Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-120

120. országos ülés márezitts 29.1876. .113 Azt nagyon helyesen mondotta a t. minister ur, és az valóban ugy is van, hogy valamennyi szakértő, mindazon, legalább Magyarországon nagynevű mérnökök, kiket felemiitett: Gráthy, Győry, Vásárhelyi stb.; de mások is, valamint külföldi szakerők is a jégdugulásokban találták az árvízveszély egyik legfőbb okát s áll az is, hogy midőn a szabályozási műre nézve tervek készíttettek és azoknak kivitele is megkezdetett: akkor is a közlekedési ministerium által mindig csak a jégtorlódás elhárítása és ez által az árviz megakadályozása tartatott szem előtt. Tehát valóban ugy van: ez így történt; azonban már akkor, nemsokára-a megkezdés után, már 1872-ben is, — sőt talán még előbb is, de tudtommal ez az első, — kétely merült fel arra nézve: vajon egyedül a jégtorlódás-e az, a mi Budapest fővárosa közt, — mert csak erről szólok, — vizduzzadást és árvízveszélyt idéz elő? Már Zsigmondy Vilmos igen t. képviselőtársunk kiemelte ezt, geologiailag kimutatván, hogy Budapest fővárosa közt a Duna medre folyvást növekedik és különösen a promontori zátonyokon fölül sokkal nagyobb mérvben, mint azelőtt és ép oly jól tudja a t. minister ur is, hogy a lánczhid oszlopai alatt igen mély a Duna, onnét pedig épen a kopaszi zátonyok felé a meder folyvást emelkedik, ugy hogy 20 lábon fölüli különbség létezik a két vizszin közt. No már az az akadály, mely ott létezik, maga a kopaszi zátony, valamint az azután jövő zátonyok is, igen is okozhatnak vizduzzadást, még jégtorlódás nélkül is: ezt tagadni alig lehet, különösen, ha a soroksári ág is előbb eízáratott, mintsem a Duna medre oly teljesen kikészittetett volna, a mint annak lennie kell. És ekkor előáll egy vizduzzadás, a mely minden jégtorlódás nélkül — a mi különben most Budapest alatt ugy sem volt, csak Ercsinél — 23—24 lábra, sőt még azon felül emelheti a víz állását ós ezt — legalább szerintem — azon tisztelt közegek, a kik a szabályozási mű keresztülvitelébe befolytak, nem vették kellő tekintetbe. Ezt pedig abból bizonyítom be, hogy már 1872-ben, tehát midőn a szabályozási mű még sokkal kevésbbé volt befejezve, mint most, — pedig most is a t. minister ur állítása szerint még nincs befejezve, — több oldalról és pedig illetékes oldalról oly nyilatkozatok történtek, hogy a főváros árviz veszélytől teljesen meg van mentve. Ezen nyilatkozatokat nem fogom feiolvasni, ámbár idézhetném ez adatokat, de elhagyom, mivel mindenkinek tudomására lehetnek, minthogy ki vannak nyomtatva ép azon füzetben egy kissé hátrább, melyből a t. minister ur is szives volt idézni. Ezt megjegyezvén, csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy igenis épen a legcompetensebb KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VI. KÖTET. szakközegek által, kik a Dunaszabályozást vezették, mondatott 1872-ben az, hogy az által, a mi már addig történt, a főváros teljesen megmentetett az árvízveszélytől; ott van e szó „teljesen". A mit a t. minister ur mondott, hogy a vizműtan korántsem befejezett tudomány: az teljesen igaz és ép e tudomány, mely mindig számokkal és mathesissel foglalkozik, van leginkább arra utalva, hogy a tapasztalás adatait használja fel; de minthogy ez áll — s ezt én is elismerem, — megvallom, hogy másrészről oly határozott ós biztos állítás — mint a minőt idéztem, — még pedig téve már a mű egy részének befejezése után, két dolgot látszanak bizonyítani. Vagy először azt, a mit nem teszek fel, nem szabad feltennem, hogy a szakértelem hiányzott; vagy azt, hogy az egész műnek czélját egy oly dologra irányozták, a mely nem volt egyedüli akadály, tudniillik csakis a jég torlására. Az áll, hogy a soroksári ágnak elzárása által sok történt; ón is elismerem azt, hogy a soroksári Dunaág elzárása képezi a szabályozási műnek tulajdonképi sarkpontját ; hogy ez elzáratott s hogy — mellesleg legyen mondva — ki nem nyittatott, azt megvallom, nagyon helyeslem; hanem az is áll és ez is mind idézhető volna, hogy épen a soroksári ágnak elzárása következtében, a mint igen természetes, miután az egész Duna víztömegének, mely ott kétfelé oszlik, egyik része eltereltetett az egyik ágba, a víz színe emelkedett, még pedig 25 hüvelykkel, mint azt épen azon füzetben, melyből a t. minister ur idézett, ugyancsak a közlekedési ministerium közegei maguk állítják. Ezt tehát ón mint valóságot elismerem. A meder összeszoritásának következtében emelkedett tehát a vizszin: ez áll; igen, de mi nem történt? Nem történt a meder kellő mélyítése ugyanazon időben s egyszersmind és ez épen az, a mi okozta, hogy most is, jégtorlódás nélkül, vizduzzadás vált lehetségessé. Az 1875. évi február 15-diki számában a „Közérdek" czimű újságnak a dunaszabáiyozási bizottság egy tagja nyilatkozik s többek közt azt mondja: ,.íme a hatalmas Duna, e világfolyam Budapest alatt elfogadva azon mélyítéseket, melyeket neki a gőzgépek kijelelnek, azokat tökéletesen kitölti és az uj mederbe egészen belehelyezte magát". Egy coinpetens szakközlöny állítja tehát azt, hogy a Duna igenis belehelyezte magát az uj mederbe és elfogadta a mélyítéseket. Vajon lehetséges-e ez? Én azt vagyok bátor mondani, hogy nem ; és igyekezni fogok bebizonyítani, hogy miért nem. Midőn a Dunaszabályozás terve elkészült és bemutattatott a t. háznak, — gondolom az 1871. késő őszén, — akkor egy franczia és egy német szakértő tartózkodott itt egészen más czólból ugyan, 15