Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-115

42 115. országos ülís márczius 23. 1876. Bocsássák meg, hogy a londoni ,,Times,,-nck erre tett észrevételét, melyet szintén magyarra fordítottam, olvassam fel szószerint. Ez következő : „II. Sándor czár a balti német tartományokban ugy, mint az egyéb Muszkaországban egyaránt mint oly jó akaró és kegyes uralkodó van elös­merve, hogy az általa tanúsított kegyes leeresz­kedés bizonyára lesz némi hatással német alat­valói felháborodott kedélyeire. Mégis ugyan ezen németek figyelmét nem kerülte el, miszerint csak kevés nappal a császári beszéd után, a Szt.-Péíer­vári elsőrangú tagok jónak találták, Oroszország elleni botránynak nevezni: ha a czárnak minden alattvalója nem tekintetnék egyszersmind a muszka faj alattvalójának, — jónak találták a .jelen intéz­kedésnek valóságos tárgyául azt tüntetni fel, hogy a német nemzetiség a baltiai tartományokban végkép megsemmisíttessék, tehát ugyan azt állí­tani, a mit a császári beszéd tagadni czélozott volt. — Ezen meglepő tényt biztosan rósz ómennek veendik fel, ha nem is éppen a közvetlen, leg­alább az azt követő jövőre nézve." T. ház ! Én azt, természetes, mint példát hoz­tam fel: nekem nincs jogom bírálni, jogosan vagy jogtalanul cselekedett-e a muszka kormány, midőn ezt tette. Annyit azonban magamnak megmagya­rázhatok, hogy ez Muszkaországban igen termé­szetes ; mert ott az egész alkotmány ebből áll: ,.sic volo, sic jubeo!" De mi nekünk más helyzetben kellene lennünk, t. képviselő ház! és legyen szabad a t. képviselő­házat újból a német költő szavaira figyelmeztet­nem : „Eines sehickt sich nicht für allé, Sehejeder wie er's treibe Und wer steht dass er nicht falle." Még csak egy szempontot akarok felemlíteni t. képviselőház! Nem kerülheti el flgyelmemct azon hir, miszerint a közigazgatási bizottságban a mi­nister ur azon területi felosztásról kidolgozott tör­vényjavaslatot is bemutatta — mint hozzá tévé — azon czólból, hogy tájékozásul szolgáljon a t. bi­zottság tagjainak a jelen tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatra nézve. Megvallom, hogy egészen szokatlan, de sőt nem törvényes eljárásnak tartom, hogy a törvényjavaslatot először a bizottságnak mutassa be a t. kormány. Eddig legalább ugy tudtam, hogy a házban mutattattak be a törvényjavaslatok ós a ház adta ki azon bizottságnak, melynek kiadni jónak látta. De van ennek nevezetesebb oldala is. Először közvet­len következménye az, hogy holott a bizottság tagjai azon valóságos ténynyel állnak szemben, hogy a minister ur közvetlenül adta át törvény­— a mi a bizottságra nézve minden­esetre nagy előny, — mi ezen kedvező helyzetben nem vagyunk; nekünk csak hallomás szerint lehet róla tudomásunk. Hogy mennyiben közölték hibásan vagy jól a lapok ezen törvényjavaslatot, azt valóban nem tudom; de nekem feltűnt, hogy amint a „Pester Lloyd" közölte ezen tervet: az utolsó pontra, az úgynevezett Brassó megyére nézve, volt egy alternatív fogalmazás. A „Pester Lloyd" variantenak nevezi; törvényjavaslatoknál újból szokatlan forma! Előbb volt közölve az úgynevezett Brassó megye, azután jött egy uj alinea, és ezen alinea szerint nem volt már Brassó megye; hanem volt Brassó város, és volt egy nagy háromszéki megye, hová Brassó vidéke is csatoltatott volna. Már, t. ház! én azt értem, hogy a minister urnák, mielőtt a házba benyújtja törvényjavaslatát: lehet egyes pontokra többféle a nézete. De midőn nem a ház médiumán keresztül, mint a jelen esetben javaslatot ád be, bár azon hozzáadással, hogy tájékozásul szolgáljon az illetőknek ; — de azt ilyen formában nyújtja be: — akkor nem a tájékozásra, hanem a félrevezetésre adott alkalmat. En tehát megvallom, nem tudom magamnak helyesen megmagyarázni, mit akart a minister ur avval a javaslattal ? hacsak, — és én itt, t. ház! a minister urát sem nem rágalmazom, sem nem állítom legszerényebben, hogy, a mit mondani fogok, az ő hozzájárulásával történt, — hacsak — mondom — igazat nem szóltak azon egyesek, a kik beszélik, hogy az igen tisztelt minister ur ezen esetben és még egy más esetben, t. i. a leendő Szepes vármegye körül feltünőleg vezérelvét elhagyni kész volna, melyet ezen ügyre nézve föl­állított : t. i. a helyes közigazgatás parancsszavát. Mert egyes képviselő urak kedvéért azt mondják, tett volna ily ajánlatot. Persze, ezen ajánlat még eddig nem birt semmi kötelező formával; ezen ajánlatot a minister ur, ha jónak találja, talán nem is fogja benyújtani a házban. De ciheJyt ezen ajánlat, — egy állítás szerint, — arra lett volna jó, hogy ugy a leendő Brassó vármegye, valamint a leendő Szepes vármegyének polgárait arra biz­tassa, hogy már előre is csupán ezen bizonytalan hírre is a legnagyobb elismeréssel legyenek a minister ur jelen komoly törvényjavaslata iránt, és ez ellen óvást ne tegyenek: akkor megvallom ezt furcsa eljárásnak kellene neveznem. És, t. ház.! dobbal verebet nem fogunk, és igy minket sem fogtak meg ezen eljárással az illetők. A kit illet, az vegye magára. Ezzel bezárom hosszura terjedt beszédemet és elfogadom Kapp Gusztáv t. képviselőtársam határozati javaslatát. {Helyeslések a szászok ré­széről.) Helfy Ignácz: T. ház! Oly gyakran táma­dom meg a kormány előterjesztéseit, hogyha néha azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg-

Next

/
Thumbnails
Contents