Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-129
t 129. országos Ul hogy a bizottság jelentésében részletesen felemlített különbözeti tételek, jelesül ugy a tulkiadások, valamint a kevesebb bevételek jóváhagyassanak: ennélfogva a javaslat felolvasása csak alkalmat nyújt arra, hogy a tanácskozás megíndittassék mindazon egyes különbözeti tételek felett, melyekre a t. ház egyes tagjainak netalán észrevételeik vannak. A tárgyalásnál követett eljárást tehát kifogásolni nem lehet. Méltóztassék azon képviselő uraknak, kiknek ama tulkiadások vagy kevesebb bevételek indokolásaira észrevételök van, azt előadni. A bizottság részéről % csak némelyeket vagyok bátor röviden megemlíteni. A tárgyalás alatt levő bizottsági jelentós szerint a zárszámadási bizottság az 1872. évi költségvetési törvény ellenében a ministerium által tett és ezen évi zárszámadásban feltüntetett tulkiadásokat egyenkint átvizsgálta, kellőleg megbírálta azon indokokat, melyeket az egyes tárczaministerek minden egyes tulkiadás igazolására előterjesztettek, s a bizottság minden tételre nézve a maga indokolását külön-külön e jelentésében előterjesztvén, azt a t. háznak bírálata alá bocsájtja. Az abban előadott indokok alapján a bizottság kéri a t. házat, hogy ezen különbözetekre, ugy a tett tulkiadásokra, valamint a kevesebb bevételekre a jóváhagyást és átalában a minteriumnak az 1872. évi államháztartási kezelésére a felmentést megadni méltóztassék. Mindazonáltal a bizottság nevében szükségesnek tartom kiemelni azt, miszerint a bizottság a maga részéről is kifogásolja a ministerium azon eljárását, hogy az egyes tárcza-ministerek, a kezeléseiknél felmerülő tulköltsógeket annak idejében a törvényhozásnak be nem jelentették és ezen hiteltullépésekre nézve a törvényhozástól póthitelt nem kértek. Minthogy azonban e tekintetben a múlt országgyűlés alatt működött zárszámadási bizottság kezdeményezése és javaslata folytán az akkori törvényhozás mindkét háza a ministeriumot határozatilag oda utasította, hogy költekezéseiben szigorúan a költségvetésben megszavazott hitelhez ragaszkodjék, és az ettől való eltérés minden eseteiben a törvényhozástól póthitelt kérjen: a bizottság ezen határozat után jogosítva van azon reményre, hogy legalább az 1875. évtől kezdve az államháztartásban e tekintetben kedvezőbb eljárással fog találkozni és ezért a bizottság nem tartotta szükségesnek e tekintetben egy ujabb határozatot provocálni. Ajánlom a t. háznak a határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés) Csávolszky Lajos: T. ház! A részletes jelentés egyik pontját felemlíteni elkerülhetetlenül szükségesnek tartom. B pont az előirányzat nélküli rendkívüli kiadások közt van az 5. czim alatt május 12. 1876. 171 s vonatkozik a Budapesten fekvő Kund-féle telek vételára fejében a pénzügymínister által kiadott 300,997 frt 38 l |, krra, mely vétel előirányzat s a ház tudta nélkül történt. Ennek az ügynek rövid története ebből áll: (Halljuk) 1870-ben Kerkapoly Károly az akkori pénzügymínister ur alkudozásba bocsátkozott a katonai hatósággal bizonyos katonai épületek átvétele és azoknak más telkek és más épületekkel való kicserélése, felváltása iránt. Ezen alkudozások egyik tárgyát képezte az is, hogy a katonai hatóság hajlandónak mutatkozott az úgynevezett „Újépületet" átadni, illetőleg a polgári hatóság rendelkezése alá bocsátani oly feltétel mellett, ha cserébe kárpótlásul más helyen valami más telket és alkalmas épületet nyer. Ezen alkudozásokra a pénzügyministert nem bízta meg senki; erre az országgyűléstől sem felhatalmazást, sem hitelt, sem utasítást nem nyert. A pénzügyministeríum képviselője a zárszámadási bizottságban előadta, hogy az akkori hírlapok élénk óhajtásai képezik annak indokolását, hogy a pénzügyministeríum belebocsátkozott ez alkudozásokba, vagyis, miként a zárszámadási bizottság jelentése mondja: ,.az azon idő szerint táplált közóhajtásnak kifolyása volt, hogy a ministerium az alkudozásokba bocsátkozott és ebben a bizottság jelentése a kérdéses telek megvételének szükséges indokolását látja. Elég az hozzá, hogy a pénzügymínister ur saját felelősségére a telket megvette, annak árát, a 300,997 forint 38 1 ':* krt ki is fizette azon reményben, hogy ez cseréül fog szolgálni az uj épületért, melyet majd a polgári hatóság vesz át. Az alkuból azonban nem lett semmi; a csere meg nem történt, a terv nem volt kivihető s most már a 300,000 frt ott hever öt esztendő óta minden jövedelem nélkül, sőt még a tőke egy része ki veszélyeztetve van, minthogy a telek eladásra is volt írva öt esztendőn keresztül; de nem találkozott vevő. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az állam 10—12°! 0-os kölcsönökből él ós mi 300,000 frtot évek hosszú során át hevertetünk kamatok nélkül; ha figyelembe vesszük azt, hogy ezen tőke legnagyobb részt veszélyeztetve van, mert nem találkozik a teleknek vevője ugyanazon áron, melyen a pénzügymínister ur megvett: ugy mindenki előtt kétségtelenné válik a kár, melyet a pénzügymínister ur ez eljárása az államra hozott. És a pénzügymínister ur ezt az országgyűlésnek történt előleges bejelentés nélkül és a nélkül tette, hogy erre a törvényhozás jóváhagyását utólagosan kikérte volna. Midőn Kerkapoly Károly volt pénzügymínister ur a zárszámadási bizottságban felkéretett, hogy adná indokolását, mi vitte őt rá, hogy e telket 22*
