Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-140

3-74 140. országos ülés május 27. 1876. népünk minden rétegében, hogy többé nem palliativ rendszerhez kell nyúlnunk, ha a bajt csak némileg orvosolni akarjuk. Az igaz, hogy a végrehajtás korlátozása nem uj eszme jogéletünkben. Hiszen például a volt ősiségi intézmény, nemkülömben a napjainkban is fennálló hitbizoinányok különféle nemei és végre a polgári perrendtartásnak 395. és 399. §§-aiban foglalt intézkedések mind megannyi bizonyítékai az e tekintetbeni kiváltságnak. És igy, Habár egyrészt nem is tagadhatjuk, némely eddigi institutiónknak kedvezményezett voltát és a százados gyakorlat által szentesitett jogosultságát: mégis komoly megfontolás tárgyává kell, hogy tegyünk minden törvényhozási aetust, mely a korszellemnek meg nem felelő privilégiumok sorompóit még most is kitárni látszik. Én korántsem akarom a kérdéses törvényjavaslatnak ezen intentióit tulajdonítani és csak alkalmilag vetem föl ezen kérdést: vajon a czélbavett intézkedés nem fogja-e az állami, társalati és törvényhatósági tisztviselőknek amúgy is különleges állását szemben a többi honpolgárokkal még inkább élére állítani? vagy nem absorbeálandja-e mások kárára túlságosan a végrehajtási alapot? és végre nem érinti-e érzékenyebben a takarékos tisztviselőket, kik a mondott kedvezményekben fölösleges gyámkodást láthatni fognak ? A kérdés tehát nem oly egyszerű s minden tekintetben megérdemli a komoly megfontolást. Én őszintén megvallom, hogy azon esetre, ha az állami és megyei tisztviselők fizetése egymástól oly igen eltérő nem volna; továbbá, ha a fizetések igazságosabb arányban állanának az illetők szakképzettségéhez és a teljesített munkához s végre ha a tisztviselők kivétel nélkül nyugdijkópesek volnának : korántsem járulhatnék szavazatommal a kérdéses törvényjavaslathoz; mert tagadni nem lehet, hogy a végrehajtásnak most szándékolt korlátozása a tisztviselőknek nemcsak hitelképességét, de tekintélyét is nagyban megingatandja, és ki tudja: elérjük-e átalában a kitűzött czélt, midőn az életben majd mindenütt már annyi rejtélyes kijátszásokkal találkozunk. S azért nem ok nélkül fejezem ki e tekintetbeni aggályaimat ós bizonyára rendes viszonyok közt mást nem követelhetnénk, minthogy a szerencsétlenség által sújtott tisztviselőknek vagy az állam, vagy az illető hatóság maga nyújtson pillanatnyi segélyt akár a már kiérdemlett jutalom gyanánt, akár a részletes visszafizetés terhe mellett; mert ha valakitől, ugy bizonyára a köztisztviselőktől követelni lehet, hogy azok kiadásaikat rendszeresített bevételeikhez alkalmazzák, és hogy a takarékosság tekintetében is másoknak is példányképül szolgáljanak. De minthogy a tisztviselőknek fizetését financzialis bajaink miatt egyelőre fölebb emelni nem lehet, :g minthogy a jelen mostoha viszonyok közt én a köztisztviselőket védtelenül sem a sors csapásainak, sem pedig a lelketlen uzsorásoknak martalékául kitenni nem akarom: ezen okból én a törvényjavaslatot csakis szükségből átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés ) Elnök: Szólásra senki sem lévén már feljegyezve, kérem a t. házat: móltóztatik-e a fizetések, nyugdijak és egyéb illetményekre vezetendő végrehajtások korlátozásáról szóló törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság szövegezése szerint átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Elfogadjuk!) A t. ház a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Gulner Gyula jegyző: (Olvassa a törvényjavaslat czimét, és az 1 — 5. §%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, olvassa a 6-ik §-í.) Almássy Sándor: T. ház! Én a jelen szakasz beleiktatását valóban tökéletesen fölöslegesnek tartom, fölöslegesnek tartom pedig azért, mert a napidijakat lefoglalni egyátalában szokás nem volt s a mint a gyakorlatból tudom, ha ily napidijak le is foglaltattak: azok felebbezés esetében a euria által a foglalás alól felmentettek. A jelen esetben — az 1-ső §-ra hivatkozva, — csak bizonyos személyeknek adatik meg az a kedvezmény, hogy napidijaik le nem foglalhatók. Mi volna a következése ennek? Az, hogy a másokéi lefoglalhatok s igy a bíróság mintegy zavarba, tévútra vezettethetnék, t. i. azon biró, ki eddig a napidijakat felmentette: ezután nem tudná azokat felmenteni. Ennélfogva én ezeknek kijelölését igen károsnak, sőt a gyakorlattal összeütközésben levőnek tartom. Hogy a bizottság ezen §-t ide behozta, annak még is kellett némi okának lenni. A legközelebbi időben igenis tudom én azt, hogy leginkább gyakorlatban volt az, hogy a képviselők napidijai lefoglaltattak; de tudom azt is, hogy ugyanazon kir. törvényszék, a mely a lefoglalást elrendelte: megkeresés esetében azt felmentette. Ha le lehet foglalni egyiknek napidijait, ngy le lehet foglalni mindenkiét, a napszámosét is, mert annak a bére sem egyéb, mint napidíj; mi a gyakorlatban kivihetetlen és sok tévedésre és kellemetlenségre adna okot. Csak egy példát idézek. Ha például bárkit is azon szerencsétlenség érne, hogy csődbe kerül és. annak következtében mindene lefoglaltatván, élelmét napidíjjal keresné meg: e szerint a §. sxerint, ha benmaradna, napidiját is le lehetne foglalni és igy majdnem életfentartása vonatnék meg tőle. En nem akarok hosszabb indokolással élni e §-t illetőleg, csak az az óhajtásom, hogy ha tör-