Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-139

360 139. országos ülés május 26.1876. méltóztatik látni ezen tomusokból, hogy mire valók (Simonyi Ernő közbe szól: Csupo hiba mindi) Engedelmet kérek, ha a százezerekből álló tételek közt osak hármat méltóztatik találni: akkor ne méltóztassék azt mondani per euphoniam, hogy csupa hibák, tévedések. Igenis, azon számtisztek nem angyalok, nem istenek, hanem emberek. Nem tudom milyen fogalmai vannak 3, képviselő urnák az emberi természetről? csalhatatlannak, hibátlannak tartja-e magát ? ha annak tartja magát: akkor azon mértékkel azon számtiszteket nem lehet mérni, mert azok a t. képviselő ur magaslatáig nem emelkednek. Három hibát elkövetni nem oly nagy dolog. (Simonyi Ernő közbe szól: Számadásban egy hibának sem szabad lenni]) Kerkapoly Károly: Falsumnak nem szabad a számadásban lenni ; de hiba előfordulhat, mert az az emberi munkálatoktól elválhattam Ha oly számtisztet méltóztatik találni, a ki soha hibát nem tesz : akkor méltóztassék minden superrevisionalis rendszert eltörölni, mert arra szükség nincs; ha első instantiában hibázhatlan számtiszteket lehet alkalmazni: akkor felesleges a superrevisio, pedig széles e világon szükségesnek tartják, a mi azt mutatja, hogy lehetnek hibák. Hibátlan munkára, méltóztassék elhinni, sok idő is kell, ezen számtiszteknek pedig sok idejök nincs. Nevezze meg nekem a képviselő ur Európa vagy az egész müveit világ azon nagy államát, — értem az oly terjedelmű s népességűt, hol oly számítási tömeggel bajlódnak, mint hazánkban, — hol mint nálunk, még a reá következő év harmadik negyedének letelte előtt, tudniillik september közepéig bekivántatnak a zárszámadások, mert ez a jövő évi előirányzat tárgyalásának feltételéül tekintetik. Én nem tudok egy országot sem hasonló eljárással, hogy mikor a pótkezelés elvégeztetett: fél esztendőre nemcsak az anyag beszolgáltatok, de a főszámvevőszék által összeállítva, kinyomatva és szétosztva is legyen, és mégis hiba ne csuszszók bele. S ha becsúszott egy hiba, miben állott az? Abban, hogy a minek a rendkívülibe kellett volna jönni: az a rendesbe jött; vagy hogy a mi az előbbi ós pótkezeléséhez tartozik: a folyó évibe felvétetik. Ha ily kis hiba nagy összegeknél merül fel: nem az összeget mondják nagynak, melynél a kis hiba felmerült, hanem a hibát. Ez nem igazságos ós a t. képviselő ur részéről tévedés, ha nem az összeget mondja nagynak, hanem a hibát Ez is mutatja, hogy az emberi természetben a hibázhatás meg van, ez az emberi munkától elválaszthattam kivált ha a munka gyors s ha a számadások vezetése — mint jól jegyzé meg a pénzügyminister ur, — csak 1871 óta vette fel mai alakját- és itt az 1873-iki zárszámadásokát tárgyalják, tehát uj rendszert uj emberekkel kell keresztül vinni. Ha — mondom — ily körülmények közt, mindössze három hiba merült feb (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tízszer annyi is!) Megengedem, hogy harminczhárom is volt. Senki sem akarja igazolni a hibát; elismerem, hogy elkövettetett; csak azt mondjuk, hogy kérjük felrovatni az emberi természetnek, melytől a hibázhatás elválaszthatatlan s ezenkívül méltóztassék figyelembe venni azon körülményt, hogy az idő, mely a munkára fordittatik, oly csekély, annyira ki van mérve, mint sehol másutt. Simonyi Ernő: Én azt állítottam, hogy a számadásokban hiba nem lehet. Aminister ur ós a volt minister ur ellenben azt állítják, hogy a számadásoknak természetszerűleg az emberi gyarlóságoknál fogva hibásaknak kell lenniök. (Felkiáltások jobb felöl: Nem áll!) ÉR azon állításomat tartom fen, hogy a számadásban hiba nem lehet. Megengedem az emberi gyarlóságot; hanem azt állítom, hogy ha a könyvelés rendesen vezettetik: a hibát, ha ilyen történik, magában a számvevőségben kell észre venni, mielőtt a szám vevőszók kezébe, a revisionalis fórum elé kerül. A revisio nem arra való, hogy hibákat corrigáljon, hanem hogy ellenőrizzen. Prileszky Tádé: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ha már bírálatot kell mondani a felett, hogy Magyarország számtisztei miként működnek: talán engem leginkább megillet a bírálat, minthogy nekem szerencsém van, már most 8 év óta vezetni ós a ház elé terjeszteni a zárszámadást. A világon semmiféle állásban nincsenek oly szegény ós oly annyira túlterhelt, annyit munkálkodó becsületes emberek, mint a számtisztek. Méltóztassanak elhinni, hogy a kinek fogalma van azon munkáról, melyet ez urak teljesítenek: csakugyan könyezhet sorsuk felett; s egyáltalában nem érdemlik meg, hogy az ország szine előtt azt mondják róluk, hogy csupa hibákat követnek el, hogy kötelességüket nem teljesitik. Kötelességem volt ezt itt megmondani, ezen urak érdekében. (Helyeslés a középen.) Ugyan mit kívánnak a t. képviselő urak a magyarországi zárszámadásoktól ? Nem-e azt, hogy feltüntessék az ország állapotát, s ha vannak hibák, ezek derittessenek fel. Ugyan méltóztassanak nekem — mert most már hála istennek ez a 7. zárszámadás — rámutatni valamire, a mire a zárszámadási bizottság rá nem mutatott, a mit nem terjesztett volna a képviselőház elé, de nem azért, hogy gáncsot keressen; hanem utat mutas-