Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-93

93. országos ülés február 18. 187G. 53 eszmét a következő módosítás nézetem szerint i szabatosan kifejezi: azt elfogadásra ajánlom. Egyúttal felolvasom mindjárt a módositvány értelmében kijavított szöveget, a mely igy szól: ,,b) Ugy szintén az 1876. évben lerovandó Összegek közé sorol a korábbi hátralékokból oly összeget, mely az illető adózó 1875. évi adótartozásának 50 százalékát nem haladja meg. Ajánlom módositványom elfogadását. Gulner Gyula jegyző: (olvassa) „Módositvány a 37. §-hoz: A 4. bekezdés első sorában ezen szavak „sorolja azon" helyett „sorol a", ugyanazon sorban előforduló szó „hátralékokat" helyett „hátralékokból", a második sorban „melyek" szó helyett „oly összeget, mely", ugyanazon sorban „százaléknál csekélyebbek" helyett „százalékát nem haladja meg" teendő." Ordódy Pál előadó: Miután ugyan azon eszmét fejezi ki, csakhogy szabatosabban, melyet a pénzügyi bizottság megállapított: a módositványhoz hozzájárulok. Elnök: Méltóztassék a módosított szöveget még egyszer felolvasni. Ordódy Pál előadó: (újra felolvasta a b) pont módosított szövegét.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a 37. §-t a pénzügyminister ur által a b) pontra nézve beadott módosítással elfogadni? (Elfogadjuk.) Elfogadtatott. W

ächter Frigyes jegyző: (olvassa a 38. %-t.) Tomcsányi László: T. ház! Sokkal fontosabbnak és messzehatóbbnak tartom az ezen §-ban foglalt intézkedést, mint az első tekintetre látszik. A községek kényszer kölesönének eszméjével már az előbbi pénzügyministerek is foglalkoztak. Ez azonban több rendbeli oknál fogva concret alakot nem nyert. A motívum, mely a t. pénzügyminister urat ezen szakasz szerkesztésénél vezette: mindenesetre az lehetett, hogy kívánta, miszerint a mintegy 7 millióra terjedő községi tartozások befolyása biztosíttassák, és ez mindenesetre oly ok, mely, kell hogy irányt szabjon. S én részemről, ki melegen pártoltam a törvényjavaslat azon intézkedéseit, melyek az állam érdekeit előmozdítani voltak hivatva: ugy ezen esetben is, ha látnám, hogy elérethetik a ezél, nem vonakodnám a szakaszt elfogadni. A szakasz első olvasásra el is volna fogadható: ha nem volna annak az általam jelzett messze menő hatása. Abban először is kivételes helyzet teremtetik az erkölcsi és phisikai személyekre nézve. Az egyéni hátralékok liquidáltatnak több evén át; holott a községekre nézve már bevezetésileg is kimondatik, hogy 1876-ban kel! hátralékaikat törleszteniök. Ez ellen nem is lenne kifogásom: mert hiszen azon kedvezményt, hogy több évi moratórium adatik az egyéneknek, nem kell szükségképen a községekre is kiterjeszteni. Itt szó van azon kényszer-kölcsönről, melyet a községeknek fel kell venni. Ha a mi pénz viszonyaink normálisok lennének: akkor nem lennének aggodalmaim : de mi történik most, ha az állam garantirozza az annuitások befolyását és az esedékes annuitásokat kényszer utján az adóval együtt hajtja be? Azon község, melynek van hypothecalis alapja, mindenkép kap kölcsönt, a nélkül, hogy az állam garantiájára szüksége volna. Azon községnél pedig, a mely nem képes kölesönt kapni: egyátalában nagyon is precarius, hogy lesz-e képes az annuitásokat pontosan fizetni. Már most tekintve azt, hogy nagyobb mérvű zálog-kölcsön levelek fognak piaczra kerülni, s igy a normális árfolyam és a tettleges érték közötti tetemes különbözetet a községek fogják fizetni és ezeknek már különben is megterhelt vagyona még inkább terheltetik; eltekintve ettől, mi fog beállani ott, ahol a annuitások nem fizettetnek, a hol azok nem lettek az állam által behajtva? Az illető kölcsönadó társulat minden esetre érvényesíteni fogja igényeit az állammal szemben, s az fog történni, a mi történt is már némileg eddig is az ármentesitő társulatokkal szemben. Az osztrák nemzeti bank záloghitel osztálya, mint már többszörösen volt alkalmam erről meggyőződni. — midőn az ármentesitő társulatok részéről az annuitások nem fizettettek meg, megkeresést intézett a pénzügyrninisterhez azzal, hogy ha eddig vagy addig az illető összeg nem fizettetnék be: kénytelen lesz az állam ellenében jogát érvényesíteni. Hasonló megkereséseket a pénzügyminister, irattárában feltalálhatni. En tehát ezen szakaszban azt látom hogy itt nem forog fen más, mint az állam hitelének nem egészen ildomos téren való engagirozása. Akkor, midőn a község nem bir fizetni: kénytelen az állam fizetni; az állam azonban nem fizethet anélkül, hogy viszont a községen ne vegye meg azt, a mit a község helyett fizetett, és igy az állam azon sajátságos helyzetbe jut, hogy akkor, midőn tartozik az állami vagyon el nem idegenithetóse fölött őrködni: ő maga lesz kénytelen a községi vagyont követelésének érvényesítése czóljából elárvereztetni, vagy eladatni. En minden esetre a mellett vagyok, hogy azon községek, melyek elég vagyonnal bírnak arra nézve, hogy jelzálogra mint községek maguk kölcsönt kapjanak: törvény által kényszeríttessenek arra, hogy felvegyék ezen kölcsönt; mert tagadhatlan, hogy kedvezmény a községekre nézve az, hogy adóhátralékát bizonyos év cyklusban, 30—36 éven át törleszthessék. De ha a község ily anyagi erővel nem rendelkezik, hol az állam hitelét kell igénybe venni, mely végeredményében praecáriussá válhatik: én ezt már az állam méltósága tekintetéből sem helyeselhetem. Bátor vagyok ennek következtében módositványt benyújtani, jóllehet nem az elfogadtatás