Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-115

115. országos ülés márezius 23. 1876. 39 földi községekben rég óta oly rendkívüli ellenszenv uralkodott a megyékkel való összeköttetés ellen. De volt más még gyakorlatibb ok is. T. ház, volt alkalom a tapasztalásra, mely megmutatta, hogy mik voltak következései az ily egyesüléseknek-. Majd bemutatom a t. háznak is. Az idők viszontagságai alatt a szász földtől egyes részek elszakittattak és a határos megyékkel összekapesoltattak Ennek tudata a nép ajkán traditióban is fenmaradt. En a Bilez Albert királyi tanfelügyelő állal az 50-es években kiadott Transilvania ozimü folyóiratban egy jellemző eset leírását találtam. Ez szól azon 13 szász községről, mely nagyon rég óta tartozik Küküllőmegyéhez és valószínűleg így jutóit oda, hogy hajdan egyesek azon községekben tulhatalomra vergődvén, mint az akkori időbeli chronisták leírják: praedia tenentes ae more nobilium se se gerentes, elpártoltak a királyföld egységétől és a maguk érdekében fekvőnek találták a megyével ősszekapcsoltatást Az akkori időkben az ily esetek lehetségesek voltak a nélkül, hogy fentmaradtak volna doeumentumok, melyből részletesebben felismertethetnének ezen alakulások külformája. Azonban mi volt a következése? Ezen praedia tenentes more nobilium se se gerentes. szász földesurakban meg volt az előbbi helyzetnek consequentiája, öntudatukban s ennél fogva oly fejlődést engedtek, hogy ezen előbbi polgártársaik, később jobbágyaik a szász székekkel és a szász nemzeti egyetemmel a legszorosabb összeköttetésben maradhadtak mind községi, mind jogi életükben. Különleges és igen érdekes eset ez. Ezen jobbágyokká lett, volt szabad polgárok, magok kezelték azután is községi ügyeiket, községi, mezei és erdei rendőrséget, községi bíráik voltak az első folyamodásu bíróság; onnan mentek a peres esetek a szomszédos szász székekhez és harmadik instantiában a szász nemzeti egyetemhez. így fejlődött és maradt a dolog körülbelül a múlt század közepéig. 1750. és egynéhány óta kezdődtek a panaszok. Akkor mint a krónika elbeszéli, alkalmasint egy gyanús per folytán egyszerre a községi birák ítéletei nem mentek többé a szász székekhez, sem a nemzeti szász egyetemhez; hanem a szolgabíróhoz. És a szolgabíró pandúrjai, mint fájdalmasan megjegyzi a krónika, elbántak' az addig oly nagy tekintélyben levő közsógbirákkal, mint nálánál alávalóbb emberekkel. Legyen szabad pár általam fordított sort e krónikából szó szerint közölni, miből culturalis tekintetben is a fájdalmas következményeket a t. ház meg fogja ismerni. Azt mondja a krónikás, miután az általam eddig mondottakat kifejtette: (olvas.) Az erdőket — milliomokat érő többnyirtölgyerdőket — a szász úrbéresek ültették és ne^ele ték, ők mint kincset gondozták volt, — ezek most a földesuraságok által mindenféle ide-oda árba bocsáttatnak, levágatnak és elfuvaroztatnak. Erdőszeti rend már nincsen, az egész határon vágják, adják ós viszik el a fát, ós a falunak, a mint mondják nincs beleszólása; — de sőt egyik a másikat meglopja idegen határokról is, — egyik rontja a másik erdejét anélkül, hogy tudná és ha valamelyik erdőrészét megtartani akarná is: nem teheti. A fa hiánya miatt kevés évek alatt, sok szőlőkertnek tönkre kell silányulnia ós ha tűzvész találna kiütni, a hajdan ez iránt is gondozó szászok nem lesznek képesek akár csak lakásaikat újra felépíteni: ha csak messze havasokról nem hozatik a fa; mert ezen vidéken már eddig se voltak másoknak erdei, mint csak ezen szász faluknak. T. képviselőház! A krónikás utóbbi megjegyzésére utalva, bátor vagyok fölkérni a t. ház azon tagjait, kik valamikor jártak Erdélyben, méltóztassanak emlékezni, hogy hol találtak megjegyzendő közel a községhez, közel járó-kelő utak mellett s különösen az ország középső tájékára vonatkozik kérdésem, hol találtak jó karban lévő erdőket? A királyföldön találták, ott hol ezen erdők a szász községek gondozása alatt voltait és vannak. Ez volt egy példája a multidőbeni megyei admmistratiónak; és hogy azt jelenleg és vajmi kevéssel lehet jobbnak mondani, azt a t. képviselő urak mindnyájan tudják s elismerik; hanem ezen talán javítani fog a minister ur, azon nagyszabású reformja, melyet nem rég a t. ház elfogadott. így állítják. Legyen szabad e reformra vonatkozó véleményemet rövid példával illustrálni, előadni. Néhány hót előtt egy angol lapban olvastam egy kis beszélyt, mely Törökországban szerepel. A „Times" levelezője is közölte e beszélyt azért, mert utalva a török császár által kibocsátott reform-irádéra, jellemzőnek tartotta arra nézve, hogy mit kell tartani róla, hogy mennyiben fogja az valóban reformálni a török közigazgatást. Ennek illustratiójául elbeszéli, miszerint egy ottani szláv tartományban, kivételesen az otíani lakosság által is szeretett török pasa, a reform alkalmából magához parancsolta az ottani szláv lakosságot. Előbb felolvastatván a reform-irádé szövegét az állam hivatalos nyelvén, tudniillik törökül, azután a lakosok nyelvén, hozzá tette a következőket: ebből megláttátok kedves gyermekeim. •— mert előbb mondtam volt, hogy közszeretetben álló pasa volt és jóizü táblabírói modorban szolitá meg végül az egybegyűlt lakosokat, — ebből lássátok kedves gyermekeim, hogy a padisah 0 fel-