Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-120

120. országos Hlés niárezins 29. 1876. 117 kell számolnunk és nem lehet rósz néven venni. hogy ha vizveszélytől egészben nem mentetett meg a főváros. (Helyeslés.) Mindezek után elismerem, az idézett franczia mérnököt kitűnő szakférfiúnak a Dunaszabályozási munkálatok megbirálásában; de mégis ki kell jelentenem, hogy ezen franczia mérnök maga is határozottan azt nyilvánitá, hogy „a Budapest közti Dunarész szabályozásnak eredeti tervezete általában tökéletesen helyes alapeszmén nyugszik, részleteibén pedig, a már. végrehajtott vagy javasolt módosítások következtében nagy mérvben fog javíttatni." Mikor ily autoritás igy szól: akkor én a részletekről, a melyekről a' képviselő ur megemlékezett, most előlegesen és nagy mérvű vizsgálat nélkül sem kárhoztatólag, sem jóváhagyólag itt nem nyilatkozhatom és ennek következtében csak azokhoz ragaszkodhatom, a miket már elébb előadni szerencsém volt (Helyeslés.) kérvén a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a közmunka- és közlekedésügyi minister urnák Kállay Béni képviselő ur interpellatiójára adott válaszát tudomásul venni ? (Igen!) E szerint a t. ház a választ tudomásul veszi. Berzeviczy Egyed képviselő ur kivan egy interpellatiót hozni a ház elé. Berzeviczy Egyed: T. ház! Miután a legközelebbi időben a közös budget a delegatió elé való terjesztése végett meg fog állapíttatni és a magyar kormány alkotmányos befolyását, a budget összeállítását illetőleg, gyakorolni hivatva lesz, azon kérdést vagyok bátor intézni a t. kormányhoz: vajon hajlandó-e az 1867: XII törvényezikk 40. §-a értelmében ezen törvényes befolyását a közösügyi budget összeállításánál, nevezetesen a hadügyi kiadásokra nézve, oly értelemben gyakorolni, hogy ezen hadügyi kiadások tetemesen leszállíttassanak, természetesen a most fennálló védtörvény korlátai között. Ugyanis a mostani hadügyi kiadások évrőlévre szaporodnak; Magyarország alkotmányának helyreállítása óta az utolsó 4 évben is a hadseregnek béke-létszáma körülbelül 30,000 emberrel emeltetett. Ennek következtében ezen egy tételnél is 4—5 milló költségszaporulat mutatkozott. Míg az ország képviselete az államháztartásban az egyensúlyi.- mindenkép helyreállítani iparkodott, csakis épen a közös hadügyi kiadásoktól vonattak meg ezen megtakarítások és a folytonos újítások, úgynevezett uj organisatiók, beszerzések, építkezések oly költségszaporulatot idéztek elő, a melyről phrázis nélkül mondva, azt hiszem, hogy az ország nem birja tovább el. A jelen kormány feladatának tekintette és a képviselőház a kormányt azon feladatában eddig támogatta, hogy a financziális egyensúly helyreállittassék. Mi t. ház uj adókat szavaztunk meg és a költségeket az államháztartás minden ágában leszállítottuk még productiv irányban is. Jogosult tehát az ország képviseletének azon kívánsága, hogy a közösüg3i kiadásoknál, ezen minden tekintetben inproductiv kiadásoknál is végre kezdeményeztessék a leszállítás. Első sorban a kormányt tartom hivatva arra hatni, azon törvényes befolyásánál fogva, a melyet épen a közös hadügyi budget összeállításánál gyakorolni joga van. Mert a tapasztalás bizonyítja, hogy a delegatiók már ritkán képesek nagyobb elvi változtatásokat a közös hadügyi budgetben keresztülvinni, mint a mely már a mi kormányunk jóváhagyásával nekik beterjesztetik. — A delegatiók többnyire csak arra szorítkoznak, hogy többet ne szavazzanak meg, mint az előbbi években; a hadügyministernek egyes követelései visszautasítottak, míg ezek nagyobb része rendesen megszavaztatott. A jelen válságos pillanatban ezt azonban elegendőnek nem tartom. Az egyensúly helyreállítására lehet és kell a közös hadügyi budget minden egyes tételénél, a legszigorúbb takarékosság alkalmaztatván, mindent törölni, mi a birodalom védképességére okvetetlen nem szükséges. Minden félreértés elkerülése végett csak röviden kívánom jelezni azt, hogy mily irányban tartom lehetségesnek a közös hadügyi budgetben a reductiók keresztülvitelét és pedig először az administratióban, mely a mellett hogy hiányos, mégis oly költséges, mint Európa continensének egy hadseregében sem; másodszor a gyakorlati idő megszorítása által,, mert a jelenleg alkalmazásban levő gyakorlati idő nem elégséges a tökéletes katonai szakkiképeztetósre és mégis oly hoszszu, hogy nemcsak nagy áldozatokat igényel, de elvonja az ország lakosságának nagy részét más termékenyebb foglalkozástól; harmadszor a felette nagy béke-létszám által. Itt csak azt akarom megjegyezni, hogy 1872ben ugyanazon törzsek mellett és ugyanazon beosztásnál a hadsereg béke létszáma 288,399 embert tett, az 1876. budget szerint már is 268,255 emberre felemeltetett. Ez oly tetemes szaporulat, a mely azzal nem igazolható, hogy a véderő-törvény megkívánja; mert ugyanazon véderő-törvény mellett 4 év előtt 30,000 emberrel kevesebb volt a hadsereg. Továbbá lehetségesnek és szükségesnek tartom, hogy minden költséggel összekötött építés a hadsereg szervezetét, minden uj építkezés, nevezetesen a tengerészeinél a mostani időben mellőztessék. Azt lehetne mondani, hogy épen a jelen pillanat . midőn a keleti bonyodalmaknak nézünk elébe: nem alkalmas arra, hogy a hadseregnek reductióját sürgessük. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, miszerint fel sem akarom tenni, hogy