Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-128

128. országos ülés május 11. 1876. 159 nem hogy ebből a jövő év költségeit is fedezzük. Mert miként áll a praxisban a dolog ? Tegyük fel, hogy a hitel ideje a póthitellel együtt lejár. Ha annak lejárta után akar a ministerium költséget tenni: az vagy meg van szavazva a költségvetési törvényben és akkor teheti szabadon, vagy nincs megszavazva és akkor az első pont értelmében azon összeget nem szabad ujabb meghatalmazás nélkül felhasználni. Tehát azt mondani, hogy a folyó évi hitel nem utalványozható a jövő év szolgálatára: ez vagy felesleges, vagy legalább felfogásom szerint értelem nélküli dolog. Miután minden ily kérdésekben, a- melyekben zsinórmértékül fog szolgálni az, a mit a ház mond a számvitelnél, világos és szabatos határozatokat kell hozni, azért kérem a t. házat: legyen szives a 2. pontot, mint a mely teljesen felesleges és a melynek czélját nem vagyok képes megmagyarázni, kihagyni, a határozati javaslat 1-ső és 3-ik pontját pedig elfogadni. Ezt volt szerencsém a határozati javaslatra vonatkozólag a magam részéről előterjeszteni. Mihályi Péter előadó: T. ház! Bátor vagyok az igen tisztelt pénzügyminister ur előadására a bizottság javaslatának igazolása tekintetéből felemlíteni, miszerint a bizottságot a határozati javaslat 2-ik pontjának felvételére azon indokok vezérelték, melyeket a zárszámadások átvizsgálásánál tapasztalt esetekből merített. A bizottság ugyanis tárgyalásai folyamán találkozott oly eljárással, hogy az egy évre megszavazott hitel a következő év szolgálatára lett felhasználva: ez indította a bizottságot a javaslat 2-ik pontjában foglalt intézkedés felvételére. Azonban nem veszem tagadásba a t. pénzügyminister azon állításának jogosultságát, hogy a javaslat első pontjában foglalt intézkedés is képes elejét venni azon szabálytalanságnak, melyre a 2-ik pont határozata törekszik s ennek folytán arra, hogy a javaslat 2-ik pontja a t. ház által elfogadtassék'-e vagy nem: a bizottság részéről súlyt nem helyezek. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! A mint a t. előadó ur maga is szives volt elismerni, hogy miután az 1-ső pontban kimondott elv elejét fogja venni annak, a mi végett a bizottság a második pontot felvenni szükségesnek tartotta : épen e szempontból ezen 2-ik pontot feleslegesnek tartom — és őszintén megvallva — nem tartanám ezen 2-ik pontot azon szemponttal megegyeztethetőnek, mely azt igényli, hogy a t. ház határozatait világosság és szabatosság jellemezzék. En a 2-ik pontot mint olyant, a melyre nincs szükség, ismételve kihagyatni kérem. Prileszky Tádé: T. ház! Az kétséget nem szenved, hogy ezen két pont egybevetve ugyanazon elvet mondja ki, a mely abban gyökerezik, hogy a múltban fenmaradt hitelt jövőre felhasználni nem lehet. Ezt mondja a múltra, a jelenre és a jövőre ; maga a pénzügyminister ur is elismeri, hogy ezen elv igen helyes. En nem ragaszkodom ahhoz, hogy a 2-ik pont megmaradjon; mert az 1-ső pont involválja azon eszmét, amelynek kifejezést akart adni a bizottság ; de tehetjük ezt annál inkább, mert ha méltóztatnak emlékezni, a múlt évben egy határozatot hozott az országgyűlés, a melyben ki van mondva azon legfőbb elv, hogy a ministerium a megszavazás keretén belül köteles működni. E főelvet az első pont tökéletesen magában foglalja s azért a dolog egyszerűsítése szempontjából is, a 2-ik pontot minden veszély nélkül kihagyhatónak tartom. Madarász József: T. ház! Először megvallom, hogy azon tárgy, a mely később fog napirendre korülni, oly fontos, hogy magának a képviselőháznak a zárszámadásokra nézve köteles ügyeimét némileg elvonja, — ismerjük meg mindnyájan, — pedig a zárszámadásokra nézve, hogy ugy mondjam, nem kétszeres, de háromszoros kötelessége a t. háznak figyelni. És én bár menynyire hajlandó vagyok is a t. pénzügyminister urnák, az előadó urnák és a zárszámadási bizottság most előttem szóló elnökének szavaira hajolni, hogy a határozati javaslat első pontja magában foglalja már majdnem a másikat is: mégis engedjenek meg, hogy ón kötelességemnek tartom, mint ellenőrző képviselő kérni, hogy azon indoknál fogva, a mely a zárszámadási bizottságot a zárszámadások megvizsgálásánál arra vezette, miszerint szükségesnek látta világosan kifejezni a határozati javaslat második pontját is; 'méltóztassanak e pont elfogadása mellett is megmaradni. A t. előadó ur kijelentette ugyan, hogy az első pont már némileg magában foglalja azt is, mi a második pontban van ; de kijelentette azt is, hogy nem érinti világosan azon visszaélések eleje vételét, melyeket a bizottság e lefolyt években tapasztalt. Ez az, mi engem arra késztet, hogy nem elégszem meg azon határozattal, mely az elvet magában foglalja ugyan, de korlátot nem szab a lehető visszaéléseknek. E második pont a megtörtént visszaéléseknek. — valljuk meg, — némi megrovása, s a kormány e határozat által figyelmeztetik arra, hogy ne történjék többé az, a mi 1872-ben történt. És bár én a kormány és a t. ház felügyeletének jóhiszeműségéről hajlandó vagyok elhinni, hogy az többé történni fog ; mégis a legjobb hiszemben csalatkozhatom, és akkor sokkal erősebb, ha nemcsak az első pontban foglaltatik, hogy ezt nem szabad tenni a kormánynak; hanem ott van a második pont is, mely világosabban kifejezi, hogy a kormány ne kövesse többé azon példát, mely 1872-ben követtetett.