Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-113

390 113. országos ülés márezius 21. 1876. hatnak nyilvános népoktatási intézeteket és ily tanintézetek felállítására, fentartására hiveik anyagi hozzájárulását saját képviselő testületeik által meghatározandó módon és arányban, vala­mint eddig, agy ezentúl is igénybe vehetik. Tehát a képviselő testületek befolyását azon arány ha­tározza meg, melyben az anyagi hozzájárulás történik. Azonban azt mondja továbbá az illető törvény. „Azon intézetekben a tanárokat és tanítókat ma­guk választhatják, azok fizetését maguk határoz­hatják s a tankönyveket magok szabhatják meg." A tanítási rendszer és módszer iránt a 48. §. intézkedik, bizonyos feltételek alatt. Most már fogadják el önök azon módosítást: s akkor meg­szüntették az 1868. XXXVIII. t.-cz. ezen világos, ezen előrehaladó, ezen minden egyes hitközség, minden tagjának egyéni szabadságát biztosító rendelkezését. Ha óhajtják önök, óhajtjuk mi ist azt, hogy mindenki tehetsége szerint hozzájáruljon a tanin­tézetek fenntartásához. Miért akarják hát most az 1868: 38. t.-cz. által megadott ezen jogot a kitközségek, illetőleg azok tagjaitól elvenni? Azért-e, hogy épen azon hátrány, mely 1868. óta, vallják meg önök, csakis ezen testületek befolyásából következett, továbbra is fentartassék s mely abból állt, hogy az 1868. XXXVIII törvényczikk nem vált akként testté, a mint testté kellett volna válnia. Most már a törvény rendeletére a hitközsé­gek tagjaitól ezen jog elvétessék-e'? hogy aztán azon szabad szellem, mely a polgárokat tényleg vezette, azon jó indulat, melyet a gyermekek iránt mindenki érez és mely szerint tanodájában minden hitfelekezet szabadabb és alkotmányosabb szelle­met, felvilágosodottabb tanmódszert óhajt: a hit­felekezeteknél lehetetlenné tétessék. Ez határozot­tan visszalépés és megváltoztatása lenne az 1868. XXXVIII. törvényczikk 14. §-ának és én azt tar­tom, hogy ily helyzetben nem kell a már hozott törvényt felforgatni; de az a mi az eredeti szer­kezetben benne van, nem felforgatása az 1868. törvénynek; hanem annak módosítása, az pedig ami a módositványban foglaltatik, nem fenntartása annak, hanem felforgatása. Azért kérem a t. házat, méltóztassék az ügyet jól megfontolni, mindnyájan óhajtjuk ós készek vagyunk arra, hogy minden hitközségtől egyházi és politikai áldozat és odaadás kívántatik, ezen áldozatokra készen is vagyunk; de hogy elvétessék azon jog, hogy maga nézhessen .bele a hitközség minden tankönyvek és tanmódszer meg­állapítása rendjébe : ezt nem tartom sem a mai haladó kor, sem az 1868. törvény szellemével megegyeztethetőnek. Trefort Ágost vallás- és közoktatás­ügyi minister: En megvallom, nem értem Ma­darász József t. képviselő ur okoskodását, ki ugy látszik, arra állapítja érveit, mint ha az 1868. tör­vény rendelkezett volna a felekezeti iskolákkal ós az iskolaszékek felállítását elrendelte volna ; ennek a törvénj'ben semmi nyoma nincs ; midőn tehát ezen törvényjavaslatban az inditványoztatik : az valósággal előhaladás ós nem visszalépés ós nem ellenkezik a törvény intentiójával. Szivák képviselő ur módositványában nem fekszik az, hogy valaki megfosztassák jogától, hanem csak a status quo­nak fentartása. A katholikus községekben, ahol au­tón omikus községek vannak és ezek ezen jogokat gyakorolják, Szivák képviselő ur módositványa csak ezen gyakorlatot kívánja megtartani ós azok érdekében szól a rnódositvány. Én tehát megvallom, azon következtetést, melyet Madarász képviselő ur a módosításból kivont: nem fogadhatom el, mert nem alapos s azért kérem a t. házat, méltóztassék a módositványhoz hozzájárulni. Paczolay János: T. ház! Az előterjesztett rnódositvány következtében ón sem félek attól, hogy azon jogok és gyakorlatok, melyek a katholikus hitfelekezetnél jelenben divatban vannak, ezen mó­dosítás által változást szenvednének. Én sokkal nagyobb tisztelettel ós bizalommal viseltetem a katholikus egyház főhatósága iránt. (Mozgás: Felkiáltások: Ohó!) mintsem feltenném róla, hogy ha maga a törvény megadná is azon jogot, a melynek tekintetében bennünket ezúttal Madarász József képviselő ur fenyeget: azt az egyes hitfelekezettől visszavennék. Hanem t. ház, nem is azért szólaltam én fel, hogy ezen módositványra vonatkozólag észrevételt tegyek; — de kénytelen vagyok felszólalni azon irány ellen, amely itt némi titkos, rejtélyes mó­don érvényesíteni akarja magát, hogy t. i. az állam ós egyház közti viszony lassanként törvé­nyesen átalakíttassák. Ezen irány nem tetszik nekem ; mert ha az egyház ós állam közti viszonyok szabá­lyoztatnak : mulhatlanul szükséges, hogy a katho­likus egyház is gyakorolja azon jogokat, melyeket más felekezetek gyakorolnak. (Felkiáltások; Ugy van!) Mert ellenkező esetben ez annyit tenne, hogy per excerpta szabályoztatván az állam ós az egy­házak közötti viszonyok: a katholikusok jogai oly állapotba jutnának, hogy nem lenne módjuk hozzá szólni ügyeikhez. Ezen igazságtalanságot én fel nem tehetem a magyar képviselőháztól: ennélfogva tiltakozom magam részéről saját lelkiismeretem megnyugtatásául; bár tudom, hogy tiltakozásom nem sokat ér, az ellen, hogy velünk ily eljárás követtessók. Ha akarják az egyház és az állam közti viszonyokat szabályozni, mulhatlanul szük­séges, hogy oly állapotba tétessünk, hogy mi hit­felekezeti községek és az országnak hitfelekezetet képező lakosai ép oly szabadon és befolyással hozzájárulhassunk, mint a mily szabadon és be-

Next

/
Thumbnails
Contents