Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
í! 115. országos Illés mérczius 23. 1876. féle municipiumot, mely közvetlenül a korona rendelkezése alatt áll. Méltóztassanak meggondolni, hogy a leginparlamentálisabb tételt állították fel, a melyet csak lehet, akkor, a midőn azt kívánják, hogy a korona önmaga intézkedjék valamely dologról. Hiszen a korona közvetlenül a ministerium által intézkedik és a ministeriumnak az adja meg" az erejét: ha támaszkodik a képviselőház és a felsőházra s ha támaszkodik mindazon tényezőkre, melyek egyedül képezik egy országban a jogos törvényhozás elemét. (Helyedé?!) A korona önmagában sohasem tesz egyebet, mint jót; akkor midőn önök a koronának közvetlen intézkedéseit kívánják': merem állítani, hogy nagy mérvben imparlamentalis tételt méltóztatnak felállítani. Es most mindamellett, hogy a jogfolytonosság viszen oda, hogy a Királyföld rendeztessék és pedig ne paotum eonventum, hanem közvetlenül az országgyűlés által, a viszonyok és körülmények helyes megfontolásával: most els'zörnyüködnek, a Királyföldnek némely képviselői , kik a szélső jobbon ülnek, azt mondván, hogy ez megsemmisíti őket. Fabritius t. képviselőtársam igen helyesen felfejtette, hogy itt megsemmisítésről nincs szó; hiába fél attól Kapp Gusztáv t. képviselőtársam. En is meg vagyok győződve arról, hogy amaz igen munkás, igen értelmes, igen szorgalmas és igen kitartó szász nép arra nincsen szorulva, hogy másokkal egyenlő jogokban ne részesittessék; — ha nem is kap előjogokat és erre bátor leszek később visszatérni: — megfogja az állását tartani tudni, sőt még emelkedni fog. Látom a nemtetszés nyilatkozatait eme képviselőtársaim részéről s azt is tudom, hogy Gébbel képviselő ur épen az imént hozta fel és hosszasabban fejtegette, hogy nem kivannak egyéni előjogokat ; de azért hogy nem egyéni privilégiumokat s nem egyéni előjogokat, de ha valamely oly valami külöjatás követeltetik, mely csak az övék, s mely az o niegkérdeztetósök nélkül meg nem változtatható : én azt hiszem, hogy r az csakugyan privilégium, csakugyan kiváltság. (Élénk helyedét.) Lehet, hogy némelyek nem tartják annak; de ez kétségtelenül kiváltság ; én annak tartom. (Élénk helyeslés,) Egyébiránt nagyon csodálkozom rajta, hogy épen ezek hallatára oly igen elszörnyüködtek némely képviselőtársaim; holott, — mint előbb is bátor voltam említeni, hogyha valahol volt hazánkban politikai mozgalom az ötvenes években: az a Királyföldön volt. Azt gondolom nem feledték el a t. képviselő urak, (Halljuk \ Halljuk l) hogy a Királyföldnek — a mennyire akkor lehetett illetékes képviselője azon jogi állásról, a melyre most oly szívesen hivatkoznak: lemondottak. terület összes lakosságára nézve nös köziga Kapp Gusztáv: (közbeszól:) Nem mondottak le! Kemény Gábor br.: Különös, hogy nem méltóztatik emlékezni Kapp Gusztáv t. képviselőtársam arra. Nem méltózíatik-e emlékezni arra, hogy Markgrafschaft Sachsenland czim alatt egy , különálló provinciát kívántak felállíttatni ? (ügy van! Ügy vaui) Nem méltóztatik-e emlékezni arra, hogy azon óhajtást nyilvánították, hogy külön választassanak Szent István birodalmától s egyessittesenek a monarchia többi részeivel, (ügy van! Ugy van!) Ez nem puszta állítás ; ez köztudomású tény. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassanak visszaemlékezni az 1863. tartomány-gyűlésre, — magam is ott voltam, elmentem egészen a küszöbéig. (Helyeslés.) Méltóztatnak tudni, hogy ezen 1863-iki tartománygyülés összejővén: a Lipót-kötlevélre nézve maga kinyilatkoztatta, hogy az értéktelen valami. (Ugy van! Ugy van!) Hogyan méltóztatnak nyilatkozni ezen dologról most? (Helyeslés.) De még tovább megyek. Méltóztatnak emlékezni — és ezt nem fogják tagadhatni, mert hiszen ez köztudomású tény, — hogy ugyanazon tartományi gyűlés a végén követeket küldött a Beichsrathba; (Ugy vaui Ugy van\) elfogadta a február 26. diplomát. (Ugy van]) Ezek mind meg annyi oly tények, a melyek által, ha fennállana a régi erdélyi törvény: a lehető legnagyobb sértés köyetteteít volna el az unionis iuramehtumon. (Élénk helyeslés.) Nem áll az, a mit méltóztatott előbb mondani, hogy nem „verwirkolták" jogaikat. Tegnap arra hivatkoztak, hogy a, ki önmaga feladja jogait, — nem akarok ezen annyira elhasznált mondatára hivatkozni a hires feliratnak: — az többé vissza nem nyeri; de ha jogát fentartva, a nyers erő ragadja azt el: mindig lehet kilátás a visszanyerésre. A kik igy működtek — és azok a Királyfőid képviselői voltak, —eljátszották a jogot, midőn megtagadták az egybekötteíóst Szent-István koronájával. (Ménk helyeslés.) Es vau még egy csodálatosabb jelenség. Épen az 1863-iki szebeni tartománygyülés egy beosztási tervezetet is készített Erdély számára és ezen beosztozási tervezet nincs semmi tekintettel arra, hogy mi volt a Királyföld. (Felkiáltások: Ugy van !) Körülbelől olyan beosztás ez, a milyet az absolutistikus II. József-féle beosztás hozott be. Tehát akkor az egész Királyföldön oly rokonszenvvel s készséggel fogadták ama ügyeket, hogy például, midőn a Lipót-féle kötlevél értéktelenségét kimondották: a tartománygyülésnek csak két-három magyar tagja szólalt fel ós a többieknek elhatározása nagy lelkesedéssel törtónt. Ezen beosztási tervezetben legkisebb tekintet sem volt arra, hogy mi a Székelyföld, mi a magyar föld és mi a
