Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-128
184 128. országos Illés május 11. 1876. a két kormány oda hasson, hogy a quota kérdése még ezen évben a status quo alapján megoldassák, elfogadtatott azért; mert egyfelől nem látszott helyesnek s nem tartanám a magam részéről helyesnek, hogy ismét alig néhány hónap múlva egy ujabb ilyen alkudozásnak kelljen bekövetkezni, a mely a két kormány és a két törvényhozás idejét az oly fontos egyébb teendőktől elvonja; de másfelől, miután a vámrestitutio kérdése ugyanazon törvényben állapittatik meg, a mely a quotáról is szól: leghelyesebben csak ugy lehet ezen kérdést is Magyarországnak előnyére, ugy a mint azt elmondani bátor voltam, megoldani, ha egyúttal a quota kérdése is a maga törvényes utján még ez évben megoldátik. És részemről e tekintetben azon meggyőződésemet kell kifejeznem, hogy ha a quota jelenlegi mennyisége a mostani jövedelem arányához képest túlterhelő is Magyarországra: ezen tulterheltetés legnagyobb részben okvetetlenül elenyészik az által, a mi a vám-restitutiónál Magyarország károsodásából jövőre megtérül, és azon többlet által, melyet pénzügyi vámokban többet vesz be, mint a mennyit saját eonsumensei űzetnek. Ez t. ház, a helyzet a fönforgi kérdésekre nézve, ez a két kormánynak — a mint mondám — solidarLsan efogadott álláspontja. Negyedik kérdése a t. képviselő urnák ez : „Mik voltak a főindokok. melyek a kormányt ezen megállapodás elfogadására bírták ?" [Halljuk! Halljuk .') Ezt illetőleg t. ház, a kormánynak elsőben okvetlenül meg kellett gondolnia, hogy itt minden körülmények között egyezségről van a szó. a midőn, ha egyezség akar lenni : sem az egyik, sem a másik léi nem követelheti, hogy keresztül vigye ugy, a mint akarta, minden szándékát; mert a mely .perczben akár az egyik, akár a másik fél minden szándékát érvényesiti: ez nem egyezkedés többé, hanem egyik fél uralkodása a másik felett. (Ugy van! a középen.) Meg kellett továbbá gondolnia a kormánynak, hogy azok által, a melyekben kívánalmainak engedni az osztrák kormány is hajlandónak mutatkozott: javit-e a jelenlegi helyzeten, vagy nem ? és harmadszor meg kellett gondolnia, hogy Magyarország viszonyaira minő befolyással lenne az: ha az egyezkedés ezen fontos kérdések megoldása iránt megszakittatvan. mind az ország-, mind egváfalában a világ bizonytalanságban maradna? A mi az elsőt illeti, elmondtam egész őszintén : mi az, miben a kormány czélt ért és mi az, a miben nem ért czélt. A vámoknál elérte, hogy a Magyarországot főleg érdeklő termények érdekében is történjenek megállapodások. A vámrestitutiónál elérte teljesen Magyarország kívánalmának érvényesítését. Ellenben a fogyasztási adók czimén directe nem ért el semmit; indirecte pedig egy kisebb összeget, mint a mennyit méltányosan követelhetni hitt. A bankkérdésnél nem érte el teljesen a független bankot; de határozottan merem állítani, hogy elérte egy olyan banknak rázkódtatás nélküli létesithetósét, mely mellett az ország joga feladva nincs, s hitelviszonyainak megfelelő intézkedések tétethetnek. Igy»tehát meggyőződött arról, hogy ha — mint ismétlem, - az egyezkedés természetéből folyólag nem sikerült is létesítenie mindazt, a mit akart; de a mit elérhetett: az a jelenlegi helyzettel szemben határozott jobbítása Magyarország ipari. kereskedelmi s hitelviszonyainak. Ezzel szemben meg kellett gondolnia, hogy kivált az egész világ összes pénzpiaczainak jelen állapotában mi lett volna eredménye a magyar hitelre, iparra s kereskedelemre nézve annak: ha a szakítás bekövetkezvén, bizonytalanságban lett volna egy jó hosszú ideig minden. A kormány ugy érezte, hogy a felelősséget azon bajokért, melyek a magyar kereskedelmet, ipart és hitelviszonyokat ez esetben érték volna — miután a helyzetnek javítását egy bizonyos fokig elérheti: — magára egyátalában nem vállalhatja. Az indok tehát — ismétlem — mely az elfogadásra vezetett: az, hogy azt, a mit e perczben mint az elérhetőnek maximumát kell tekintenünk, határozott javításnak tartja, s másodszor elhatározta margát erre a kormány azért, mert Magyarország hitel, ipar és kereskedelmi viszonyait, sőt még folytonos haladását is a közügyek terén nem akarta, nem tartotta helyesnek, nem tartotta az ország érdekében levőnek, hogy csak néhány hónapig is zavarba hozatni engedje. Hogy mikor terjeszti be a kormány javasla- * tait ? — ez a képviselő ur 5-ik kérdése : — erre nézve azt vagyok bátor felelni, hogy a kormány óhajtja mentül előbb beterjeszteni. Én részemről nagyon örültem volna rajta s nagyon örülnék : ha ezt ma lehetne megtenni. De méltóztatnak — azt gondolom — tudni, hogy e kérdéseknek kivált egynémelyike, például maga a bankkérdés is olyan, hogy törvényeket, statútumokat, rendszabályokat egy néhány nap, vagy egy pár rövid hét alatt az utolsó pontig megállapítani nem lehet. így tehát erre csak azt mondhatom, hogy a kormány egész erélylyel rajta lesz, hogy a részletekre nézve is a megállapodások mentül elébb megtörténjenek és a törvényhozásnak is mentül elébb eleje tétethessenek, nem tartván különben lehetőnek, hogy e miatt, az ez iránti várakozásban a törvényhozás tagjad; az egész nyár folyamán való együtt maradásra kérje, vagy pedig felszólítani akarja.
