával igás marhát tartó polgároknak takarmánya a zálogolás alól kivétetik és igy a roppant hátralékok napról napra szaporodnak Azt vitatja t. képviselőtársam, hogy ha az illető gazdának takarmánya befoglaltatik: kénytelen lesz marháját eladni, mely esejfeen földei müvelését abba hagyván, az adófizetésre átalán képtelenné válnék, mi az állami kincstárnak nagyobb kárára szolgálna. Erre válaszom az, hogy a tapasztalás bizonyitá, miszerint oly gazda, ki igás marhájával magának még annyit sem tud keresni, hogy adóját befizethesse: takarmánya megtartása daczára öt hó múlva, midőn a legeltetés ideje eljön, de adóhátraléka is növekedett, ezen hanyagsága folytán még fizetés képtelenebbé válik s igy az állam nem csak azon adót nem kapja meg, mely a takarmány zálogolása által behajtható volt, de a kivetett adó másik negyedét is elvesztené. Miután pedig a takarmány nevezete alá burgonya, répa, szálas takarmány és igy az illető gazda szántóföldei ós rétéinek más termelményei is tartoznak: a felsőház módositványának más következése nem lenne, mint hogy az állam saját kincstárának rovására öt hónapig etesse azoknak marháját, kik állampolgári kötelességüket nem teljesitik, valóságos herék; a mint fogadni mernék, hogy azon telkes gazdák, kik legújabban az árvíz által veszélyeztetett védgátak fentartásához járulni nem akartak: adóhátralékosok. A magán hitelezők zálogolás alá vehetik a takarmányt, az állam nem, mely eddig ugy is a pénzügyminister szabályrendeletei szerint azt csak akkor foglalja le, ha a hátralékosnak egyéb ingó. vagyona nincsen; az állam lefoglalhatja a zsellér, mesterembernél, de az igás marhával ellátott s igy lehetősebb gazdától nem. Ezt ón az államra nézve ugyan károsnak tartom, mert az adóhátralékok leginkább az adónak elhalasztása által azon állampolgárokra nézve, kik adójukat leróvják, igazságtalanul hatnak és azért a módositványt el nem fogadom. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én azt hiszem, hogy a jelen esetnél el lehet azt mondani e törvényhozásra nézve is, hogy a ki A-t mondott, annak B-t is kell mondania. Ha bele egyezik a törvényhozás abba, hogy kivétessék a zálogolás, az executió alól az igás marha: természetes, hogy annak a takarmányát is meg kell kímélni, ha nincs messze a legelési idő, tán egy hónapra vagy csak egy hétre; de ha messze van: az egész időre; mert tökéletesen hasztalanul hagyja meg az adóvégrehajtó az igás-marhát, ha elveszi a módot, hogy a gazda azt tovább tarthassa s aztán
