Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
115. országos Ülés uiárczius 23. 187C 45 De feltéve, hogy ' csakugyan van eulturalis missiójuk, ugyan kérem megakasztatnak-e ezen törvényjavaslat által annak folytatásában? Hiszen ott van a 4-ik §. a mely világosan meggyőz arról, hogy önöknek egyeteme a közművelődési ezéíokra fentartatik, ugy, mint eddigelé; de; önök mindig az 1-ső és 2-ík §-ról beszéltek, pedig meg vagyok győződve, hogy a mi önöket leginkább sérti, az a 4-ik §, a mely kimondja, hogy ezentúl ezen egyetem csakis közművelődési czélokra fog szolgálni. (Helyeslés.) Ez fáj önöknek és fáj továbbá a C-ik §. melyben világosan ki van mondva, hogy az a tulajdon az összes lakosság javára vallás és nyelvkülönbség nélkül fordítandó. Ez az, ami önöknek fáj és nem a többi §. (Helyeslés.) T. ház! Én miután beszédem elején kijelentettem, az egész dolgot nem tartom oly nagyon fontosnak, hogy sok szót megérdemeljen; sőt kifejezést adtam azon meggyőződésnek, hogy nem veszik ezt oly komolyan maguk a t. képviselő urak is, amint feltüntetik, mert hiszen hazabeszélnek. A t. képviselő urak 2—3 magyar költőből is idéztek; ón is idézek németül ós ugyan nem költőből, hanem egy nem kevésbé jeles prózaíró müveiből, Bőméből. Börne, ha jól tudom párisi leveleiben elbeszéli, hogy Parisban tél közepén beadván hozzá egy zsibárus ós kérdezősködvén nála, hogy nincs-e ócska holmija, azt felelte neki, hogy igen s összeszedte, ami ócska holmija volt és odaadta neki. E közben bejött barátnója, a kit a következő szavakkal szólított meg: „képzeld csak, nem is hittem volna, hogy ezért a sok ócska holmiért milyen jó meleg kabátot kaptam, a mely engem minden zivatar ellen meg fog védeni. — Pont! — A mikor a zsibárus kiment azt mondta Börne: Én térdre estem, égfelé emeltem szemeimet ós következőképen imádkoztam. „Lieber Herrgott niache auch du ein Geseháft. Nimin dir mein Schaumburg-Lichtenstein, Sachsen-Meiningen und allé die Lánder, wie sie heissen und gib mir dafür bloss: Ein Vaterland." Ha igaz az, hogy mi önöktől valamit elveszünk t. képviselőtársaink; elveszszük a középkori lim-lomot: de adunk önöknek érte egy nagy hazát. (Elénk helyeslés és tetszés.) Iparkodjanak velünk együtt, hogy a haza igazán nagy, erős, boldog legyen és akkor önök mindnyájan boldogok lesznek. (Atalános élénk helyeslés és éljenzés. Szónok a zajban nem hallható.) B. Orbán Balázs: T. képviselőház! Én nagy súlyt fektetek az e házban eddig együtt élt s ezután is arra utalt nemzetbeliek testvéries egyetértésére, mert az egyetértés nagy erőt képvisel, nemzetünk pedig világtörténelmi hivatását itt a polgárosodás védvárában miként eddig, ugy ezután is csak nagy erőkifejtéssel töltheti be. Kész vagyok tehát mindig a velünk élő s együttes működésre hivatottak jogos ós méltányos igényeit még áldozatokkal is kielégíteni. Ily nézpontból Ítélem én meg e jelen törvényjavaslatot; azonban mielőtt azzal szemben álláspontomat jelezném: szükségesnek tartok egyet-mást előre bocsátani. Nem kívánok t. ház, a szász nemzeti vagyon és az ugy nevezett hét bírák vagyonának keletkezése és destinátiója iránt itt történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni,.miután a tulajdon jog meghatározását a törvényjavaslat érintetlenül hagyja; hanem az itt felhozottakkal szemben még is fel kell említenem, hogy az minden időben a királyföldi igazságszolgáltatás és közigazgatás költségeinek fedezésére szolgált s valahányszor e költségeket az állam fedezte: mindannyiszor ez alap is állami kezelés alá jött, a mint az történt József császár uralma alatt; az ujabb bírói Ítéletek is ily jogi nézetnek adtak helyt. Midőn tehát a magyar állani ez iránt támasztható jogigényeit mellőzve azt a Királyföld lakóinak közművelődési czéljaira engedi fordítani: nem megrovandó, hanem nagyon lovagias ós nagylelkű tényt követ el s korábbi jótéteményeit tetézi azzal, mert mellőzve itt a régibb korban nyújtott kedvezményeket a magyar állam csak is 1840. óta 13 millió forinttal ajándékozta meg a Királyföld szász lakosságát. Mert ugyanis a mostani 2 millió forintot meghaladó alapon felül kaptak í 849-ben 1% millió államkölesönt, mi, később oda lett ajándékozva. Úrbéri kárpótlás és a fogarasi uradalom inseriptiója fejében kaptak 2 milliót, dézsrna kárpótlás fejében 6 ós % millió forintot, daczára annak, hogy a dézsma a Királyföldön részben fiscalitás volt s e részt is csak haszonbérben bírták s daczára annak, hogy a magyar és székely ma is maga fizeti papjait; inig a szász papok e dézsma kárpótlás kamatjaiból dúsan vannak ellátva. Ezt én nem szemrehányásként, hanem csak azért említem fel, hogy a t. ház tájékozva legyen s hogy megértessem, miszerint szász testvéreink e haza iránt, •— mely irányukban minden időben oly nagylelkű volt, — méltán tanúsíthatnának némelyek az eddiginél több ragaszkodást és szeretetet. E törvényjavaslat a szász nemzeti vagyont a legnemesebb czélra, a közművelődés előmozdítására rendeli fordíttatni, kiterjesztve a Királyföld minden , lakóira nemzetiség ós vallás különbség nélkül, nagyon helyesen; mert eddig a Királyföld nem szász nemzetiségű lakói mindennemű jog ós kedvezményből ki voltak zárva; azonban én ugy találom, hogy e tekintetben a szükséges ellenőrködésre nincsen kellő gond fordítva, már pedig annak szükségessége, nagyon is fennforog, mert e vagyon , századok hosszú során át mindig czélellenesen
