Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-114
114. országos Illés javaslatot indignatióval visszautasítja: azt jelentem ki, hogy ez nem volt parlamentális ós illedelmes kifejezés. (Helyeslés.) A ministerelnök ur kivan felelni Szalay Imre képviselő ur interpellátiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Szalay képviselő ur egy interpellátiót intézett hozzám, a mely igy szól: vTekintettel arra, hogy a belügyminister ur részint az illető szolgabíró rögtöni tudósítása, ugy később a megye fölirata által, melyben elégtételt kér, tudomással bir arról, hogy somogymegyei Marczali községben, múlt év september havában, egy közös hadseregbeli huszárszázados, egy ott lakó izraelita doctor szállását az ép ott jelenlevő szolgabíró törvénynevébeni letiltása ellenére, legényeivel betörvén, elfoglalta s a szállásból bútorokat, ágyneműt, ruhákat az udvarba kihordatta, — miután ez által nemcsak a magántulajdon szentségét egyrészről, hanem a törvényhatósági szolgabíró letiltó parancsát, másrészről nem vette tekintetbe, fegyveres erővel ellentállva annak: Mit tett? 'vagy mit szándékozik a belügyminister ur tenni? hogy az illetőknek tökéletes elégtétel szolgáltassák. Ezen interpellátió folytán legelsőbben kötelességemnek tartom az ügy folyamát igen röviden előadni. (Halljuk !) Múlt évi júniusban történt az, hogy Marczali községben a katonatiszti lakásra alkalmas házak összeirattak, és ezek között összeiratott a Kauserféle ház is; azonban szerződésileg kikötve, hogy melyik ház legyen katonaszállásul elfoglalandó: nem volt. Közben Maar szolgabíró ur Marczaliba menni köteleztetvén : azon ház neki mutattatott ki lakásul; azt azonban, mellesleg megjegyzem, ő azután nem foglalta el; hanem megcserélte Kauser doctorral. September 19-én érkezett oda a katonaság és az illető kapitánynak kijelöltetvén a szállás, nem azon, hanem egy másik ház : a kapitány azon szállást elfogadni nem akarta; minek következménye lett, hogy azon szállás neki átadatni nem szándékoltatván, a kapitány csakugyan, — s itt megeegyeznek a tények, — az intő figyelmeztetés ellenére, a szállást, lehet mondani, erővel elfoglalta és abba belehelyezkedett. Ez történt september 20-án A jelentós elment az illető szolgabíró részéről september 19-ón már az alispánhoz és jött a honvédelmi ministeriumhoz is, melyben ő bejelenti, september 19-én, hogy a kapitány erőszakkal elfoglalta azon szállást, még pedig elfoglalta a szolgabírónak saját lakását, a szolgabírót saját lakásából erőhatalommal kihordatván. Ezen jelentés, midőn később hozzám is megtétetett szóval az illető szolgabíró ur által, nem márczius 22. 1876. 21 mulasztottam el a katonai hatóságot egyfelől magam is fölszólítani; de másodszor az illető alispántól felvilágosítást kérni. Az alispán is saját hatáskörében csakugyan megtett minden intézkedést elannyira, hogy' már september 24-én egy a katonai hatóság által a helyszínére kiküldött Gyömörey őrnagy ur utján a kapitány az erővel elfoglalt házból kiszállásoltatott és a számára kijelölt ház elfoglalására utasíttatott. Azonban igen is természetes, hogy miután itt éles összeütközés volt a katonai és polgári hatóságok között: a dolog abban nem maradhatott. Vizsgálat rendeltetett el, a mely műit évi október 14-én három katonai kiküldött, két megyei bizottsági tag és a kaposvári járás szolgabirájának hozzájárulásával megkezdetett és tovább is folytattatott. Megjegyzem mellesleg, hogy hosszabban tartott a vizsgálat, mint különben tartott volna ; mert a házából kiszállásolt fél, Kauser doctor ur, időközben más helyre tette át lakását és az ő kihallgatása is szükségessé vált, a mennyiben az ő irányában elkövetett tettlegesség és szenvedett kára is szóba hozatott. Az. egész vizsgálat eredménye is egyébiránt az, hogy — mint előbb voltam bátor jelezni — Harmos kapitány csakugyan erőhatalommal, törvényellenesen szállásolta be magát; de kitűnik mint más tény az is, hogy Maar László szolgabíró ur a polgári felsőséget, ugy az alispánt, mint a ministeriumot félrevezette annyiban, a mennyiben egyfelől 19-ikén mint már megtörténtet jelezte azt: mi csak 20-ikán történt meg; mivel 19-ikén csak fenyegetés történt; és még inkább, midőn hangsúlyozva azt jelentette, hogy a polgári hatóságot lökette ki a kapitány szállásából. "Nem akarok mellékkörülményekre kiterjesz'kedni; de azt. kívánom megmondani, hogy a vizsgálat ezen eredménye után, mit tettem. Egyfelől a hadifőparancsnokságot felszólítottam az iránt, és nincs is jogom kételkedni benne, hogy a törvényes hatáskörét túllépett kapitányt saját hatósága utján ez eljárásáért fenyíték alá vegye; de másfelől, miután mint mondám, az illető szolgabíró ur az által, hogy valótlant jelentett két irányban, egyfelől megsértette, mit nem volna szabad megsérteni, jelesen nem volna szabad oly dolgot felsőségének jelenteni, mely az utolsó* betűig nem igaz; másfelől egyenesen meg is nehezítette a polgári hatóság eljárását, melynek felszólalásával szemben tényekkel lehetett bebizonyítani, hogy bizonyos tekintetekben az alantas közeg valótlanságot jelentett: saját hatáskörömben intézkedtem az iránt, hogy ezen szolgabíró ur ellen a törvényes fegyelmi eljárás megindittassék. Ezt tettem a magam részéről és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Szalay Imre: T. ház! Azon szép beszéd után, melyet az előttem szólott t. belügyminister*