Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-138

386 . 138. országos ülés májas 24. 1876. kőzik a t. képviselőháznak előterjeszteni az azon évi zárszámadás átvizsgálásáról beterjesztendő jelentésében. Ez ellen az eset ellen nem tevén a számszók kifogást: a bizottság sem tartotta szükségesnek tudomást szerezni arról, kik azon egyének, kik ezen végkielégítést nyerték. A bizottság egy-egy évi zárszámadást hónapokig tárgyal ugyan; de ha azt méltóztatnak tőle kívánni, hogy minden egyes nyugdíjazási esetnél az illetőnek nevéről, a nyugdíjazás egyéb körülményeiről is tudomást szerezzen magának : akkor a bizottság nem lehet képes ezen halmaz feladatnak megfelelni. Miután tehát a nyugdíjazásokat az államszámszék úgyis teljes szigorral megvizsgálja, a t. ház a kérdéses végkielégítéseket megnyugvással veheti tudomásul és e tulkiadási összegre szorítkozva, méltóztassék a felmentést megadni. Simonyi Ernő: Én megengedem azt, hogy azon kérdések, miket Madarász képviselő ur tett. igen kellemetlenek. De ha ezekre a kellő felvilágosítás nem adatik meg: akkor a zárszámadás nem vizsgáltatik át s akkor a ház nem teljesíti azon kötelességet, melyet egyenesen a törvény ró rá. Mint előbb emiitettem az 1848 : IV. "törvónyczikk egyenesen kötelességévé teszi az országgyűlésnek az előző év zárszámadásait megvizsgálni. Itten az i-ső ezimben az mondatik: ministerelnökség tulköltség 9199 frt, melyet magasabb rangú tisztviselőknek előre nem látott végkielégítése okozott. Megengedem, hogy az eddigi szokás szerint eljárva, sem az előadó ur, sem a zárszámadási bizottság t. elnöke, Id az imént felszólal, — ez iránt kérdéseket nem tehettek. De hisz 1873-ban volt ministerelnök, az nem oly régi epocha: vajon az nem képes felvilágosítást adni arról, hogy mi történt az ő ministeriumában ? Hiszen ha azok a volt ministerek most is a ház tagjai: akkor mint olyanok, azonnal felszólalhatnak és adhatnak felvilágosításokat; ha pedig a háznak nem tagjai: a ház elé idézhetők, hogy itt adjanak felvilágosítást az iránt, a mi az ő számadásaikat illeti. Méltóztassanak megengedni, akármi furcsának látszék is ez; de számadás csak egyféle lehet, a hol pénzkezelésről van szó, ott nincs más mód benne, mint minden krajezár kiadását igazolni. Ha kérdés történik 9000 forint iránt: 9000-ről kell számolni; ha más esetben 9 millióról van szó: 9 millióról kell számolni; de az összeg itt nem tesz különbséget; az pedig, vajon helyesen volt-e ez téve? miután constatálva van, hogy ily végkielégítésben részesültek olyanok is, a kik nem helyesen részesültek benne: azt hiszem, ezen kérdés feltótele igen helyes volt ós ezen kérdésre a választ nézetem szerint megtagadni nem lehet; ha csak eljárásunkat illusoriussá nem akarjuk tenni, ha csak azt nem akarjuk mondani, hogy komolyan nem vizsgáljuk a számadásokat; hanem forma szerint keresztülmegyünk a dolgon s akármi legyen az eredmény, ha végére mentünk, azon változtatni nem lehet. Ha a zárszámadási bizottságban ezen kérdés nem fordult elő: akkor két útja . van a t. háznak. Vagy az akkori ministerelnök legyen szíves felvilágosítást adni ezen tételekre nézve; vagy pedig ezen tétel utasíttassák vissza a zárszámadási bizottsághoz, hogy szerezzen magának tudomást arról és midőn azután ekkópen a dolog fel lesz világosítva, tegyen jelentést a háznak. Széll Kálmán pénzügyminister: Legyen arról meggyőződve az előttem szólott t. képviselő ur, hogy ha valaki, én egészen komolyan veszem a zárszámadások tárgyalásának kérdését és azt hiszem, hogy egész alapossággal és szigorral kell eljárni minden fórumnak, mely a zárszámadások vizsgálatával foglalkozik. De méltóztassék nekem megengedni, azért, mert itt a jelentésbon csak az áll, hogy 9000 forint kiadatott több magasabb rangú tisztviselőnek előre -nem látott végkielégítésére : azt mondani nem lehet, hogy ez igazolatlan dolog. Azt mondja a -t. képviselő ur, hogy számolni kell minden pénzről, ha 9 millió frt erről, ha 9000 frt erről is; — ós itt ugy látszik nem tudnak számot adni valamiről és ha más nem tud felvilágosítást adni: kell tudnia a volt ministerelnöknek, a ki azt a kiadást tette. De t. ház, itt nem arról van szó, hogy számot adni róla, igazolni vagy felvilágosítást iránta adni nem tud valaki; hanem arról van szó, hogy az 1870. XVIII. törvényczikk — méltóztassék csak utána olvasni — azt mondja: a nyugdíjaztatások evidentiában tartása kötelessége a számszéknek. A törvény ezt megrendelte, a számszék meg is teszi és ha a számszék nem talál irreguláritást s azt mondja, jól van: itt nincs mit feljelenteni valóm ós mert ezen esetben nincs észrevétele, nem talált irreguláritást : a zárszámadási bizottságnak meg lehetett ebben nyugodni. A zárszámadási bizottság nem fogja minden egyes nyugdíjasnak actáit megvizsgálni, hogy maga győződjók meg a dologról. Ezt természetesen nem teszi azért: mert különben hivatalt kellene a bizottságból csinálni ós erre a dologra nem 9, nem 15 képviselő kellene, hanem egy nagy apparátus. Hát mire való akkor az állami számszék, a melyet 150,000 forinttal dotálunk ós a mely működik jól, senkinek sincs oka panaszt emelni működése ellen. A számszék beterjeszti kötelességszerüleg jelentését a törvény értelmében, azon törvény értelmében, mely kötelességévé teszi, hogy evidentiában tartsa a nyugdijasokat és azt mondja: nincs észrevétel a 9000 frt ellen. Mit jelent ez? Hogy ez a 9000 frtnyi kiadás a törvény értelmé-