Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-112

112 országos ülés niárczius 20. 1876. 375 és a vagyon-bátorság legbiztosabb garantiája. S van egy, amit a tapasztalás igen tisztán kimutatott eddig is, t. i. az, hogy a legnagyobb egyéni buzgóság és áldozatkészség, me'y — hála Istennek— a mi hazánkban sem hiányzik és a legkitartóbb társulati és vallásfelekezeti tevékenység sem képes a népnevelés és oktatás nagy ügyét azon virág­zásra emelni ós állandóan azon fokon (ártani, mely a népoktatás, ügyét minden tekintetben megilleti. Ha el lehetett mondani máskor, el lehet mondani most is azt, a mit egy igen nagy nevű történész az angol parlamentben mondott, ós pedig mondotta ezt Angliában, hol az önsegélyezós oly nagy mértékben ki van fejtve, hol a társulati és a vallásfelekezeti tevékenység csodákat mi veit; ott monda, hogy ha igaz volna, hogy a népoktatás ott virágzik legjobban, hol az állam kormánya vagy épen nem, vagy igen kevéssé avatkozik abba bele: akkor a mi népünknek a világon legjobban nevelt népei közé kellene tartoznia, és akkor nem volna Angliában felnőtt ember, a ki irni és olvasni nem tud, vagy legalább is ritkaság volna az ilyen ember. Ez mondatott Angliában és azt hiszem, hogy a mi viszonyaink közt is elmondható. A mi ezen szakasz a) pontjának 2. bekezdését illeti, erre nézve is bátor vagyok nézetemet el­mondani. Ezen pont igy szól: „Ha pedig a hasz­nált iskolai könyvek között olyanokat talál, melyek az illető iskola saját hatósága által engedélyezvék ugyan s a kormány által sincsenek eltiltva, de akár tartalmukra, akár módszerükre nézve hibásak. sőt ártalmasak: ezekről mind a ministernek jelen­tést tesz, mind az illető iskola illetékes főhatóságát értesiti." Én ezen pontot valósággal szükség­telennek és fölöslegesnek tartom. A legszelídebben kifejezve azt lehetne mondani, superflua cauíela, melyről azt szokták mondani, hogy el lehet hagyni; itt pedig elhagyandó volna, mert ez sokaknak megnyugtatására szolgálna. De ha ezen pontnak más élteimé volna, mint az, mely itt ki van fejezve; nem az, hogy a tanfelügyelő mint szak­értő ember jóakarólag figyeineztetheti az illető iskolai hatóságokat arra, hogy a használatban levő könyvek közül egyik másiknak tanmódszere hibás, vagy ártalmas : erre né/,ve azt mondom, hogy ezt a törvény nélkül is megteheti. De van erre más mód is. Ott vau az iro­dalom tere, ott a kritika. Ha valamely könyv az irodalom eszközeivel inegtámadtatik igazságosan : lehetetlen, hogy hosszabb ideig fentarthassa ma­gát és más helyesebb tanmódszerü könyveknek helyt adni ne legyen kénytelen. Ugyanazért ezen passus kihagyását véleményezem. E tekintetben módositványt leszek bátor beadni B. Orbán Balázs jegyző: (olvassa H<>ge­díís László módositnányát:) Az ">. § a) alineájának utolsó pontja, mely ugy kezdődik: „ha pedig stb." hagyassék ki egész végig. Elnök: A főrendektől izenet érkezvén, ké­rem a t házat, méltóztassék azt meghallgatni. Batthyányi Ferencz gróf, a felsőház jegyzője: Van szerencsém a cseléd és gazda közti viszony szabályozásáról szóló törvényjavas­latra tett főrendiházi módosításokat alkotmány­szerű tárgyalás végett átnyújtani. Elnök : Föl fog olvastatni a főrendiház jegy­zőkönyvi kivonata. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a fő­rendiház jegyzőkönyvi kivonatát.) Elnök: A főrendiháznak ezen jegyzőkönyvi kivonata ki fog nyomatni, szétosztatni ós a t. ház jóváhagyásával előzetes tárgyalás végett a köz­igazgatási bizottsághoz utasittatik. Papp Gábor: T. ház! A tárgyalás alatt levő szakasz azon része, mely az a) pont alatt van elősorolva, részben nem tartalmaz mást, mint azt, a mit okvetlenül kell tartalmaznia, hogy az államellenes. Ali fog történni akkor? Mi ak­kor a tanfelügyelőnek teendője? arról gondos­kodva nincs. Épen azért én azt indítványozom, hogy ezen szavak után: „vagy épen az állam kormány által vannak eltiltva," tétessenek utána ezen szavak: „vagy államellenes tanokat tartal­maznak és mint ilyenek eltithatók." Megyjegyzem, hogy amint máj- több oldalról is megjegyeztetett e házban a szakasz e pontjá­nak többi része olyat tartalmaz, a mi tökéletesen fölösleges. Ugyanis e pont utolsó 4. sora e sza­vaktól kezdve: „ha pedig a használt iskolai könyvek között olyanokat talál, a melyek az illető iskola saját hatósága által engedélyezvék s a kor­mány által nincsenek ugyan eltiltva, de akár tar­talmukra, akár módszerükre nézve hibásak, sőt károsak: ezekről mind a ministernek jelentést tesz, mind az illető iskola illetékes főhatóságát figyebneztetőleg értesiti." Erre nézve indítványom az, hogy ez utolsó 4. sor egészen hagyassék ki. Miután pedig Szath­máry Károly és Hegedüs Sándor képviselőtársaim módositványaiban ez már benfoglaltatik és ők ezt már indokolták: én a magam részéről azt hossza­sabban motiválni nem tartom szükségesnek és csak arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék módositványomat elfogadni. Trefort Ágoston közoktatási minister: Nagyon szívesen hozzájárulok Hegedűs képviselő ur módositványához. Antalfy Károly: T. ház! Miután a köz­oktasügyi minister ur belenyugodott a módosít ­ványnak elfogadásába, melyet Hegedűs képviselő ur beadott: legyen szabad azonban nekem meg­jegyeznem Hegedüs Sándor és Szathmáry Károly képviselőtársaim ellenében, hogy én az 5-ik §. 6-ik pontjának utolsó négy sorában semmi oly-

Next

/
Thumbnails
Contents