Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-134
238 VAl. országos ülés májas 19. 1876. Hegyessy Márton: T. ház! Megvallom sajátságos helyzetben vagyok, midőn mostan a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat pártolása mellett szólalok fel. Ezen padokról én vagyok az első, a ki a törvényjavaslat pártolása mellett felszólalok: mig épen a kormánypadokról két ellenindítvány is lett beterjesztve. De midőn felszólalok, fülemben cseng t. barátom Helfy Ignáeznak a Királyföld rendezésekor mondott azon néhány szava, hogy ha azon törvényjavaslatokat, a melyek meggyőződésünk szerint helyesek, innen az ellenzék padjairól nem támogatjuk : nem fogja a közönség komolyan venni támadásainkat akkor sem, midőn azok megyőződósünkből folynak. Ezen elvben teljes lelkemből osztozva, pártolom a mindjárt kifejtendő indokokból a jelen törvényjavaslatot. Felhozzák minden oldalról azt, hogy a polgári elem különösen a városokban van összepontosulva és hogy ezen elemet istápolni kell^ az ország lakosainak nagyobb része ellenében. En ezen elvet a lehető legveszedelmesebbnek tartom. Azt hiszem, elég van nálunk eddig is már a kasztszellemből, a nemzetiségi ós vallási tekintetben és nem szükséges a városi polgárok és az ország többi lakosai közt ujabb kasztszellemet fejleszteni, ujabb kasztot állítani fel. # Eleget tettünk már idáig arra, hogy egymástól a polgárokat elkülönítsük: tegyünk már arra is. hogy egyesítsük, hogy a testvéries érzetet mozdítsuk elő. En ilyen irányban hatónak látom e törvényjavaslatot és mint ilyet lehetetlen nem pártolni. Felhozzák a törvényjavaslat ellen azt, hogy igy a városi polgárok superáltatni fognak a megye által. A tapasztalás az ellenkezőt igazolja. Mit mond a tapasztalat ? Azt, hogy a megyegyülésekben, a megye központján lakó megyei bizottsági tagokon kivül a második, harmadik napon már senki sincs jelen , ez tehát azt igazolja, hogyha a központi városok a megyébe olvasztárnak: azoknak lakosaiból a megfelelő bizottsági tagok választatván a képviselő testületbe, ezek fogják ott vinni a vezérszerepet, ós nem fognak a megye által superáltatni. Én, mind a városi polgárság érdekében, mind a megye érdekében, csakis üdvös hatást várok a megye és városi törvényhatóságok egyesítéséből és nem látok ezen egyesítésben semmi olyat, a mi a központosítás előmozdítását czélozza. Igen történtek olyan lépések a kormány részéről, melyek a központosítás előmozdítására voltak irányozva, a melyeket én sem pártoltam ; de ezen törvényjavaslatnak azon törvényjavaslattal, t. i. a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslattal semmi összefüggése nincs. Fölhozzák, hogy nemzetiségi szempontból kell fentartani több városokat; mert ezek az illető vidék fócusai nmgyarosodási szempontból. Megengedem, hogy érdemet szerzett több város e szempontból a múltban; de épen azért, hogy a hatás még nagyobb legyen, épen azért kell ezeket a megyék központjává tenni, hogy azon jótékony befolyást, melyet idáig csak csekély számú polgáraikra gyakoroltak, ezen — mondhatnám — nagyobb fényt terjeszszék ki a megye fölött. Ezen szempontból nekem azt kellett volna óhajtanom és én valóban azt óhajtottam volna, hogy a kormány a főváros kivételével minden városi törvényhatóságot kebelezett volna be. Es bár ez nem történt és bár ón nem helyeslem a számarány egyedüli rideg alkalmazását: de azon logikánál fogva, hogy minden törvényhatósági joggal bíró várost bekebelezését óhajtottam volna a főyáros kivételével, mondom azon logikánál fogva, lehetetlen nem helyeselnem azt is, hogy ennyiegyelőre bekebeleztetik ; ós itt kifejezést adok azon reményemnek, hogy ez csak az első lépés. Ha a tapasztalás meg fog arról győzni, hogy ezen 42 városnak egyesítése ugy a megye, mint a város érdekében történt: akkor majd megtörténik a másik lépés és a többi városok is be fognak olvasztatni a megyébe. Meg vagyok győződve arról, hogy ez által csak nyer a haza, mert ezáltal a kaszt-szellem fog elöletni és ezáltal lesz egész Magyarország lakossága egy egészséges polgári elem. Pártolom a törvényjavaslatot. Lukács Béla: T. ház ! Az előttem szólott képviselő urak előadása után, azt hiszem teljesen fölösleges hosszasabban fejtegetnem azt, hogy a népességnek kisebb vagy nagyobb száma •— egy maga: nem lehet az autonómiára való életképességnek helyes eriteriuma. En is ugy vagyok meggyőződve, hogy legelső kellék az autonómia fentartására egy, az autonómiára életképes elemnek létele és ez ép ugy meglehet egy, csak 5000 lélekkel biró városban, mint hiányozhatik egy 12 ezer lakossal biró városban is. Hibásnak tartom tehát magát az alapelvet, melyből a törvényjavaslat kiindul és azért azt átalánosságban sem fogadom el. De felszólalásommal nem azt akarom jelezni, hogy egyátalában nem tartom czélszerünek némely, az autonómiára valóban életképtelen kisebb városi törvényhatóságok beolvasztását. Vannak ilyen városok az én nézetem szerint is, de erre vonatkozólag egyedül a népesség számát tekintetbe venni, nem tartom czélszerünek Nem szólok a Királyhágón inneni városokról, melyeknek viszonyait annyira alaposan és részletesen nem ismerem, hogy rólok nyugodt meggyőződéssel véleményt mondhassak; de a mi a Királyhágón túli városokat illeti, a viszonyok ismerete alapján állit-