Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-116

116. országos ülés márezlns 24. 1876. 55 Hogy a magyar história, vagy talán éppen a speciális erdélyi história egy kicsit mást beszél: arra ezeknek az'uraknak kevés gondjuk van. Nem akarják figyelembe venni, hogy a história azt mondja, hogy nem az a reform atió terjedt el Erdélyben, mely általuk jött be; hanem elterjedt egy másik és hogy az ott nagy literatúrai alkotott meg; inig az övék, hátra maradt; azon autonómia és azon autonóm szabadság, melyet ők szájukon hordoznak: mindig a reactió zászlóját hordozta és hogy az a magyar alkotmánynyal és a magyar szabadsággal mindig ellentétben állott; (Helyeslés a középen és a szélső baloldalon.); de ezt ezen urak mind semmibe sem veszik. .. De mit is féltenek ezen urak? Ezek nem a szász nemzetet, hanem a szász megcsontosodott autonóm bureaucratia megdőlésétől félnek. Mit féltenek ? A nemzetiséget ? Hát minő nemzetiséget ? En, — méltóztatik a t. ház tudni, a legszelídebb természetű ember vagyok, a ki személyes kérdésben még sohasem szólaltain fel, (Derültség.) sőt ellenkezőleg, amivel, mint humánus érzésű ember nagyon dicsekszem, méltányolni tudom sokszor még azon aggodalmakat is, melyek minden jogi alapot nélkülöznek. Én respectálom az aggodalmát az ily kicsi nemzeteknek: ha az nem a nemzetiség tömegében elveszett, elsülyedt félelem. De mit féltenek önök szászok? A német nemzetiséget? Hiszen a német nemzetiség milliókra és milliókra terjed Európában és méltóztassanak meghinni, hogy azon nyelv, melyet a német literatura kifejtett, az az irodalom, melyet megalkotott: nem fog oly könnyen Európa színéről eltöröltetni, még akkor sem, ha a szász egyetem nem lesz. (Igaz! ügy van!) Mert azt, hogy egy dialectust védelmeznek önök, a mely nem is szász, nem is német; hanem vlém, — nem képzelem, én legalább nem tudok olyasvalamit képzelni, hogy még ennek a védelmére is keljen valaki. (Derültség.) Trauschenfels képviselő urnák, felelvén megjegyzem, hogy a magyar nemzetet nem lehet a germán népekkel fenyegetni. Mi tiszteljük a német nemzetet, mint mivelt nagy népet; eljöhet az idő, midőn ahhoz fogunk barátságunkkal, összes törekvéseinkkel vonzódni; hanem azért sohasem fogjuk tisztelni a szászokban megcsontosodott bureaucratikus autonómiát és nem látjuk azon nagy német nemzet szászlóját Szeben falaira feltűzve. (Helyeslés.) Ugyancsak Trauschenfels képviselő ur igen fui *csa dolgokról beszólt, melyekről azt szokták mondani régebben: ignotos fallit, notis est derisui. Azt mondj képviselő ur, hogy már II. Endre korában teljes jogegyenlőség volt a szász földön és egyátalában szembe állítva Magyarország viszonyaival a szász földet — ós figyelmet kérek — azt mondja, hogy a szász földön feudalisinus egyátalán nem létezett. Ezt mondja Brassó vidékének képviselője, a ki igen jól tudja, — vagy talán én tévedek, —- hogy épen Brassó városa a hétfalusiakat, mint jobbágyokat kívánta tekintetni és azokat illetőleg felvette az úrbéri kárpótlás összegét. Ha tehát ott, még a „milites eatrensesek" is úrbéresekké alázták le, kik pedig Magyarországon köznemesekké lettek: azt hiszem legalább is volt oly mérvű feudalitieus hajlam, mint Magyarországon. Felhozta a képviselő ur azt is, hogy a királyföldi oláhok, (Közbeszólás: Románok!) illetőleg románok, bocsánatot kérek, —jobb állapotban vannak, mint más nemzetiségek. Mi ennek az oka? Az, mert megtanulták a jámbor becsületes szász néptől a jó gazdaságot, ezt elismerem; de hogy jogi tekintetben jobb állapotban lettek volna 1848. előtt: ezt merőben tagadom. Én mint gyermek jelen voltam 1847-ben az országgyűlésen, a mikor az akkori balázsfalvi püspök Lemény János határozottan kijelentette, hogy a Királyföldön lakó jobbágyok és oláhok sokkal elnyomottabb állapotban vannak mint bárhol Erdélyben: hivatkozom az országgyűlés naplójára. Azt mondja Trauschenfels képviselő ur, és erre helyezi beszéde súlypontját, hogy ő a királyföldi egyetemet, mint autonomikus közeget nézi ós pedig mint községi autonomikus közeget. Lássuk. Ott van a község, e felett van a szék, e felett lenne az t

egyetem és ez 3 emeletes községi autonómia. Én t. ház! szeretem ugyan a 3 emeletes házat, kivált ha enyém; de hogy mi az a 3 emeletes autonómia, azt nem tudom. És ha méltóztatik nekem kimutatni, hogy németországon van valahol ilyen 3 emeletes községi autonómia, mely az erdei kezelésre felügyel : igazat adok a képviselő urnák. De éppen az erdőkről szólva, azt mondja, hogy ennek köszönhető az, hogy a szász földön az erdők föntartattak. Ha a szász-egyetem az erdőket tartotta fönn: akkor méltóztassék ezen teendőt, mely most tőle elesik erdő csőszöknek átadni és akkor az erdők épen ugy föntartatnak továbbra is. (Ugy van!) Furcsa félrevezetése a közvéleménynek, midőn tudjuk és ő maga is tudja, hogy ezen szász-egyetem nem volt egyéb, mint a nemzeti erő egyesítése és mint egy pressio gyakorlása megtámadások ellen s ezt most oda akarják bevonni, hogy az nem egyéb, mint erdőket kezelő főbb hatóság. Nagyon sajátságosnak tartom azt is, hogy midőn Bagrationt és egy porosz status férfiút említett Steinnek eljárását Kurlanddal, Estlanddal szemben, alkalmazva a magyarokra Steinnak csak a szavait idézte; de miért nem idézte tetteit is, és miért nem mutatta ki azt, hogy Posen németországban valami olyan 3 emeletes autonómia