Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-120

110 120 országos ülés márczius 29 1876 * hogy a Budapest és Ercsi közt levő meder oly nemű, mely magában véve akadályokat képez, mely akadályok visszahatnak Budapestre is. Erre nézve kénytelen vagyok a képviselő urnák válaszolni, hogy igenis lehetséges e dolog — a mennyiben a mostani adatok mutatták, az ily aggodalmakra még eddig ok nincs ugyan ; — de ez adatokat tüzetesen kell megvizsgáltatni, fel fog vétetni a meder, hogy mennyi vizet képes át bocsátani ós ehhez képest lesz azután szükséges a mostani szomorú és hála istennek ritkán előforduló esetből levonni a szükséges következtetéseket, ugy a fővárosra mint a Duna mentén fekvő egyéb vidékeire nézve is; és intézkedés fog tétetni, hogy Ercsinél a Duna medre olyanná tótessék, hogy annyi vizet elvinni képes legyen, mennyi a mederben előfordulhat. Erre azonban az átalános résznél fogok bővebben felelni; most csak arra reflectálok még, hogy a képviselő ur azt monda, hogy nem hiszi-e a minister, hogy a duzzadás a Duna folyásának a kopaszi zátony felé való törekvéséből származott. Ezt most alig lehet constatálni; de ha az egész vízfolyás fel fog vétetni: akkor ki fog derülni, hogy mit szükséges tenni és azután ahhoz képest meg fog történni a szükséges intézkedés. A harmadik pontban azt kérdi a képviselő ur, hogy áll-e az, hogy a soroksári ágat elzáró alsó gát zsilipje ki nem nyitható, mert ezen zsilip nem képes a nagy viznyomásnak ellenállani? Igenis van tudomásom: mert a szakértők véleménye és állítása szerint, ha a zsilip ki is nyittatnék, a vízállás egészben nem kisebbednék ós a veszély továbbra is fenmaradna; ennek következtében a zsilipp ki nem nyittatott: mert oly csekély viz ment volna el az által, a mi alig tett volna egy zollos differentiát az egész mederben. A 4. pontban azt kérdi a képviselő ur, hogy van-e tudomásom arról, hogy a budai polgároknak f. h. 19-ikén tartott összejövetelénél Medrey Zsigmond a ministernél járt küldöttség vezére, akként nyilatkozott; hogy a minister a küldöttség előtt kijelenté, hogy valóban követtettek el hibák a Duna szabályozásánál. Én nem tudom, hogy Medrey Zsigmond mit mondott; de azt tudom, hogy én igenis annyit mondtam ós egyebet nem, hogy tudomásom van arról, hogy hibák történtek a szabályozásnál, értvén a hibák alatt három dolgot. Először értettem azt, hogy már az is magában véve hiba volt, hogy ily fényűzési szabályozást csináltunk ; mert e hiba roppant sok pénzbe került és hogy nem lett kiterjesztve annyira, a mennyire azt a főváros biztosításának érdeke megkívánja ; ha nem is lett volna oly diszes mint most, a milyen, azt lehet mondani, Európában másutt alig van és így azon a pénzen többet is lehetett volna csinálni, Ez az egyik hiba. A másik hiba az én egyéni nézetem szerint az volt, hogy baggerezett kavicscsal csináltattak a töltések és e között ép ugy, mint a kutak kövein beszivárgott a viz és igy nem bizonyultak olyanoknak, mint a milyeneknek a bezáró töltéseket, sőt az ily gátakat is készíteni czélszerü. A harmadik hibának tartom azt, hogy némely pontokon nem emeltetett annyira fel a szabályozási mü, hogy azt viz át ne hághatta volna. Ezeket tartom én olyan hibáknak, amelyeknek két elsején segíteni némiképen bajos és nagyon költséges ; a harmadikon azonban segíteni könynyü, t. i. felemelése által azon pontoknak, amelyeket most kimutatott maga a viz, hogy áthágta a partot. Az ötödik pontban tett kérdése a t képviselő urnák a következő: Van-e tudomásom Herrich ministeri tanácsos urnák a dunaszabályozásra vonatkozó nyilatkozatáról, a melyet a mérnök-egyletben tett. Erről igenis van tudomásom. Ismerem a nyilatkozatot, elolvastam. Meg kell jegyeznem azt, hogy a vizmérnöki tudomány — a mint a t. képviselő ur is tudni fogja — tapasztaláson alapuló tudomány. Herrich ministeri tanácsos ur abból indult ki, — a mint azon müvéből látszik, a melyet a t. képviselő ur is ismer — abból indult ki, hogy egy század óta, minő méretek és minő vízmennyiségek mutatkoztak. Száz év elegendő tapasztalási forrás; azon méretekből pedig, a mint a t. képviselő ur is tudni fogja és azon műből, mely igen fontos ós nagy érclekü Budapest városára nézve, t. i. a gróf Andrássy György által kitűzött pályázatot elnyert miiből, a mely a 1838., 1839-iki években készült: tudni fogja a t. képviselő ur, hogy a legnagyobb vízállás épen ezen pályamunkában kiderített adatok szerint 1740-ben volt Budapesten 32' 4:9" magas; továbbá a második 1775-ben, a mikor szintén igen nagy magasságot ért el a. Dana, mégis 3 lábbal alacsonyabbat és az 1838-ki, a mikor a Duna 29—30 láb magasságot ért el. A mostani vízállás egész lefolyása alatt a Duna ezekhez csak messziről sem hasonlitható tekintélyes állást nem ért el. A ministeri tanácsos ur tehát ezen adatok folytán azon nézetben volt, a mint a pályamunkálatoknál működött mérnökök átalában szintén voltak: hogy Budapestet tulajdonképen a jégdugulása veszélyezteti leginkább. Jégdugulás nélkül oly nagymérvű vízmennyiség, a mely Budapestet fenyegethetné és a mely 24' magasságot elérhetne, a mint azon könyvben is leírva van, előfordulni nem fog. A mostani idő, igaz, a ministeri tanácsos urnák e részbeni nézetét megczáfolta; mert most a vízállás meghaladta jégdugulás nélkül is oly időpontokban, midőn már jég nem volt, a 24 lábat, a mi csak egyszer volt — gondolom — ; de meghaladta a 23 lábat is, a melyet a ministeri