Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116
60 116. országos ülés mftrczJas 24. 1876. gondolnak, hogy megszűnjék azon gyűlölet, mely ma itt-ott előidéztetett a magyar nemzet ellen. (Helyeslés.) T. ház! Nem szólok többet. Röviden arra kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az elleninditvány benyújtója is kivan szólni. Kapp Gusztáv: T. ház! (Nagy zaj.) Elnök: A t. képviselő ur igen helyesen teszi, ha addig beszédét meg nem kezdi : inig a ház nem méltóztatik őt meghallgatni. Igen óhajtandó, hogy é tárgy minél előbb befejeztessék s azért kérem a t. házat, méltóztassék a szónokot meghallgatni. (Helyeslés) Kapp Gusztáv: T. képviselőház! Meg Ígérem már előre is, hogy lehetőleg rövid leszek, hogy higgadt leszek, a mennyire csak lehet. Habár néha az emberi természet és véralkat folytán nagyon is nehéz a higgadtságot egész mértékben megtartani; mindamellett reménylem, hogy befogom bizonyítani teljes higgadtságomat e tárgynál, mert én azt tartom, hogy itt legkevésbé szükséges a szenvedélyeket még inkább felcsigázni és a higgadt megfontolásnak útját állni. Nem is kívánok kiterjeszkedni mindazokra, a mik ellenünk felhozattak ; mert ez esetben nagyon terjedelmesnek kellene lenni válaszomnak; azért csak a legszükségesebbekre fogok válaszolni. Méltóztassanak megengedni, hogy legelőször átalában forduljak igen tisztelt erdélyi képviselőtársaimhoz s az erdélyi, mint régen szoktuk mondani, magyar és székely atyánkfiaihoz. (Zaj. elnuk csenget.) Mi éppen azok részérói lettünk leginkább és legélesebben megtámadva; pedig azt hiszem, hogy épen az ő részükről várhattuk volna annyiban, a mennyiben igazságunk van, hogy támogassanak, s hogy a helyzetet a valóságnak megfelelőleg a ház azon tagjai előtt kimagyarázzák, a kik talán nem személyes tapasztalásból ismerik azon Királyföldet, hanem csak azon beszélgetésekből, mondhatnám mesékből, melyek azon Királyföld fölött országszerte már évek óta terjesztetnek. Erre azt tartom, épen annak folytán igényt tarthattunk volna, a miket igen t. br. Kemény Gábor képviselő ur tegnap igen helyesen magyarázott, a mi erdélyi multunkból. Méltóztassék megengedni t. képviselő ur, hogy ahhoz még csak egyet tegyek hozzá, a mit ő is igen jól tud, miután igen jártas az erdélyi törvényekben, az erdélyi viszonyokból: hogy tudniillik az erdélyi országgyűlés 1810—11-ben szemben egy sérelemmel, a mely az akkori kormány részéről a szászok ellen akkor volt kísérletben, a fölterjesztésben 0 felségének következőleg monda: (Halljuk!) Ez nem privilégium, hanem csak egyszerű országgyűlési felirat, felterjesztés. „Nos quoque justae huic sollicitationi deferendum esse censentes, Majcstatem Vestram Sacratissiniam vi unionis, qua ad manutenenda unitarum Nationum legalia quavis jura obstringimur, demisse exorandum esse duximus, ut praedictam Nationem Saxouicam hac etiam in parte in juribus suis. statuque Diplomatico conservare dignetur. Áttérek az igen t. képviselő urnák egy más állítására, tudniilllik arra, hogy megbotránkozott, anachronisinusnak és nem tudom, mi mindennek nevezte, hogy ily módon bátorkodunk mi itt föllépni : hogyan bátorkodunk mi itt a XIX. század második felében ilyent kérni; s azt méltóztatott mondani: hogy ez arra emlékeztet, mintha valami 200—250 évvel ez előtt valahol,— nem tudom Medgyes táján, vagy hol tartott erdélyi országgyűlésen volnánk. Hivatkozott aztán az 50 —60-as években történtekre, hivatkozott főleg azon nagynevezett szebeni diaetára 1863-ból, melyben a szászok részt vettek. Mindezekre nem kívánok kiterjeszkedni, csak egy megjegyzést kívánok tenni. A t. képviselő ur maga is emiitette némileg — ha nem csalódom, — azt mondván, hogy ő is előszobájában lett volna azon diaetának csak azt mondom, hogy valóban igen jól tudja a t. képviselő ur maga is, hogy az akkori politika folytán Szebenbeu ugy a magyar, mint a székely képviselők megjelentek volt azon a diaetán és csak egy hajszál hiányzott abból, hogy az előszobából a terembe is belépjenek. A mi időközben a legközelebbi reggelig történt : nem fejtegetem, személyes tudomásom nincs is róla ; de igen jól tudja az igen t. képviselő ur hogy én személyesen még az előszobában sem voltam. De megbotránkozott a t. képviselő ur azon is, hogy mi most kívánjuk, kérjük, hogy tartsa meg a magyar törvényhozás, nem egyebet mint azt. a mit ő maga 7 vagy majdnem 8 évvel ez előtt megígért, törvényerőre emelt, s a mi még ma teljes jogérvényes szentesitett törvény. A képviselő ur ugy látszik, hogy némileg kapcsolatban a többiekkel hivatkozott a verwirkolásra. Méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, hogy emlékébe hozzam csak azt, a mi ugyanazon idő után, a hatvanas évek után történt, hogy tudniillik az átalános köztiszteletben és nagy tekintélyben álló erdélyi főpártvezérek 1865-ben nyíltan, ünnepélyesen kijelentették és akkor az igen t, képviselő urnák hivatalbeli előde Zeyk Károly, mint az országgyűlésnek egyik előadója és főszónoka, a következőket monda e tárgyban:
