Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-94
78 94. országos Hlés február 19. 1876. hanem feladata, kötelessége saját meggyőződését követve, terjeszteni a képviselőház elé a hozzá utasított javaslatokat. A pónzügyminister ur ugy méltóztatott nyilatkozni, miszerint az elemi csapásokat illetőleg azoknak csak egy részére nézve hajlandó kármentességet adni , adóelengedést. Megvallom, ily nyilatkozatot nem vártam volna a minister úrtól; mert hiszen ha beismerjük azt, hogy elemi csapások által károsittatnak az egyes polgárai a hazának: nem szabad különbséget tenni a között, vajon ezen elemi csapások jég, árviz, vagy pedig földár által történtek ; mert azért történik épen az adóelengedés, minthogy az illető birtokos nem huz jövedelmet birtokából, amivel az adókötelezettségének eleget tehessen. Ha a pónzügyminister ur által beadott módositvány elfogad tátik és itt szövegeztetik ezen §., attól félek, hogy az éppen oly sok hozzá adni valót fog kívánni, mint a jelenleg tárgyalás alatt levő. Nem osztozhatom a pénzügyminister ur azon nyilatkozatában sem, hogy ő azokra nézve, akik jég vagy tüz ellen biztosítottak: adóelengedést kíván adni. Hiszen t. ház, ha már ezek a biztosítás következtében megkapták azon összeget, a melynek erejéig az elemi csapások által károsittattak: a legnagyobb igazságtalanságnak tartanám, hogy az elemi csapások következtében felülfizetéssel is jutalmaztassanak. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék a §-t a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani, következőleg ragaszkodom a Madarász képviselőtársain beadott módositásához. Ordódy Pál előadó: T. ház! Én csak röviden kívánom kijelenteni, hogy a pénzügyi bizottság részérő] a pénzügyminister ur által beadott módositványt elfogadom. {Eláll! Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nemcsak látva, de tökéletesen értve is azon hangulatot, a melyet nyilatkozni hallottam: csak egy pár szót akarok a magam részéről mondani; {Halljuk! Halljuk!) és ezen egy pár szó vonatkozik arra, hogy méltóztassanak ezen §-t ugy amint a pénzügyminister javasolta, elfogadni. Mert nem lehet az, hogy ilynemű adónál, amelynél a jövedelem kiszámításában már a rendszeresen közreműködő kártékony faktorok betudva vannak : még mindegyik külön, újra mint adóelengedési czim is figyelembe vétessék. (Helyeslés.) Hiszen, ha azt veszszük, hogy mi tesz kárt a gazdának, engedelmet kérek én is gazda vagyok; — de akkor soha adót fizetni nem fogunk. Mert ime felhozatott az állandó esőzés is. Az csak már állandó esőzés: mikor takarás és hordás közben négyhétig szakad az eső, ez pedig nagyon gyakran megtörténik. Ha pedig ez adóelengedési czim, akkor természetes, az ország igen nagy részén fel fogják használhatni és nem fognának adót fizetni. Miután pedig ezen állaadó esőzés igen gyakran előfordul, a 10 évi jövedelem átlag kiszámításánál már az adó kivetésekor érvényesítve volt. Mert, én legalább magamról jótállok — és alig hiszem, hogy más társaim az országban kevesbbé érvényesítenék ami előnyükre van, mint én érvényesítem, •— hogy csakugyan mind azt, ami az e gy ®vi jövedelmet leszállítja : igen hűségesen, pontosan ós lelkiismeretesen kimutatjuk akkor, mikor jövedelmeink kiszámításáról van szó. Ha már most a jövedelem kiszámításánál ezek tekintetbe vannak véve, még az után ezekre adóelengedést is bazirozni: nem egyeznék meg az igazsággal; s valóban ismétlem, oda vezetne, hogy utoljára Magyarország nagy gazda közönségének ö | 10 része minden évben a törvény alapján adóelengedésért foly amodhatnék. Tökéletesen igaza volt a pénzügyministernek, midőn azt mondta, hogy nem fogadja el a pénzügyi bizottsághoz való visszautasítást sem, nem fogadja el azért: mert a pénzügyi bizottság megfontolván a körülményeket, a maga nézetét megfontolás után mondta ki s bizonnyal a pénzügyi bizottság nem fogna most sem lényegileg mást mondani. De igaza volt volna még akkor is, ha azt mondta volna, mit egyébiránt nem mondott, hogy ő akkor sem fogadná el : ha a pénzügyi bizottság ezt határozná ; de ezt nem mondta. (Egy hang a szélső baloldalon; Azt mondta!) Hát tegyük fel, hogy mondta; helyesen és jól mondta, mert a pénzügyi bizottság nem tartozik azt határozni, a mit a minister akar. De miután az állam jövedelmeinek befolyásáért első sorban a pénzügyminister s általában a ministerium felelős: a ministerium nem tartozik azt elfogadni, a mit a pénzügyi bizottság javasol. S bármikor lenne Magyarországnak olyan pénzügyi bizottsága, amilyen, remény lem soha sem lesz, hogy megfeledkeznék az államkincstár érdekeiről : nem joga, de kötelessége volna azon ministernek azzal szemben a törvényhozásra apellálni. S ha még törvényhozás is akadna olyan, mely az államkincstár jövedelmeinek befolyásáról nem gondoskodnék, még azzal szemben is joga volna azt mondani: én ilyen törvény végrehajtására nem vállalkozom ; vállalkozzék az, a ki ezt megegyeztetheti hazafiságával, nézeteivel lelkiismeretével. Tehát semmiféle sérelem az alkotmányos vagy parlamentalis eszméken még akkor sem történik: ha teszem fel, hogy azt mondta volna a pénzügyminister, a mit az előttem szóló mondani méltóztatott ; hanem hogy megütközhetett rajta, ez_ csak azt mutatja, hogy a parlamentalismus elvei iránt mennyi tájékozatlan ember van még az országban,
