Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-138
138. országos ütés május 24. 1876. 341 Ragályi Nándor: Nem látom át. Nagy György: Sajnálom, hogy nem látja át : de azt hiszem, az tény, hogy ez a jelen deficites világban nagy előnynek mondható. Kerkapoly Károly: Engedje meg a t. ház, hogy függetlenül ezen összegnek nagyságától a mi, ha nem is oly exorbitans, de elvi oldalára a dolognak áttérve, szólhassak némelyeket e kérdéshez, mert a t. ház egyes pontoknál netán hozandó megállapodásai természetesen szabályozóul szolgálnak a jövőre nézve is. Az itt csak a kérdés, hogy a budgetjogot ugy akarja-e a t. ház értelmezni, ugy akar-e vele élni, hogy az felmentsen, minden időre, minden kormányt attól, hogy a kedvező alkalom elhalasztása neki mulasztás gyanánt felróható és neki terhére irható ne legyen. Én azt hiszem, hogy a, kormányoknak nemcsak az a kötelességök, hogy teljesítsék a törvényt, hajtsák végre szó szerint; nem csak az a kötelességük, hogy a hol lehetséges: óvják az államot a kártól a lehetőség egész határáig ; de az is kötelességük, hogy a felmerülő alkalmakat, a melyek lehetővé teszik az előnyök biztosítását, szintén megragadják. Ez a kórdós. Ettől egy egyszerű határozattal, ezen 29,000 frtos tételnél fel akarja-e a ( t. ház a jövő idők minden kormányát menteni? Én nem akarom. Én a kedvező alkalmak elszalasztását épen ugy fogom inputálni minden időben, minden kormánynak, mig képviselő leszek, itt, ezenkívül mint egyszerű polg ara a hazának, mintha a kár elhárítását nem tartotta volna kötelességének. .üzen elvek előre bocsátása után legyen szabad a kérdésre magára applicative reflectalni. Én véletlenül ismerem a helyszínéről is a dolgot. Ott volt egy csakugyan folytonos rongálásoknak kitett s ezáltal folytonos és három ezeres költségeket maga után vont vízimalom. Méltóztassék a t. képviselők közül bárkinek azon fáradságot venni, hogy a malmoknak, melyek a kincstár birtokában voltak, összes jövedelmeit az azokra tett összes kiadásokkal arányba hozza és majd meglátja, hogy azon folyó vízzel hajtott malom nem egy, hanem több év után mily bilance-t fog felmutatni. Mert a víz megy a maga kénye szerint, sokszor nagyobb erővel, mint kellene; sokszor nem oda, a hova menni kellene, s a helyett hogy a kerekeket hajtaná: pusztítja magát a malmot. Ez volt a költségvetésbe felvéve, hogy mert nekünk nincs annyi pénzünk, hogy oda egy nagyszerű gőzmalmot építsünk: tatarozzuk ki a régi vízimalmot. Ekkor jön egy vállalkozó, ki azt mondja, hogy aránylag kis összegnek, 29,000 írtnak segélyképen adásáért épitek én oda egy nagyszerű, azon vidék érdekeinek is megfelelő gőzmalmot és tíz évi használat után maga a ma- | lom, azon tőke fejében, mit az állam beletesz: vissza esik az állam birtokába. Méltóztassék már most felvenni a dolgot. Huszonkilencz ezer írtnak, vagy hogy kerekszámban szóljak 30,000 írtnak 7 °| 0-je 2,100 frt, ez 10 év alatt 21,000 frt. Ismét könnyebb kalkulust véve föl, mert a kamatok kamatját nem számítom, ezen 29,000 frt hoz 5.000 frt haszonbért, tehát tiszta jövedelmet ma is. Ez tiz év alatt 50,000 frt, és e mellett az állam nincs kitéve azon pusztításoknak, az időnkint újra építésnek. a reconstruktióknak, ama tengerrongálásnak, a melylyel patakmalmok Ungvárott is, szakadatlanul összekötvék, a mit igazol minden praeliminare, minden zárszámadás különsbég nélkül, s a miről meggyőződhetnek a t. képviselő urak, ha a részletekbe bemennek. Kínálkozott tehát egy kedvező alkalom, Hogy ezen ajánlat tétetni fog: senki előre nem láthatta s igy reá nem reflektálhatott. Póthitelre várakozni addig, mig talán a javaslat, a törvényhozási tárgyalások egy évet húzván magukkal nem egyszer — s kivált, méltóztassanak viszszaemlékezni az 1873-ki nehéz időkre, — helyesen alig lehetett-e volna; s igy praeferenter követelni ezen kérdések tárgyalását akkor a törvényhozástól nem lehetett; vagy talán el kellett volna szalasztani az alkalmat, a mi kínálkozott? De mondják a t. képviselő urak: jó, de nekünk 29,000 írtunk sem volt akkor oda kiadni való. Erre Nagy György képviselő ur megtette az észrevételt, hogy hiszen nem készpénzben adatott ez összeg ; hanem ott van egy rengeteg erdő, a minek fájával nem tudtunk mit csinálni, Adtuk tehát a fát ár szerint. Az uradalomban épen akkor megszüntettetett egy vasgyár, abban temérdek szerelvény volt, a melyet el kellett volna onnan czipelni. Hát ne értékesítettük volna azon fát, azon maradékvasat, mely a megszüntetett gyárvállalatnál rendelkezésünkre állott, csak azért, mert nem mindjárt adnak érte pénzt ? De sikerült a kincstárnak — bárki nézze meg azon vidéket — egy igen becses objectumot, igaz, ugy biztosítani, hogy 10 év múlva fog az országnak jövedelmezni, addig nem; de ama fa 10 év múlva is ott állott volna, a hol ma áll. Ne méltóztassanak túlhajtani a dolgot oda, hogy a minister ne csak felmentve, de eltiltva legyen attól, hogy az előre nem láthatólag felmerült kedvező alkalmakat az ország javára annak érdekében felhasználhassa. Ez neki nem csak szabad; de teljes meggyőződésem szerint tőle megkövetelhető kötelesség. Érteném én a t képviselő urakat, ha ezen czélra 29,000 irtot készpénzben adtunk volna ki. De mikor megmondta a t. előadó ur, hogy ez csak részben volt ós csak igen kis részben
