Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

114. országos ülés márezius 22.1876. 23 kitartást és áldozatkészséget is, melynek ugy a főváros hatóságai, mint az összes lakosság részé­ről szemtanúi voltunk. A közvetlen veszély, hála Isten, most már elhárult ós valószínűleg nem is fog legalább az idén megújulni. Azonban megmaradtak mindazon károk és veszteségek, melyeket, az árvíz a főváros számos részeiben okozott és a melyek kétség kí­vül milliókat fognak tenni. Az egész hazában azt hiszem, nincs senki, kinek Budapest fejlődése és felvirágzása szivén ne feküdnék és ezért természetes, hogy az egész or­szág a legaggod almásabb érdeklődéssel vette min­denkor az árvízről szóló jelentéseket. E közvetlen érdeklődés most az árvíz szüntével szűnni kezel ; de nem szűnt meg azon aggály : vajon a jövőben időről időre nem fenyegeti-e a fővárost ismét ily veszély, mely annak egész lételét koezkáztathatná, vagy legalább évek hosszú sorára fentari hatná, fejlődését. Maga a törvényhozás is foglalkozott több izben Budapest biztosításának kérdésével. A közlekedési ministerium, csakhamar megala­kulása után egy tervet dolgozott ki a szabályozás biztosítására és keresztülvitelére ós e tervnek főfel­adata volt a főváros árvizmentesitése. A közleke­dési ministerium által kidolgozott és több meghí­vott külföldi szakértő által helyesnek itólt tervet a törvényhozás azt hiszem, 1871-ben elfogadta és megszavazta a szükséges költségeket is, ha nem csalódom : 8 millióban. Én nem akarok sem ezen tervnek, sem. a kiviteli módozatoknak bírálatába bocsátkozni, én csak mindenki által ismert és meg nem czáfol­ható tényekre fogok szorítkozni. Tény az, hogy a szabályozási műnek nyíltan kimondott czélja a. főváros árviz elleni mentesítése. Tény az, hogy illetékes és szakközegek több izben kijelentették, hogy ha a folyamatban levő munkálatok valóban elkészülnének : akkor többé árvízveszélytől tartani nem lehet; mert ugyanazon szakközegek nézete szerint a dunai árviz nem a víz mennyiségétől függ, hanem azon jégtorlódások által előidézett duzzadásoktól, melyek talán lejebb előforduló aka­dályok által idéztetnek elő. Tény azonban az is, hogy ugyancsak mérvadó helyről több idő előtt kijelentetett az, hogy már a munkálat jelenlegi stádiumában is többé egy 24 lábat meghaladó víz­magasság és árviz nem lehetséges. És fájdalom e szerint tény az is, hogy a jelenlegi év eseményei ezen hivatalos számítással, előrelátással ós reményekkel szemben teljesen be­bizonyította azt, hogy mindez nem áll, ós hogy a „ főváros nem volt biztosítva az árviz előtt: mert hisz a viz magassága 24 lábat meghaladott és több ideig 23—24 közt ingadozott.­E mellett pedig kitűnt az is, hogy Budapest csakis azon részei maradtak vízmentesek, a melyek már az 1838-ban bekövetkezett catastropha után ugy a boldog emlékezetű József nádor, mind a főváros gondoskodása következtében vódmüvekkel vétetett körül. Az úgynevezett nádortöltés, a Tü­köry-gát, Buda és Pest partjainak feltöltése ós több ily mű, mind ez már a megkezdett szabá­lyozási munkálatok előtt létezett és valóban a mennyire ezen régi véclmüvek terjednek, a mö­göttük fekvő városrészek mentek maradtak az ártól; a túlsó oldalon pedig a viz mindent ugy elöntött, mintha szabályozási munkálat nem is törtónt volna. Nem akarom felemlíteni a soroksári Dunaág­nak már úgyis sok izgatottságot szült elzárását, sem azt: vajon ezen elzárás czélszerüen vagy ezélszerütlenül vitetett-e véghez ? nem akarok utalni például a Margitsziget elpusztítására, sem arra, hogy a szabályozási munkálatok, különösen a Duna jobb partján igen késedelmesen történtek: az emiitett tények azt már bebizonyítják, hogy az eddigi szabályozás által a főváros az árviz veszé­lyétől meg nem mentetett s ezért egyebet fel nem tehetünk, minthogy azon szabályozási terv vagy hibás számítási elveken alapszik és igy már eredeti alakjában elhibázott volt; vagy pedig, ha az elv helyes, hogy a kivitelben történtek oly hibák, melyek daczára a megfelelő tervnek egy meg nem felelő müvet hoztak létre és ezért természetes, hogy az egész közvélemény sürgetőleg követeli azt, hogy felderittessenek azon okok, melyek kö­vetkeztében a szabályozási mű czéljának meg nem felel. Jól tudom én azt, hogy e hibákért és mu­lasztásokért, ha ugyan ilyesmi forogna szóban, nem a jelenlegi közlekedésügyminister urat illeti a felelősség. Hisz ezen munkálatok jó részt már bevégeztettek akkor, midőn ő tárczáját átvette. Kívánatos lett volna ugyan, hogy a t köz­lekedési minister ur egy évi működése alatt sze­mélyes tanulmányozás által magának meggyőző-' dóst szerzett volna ezen munkálatok miben létéről és czólszerüségétől és akkor talán őt sem lepte volna meg oly nagyon a Dunának e rendkívüli nagy áradása, mint a hogy az valóban meglepte ; azonban igaztalan lenne, ha a jelenlegi közleke­dési minister urat akarnám okozni azért, hogy a főváros ezen szabályozási mű által nem mentetett meg az árvíztől. Én ép ellenkezőleg azt várom a közlekedési minister úrtól, hogy ő teljesen elfo­gatatlanul és lelkiismeretesen mindent el fog kö­vetni arra nézve, hogy felderítessenek azon hibák és tévedések, ha léteznek és egyátalában mind­azon okok, a melyeknek következtében a szabá­lyozási mű a kitűzött czóloknak meg nem felel; mert csakis ily valóban pártatlan, szigorú, de egyszersmind szakértelemmel párosult vizsgálat nyugtathatná, vagy legalább világosithatná fel a méltán és jogosan aggódó közvéleményt.

Next

/
Thumbnails
Contents