Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-112
112 országos ülés márczius 20. 1876. 365 maga számára. Már ha ezen intézmény, ugy, amint e törvényjavaslatban van, életbe lép: akkor arra, hogy hathatós és jó legyen, annyi pénzbe fog kerülni, a mennyit a magyar állam- mostani pénzügyi helyzete meg nem bir. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig olcsó lesz: akkor nem lesz kielégítő; akkor épen olyan lesz, mint a milyen most volt, a mikor egy-egy tanfelügyelőnek adtak §00—400 községet, és azt mondták neki, hogy legalább egy évben egyszer minden iskolát látogasson meg, a mi phisikai lehetetlenség. Igen jól áll azt mondani a ministernek, mikor arról van szó, hol lakjék a tanfelügyelő, hogy lakjék a kocsiban. Ez phrazis, mely azt akarja jelenteni, hogy mindig mozogjon. De ab amicis justa sünt petenda. embertől csak olyant kell kívánni, mit neki lehetséges teljesíteni. Hogy egy tanfelügyelő 3—400 községet évenként bejárjon: az lehetetlen és ha ez iskolákra igazán hathatósan felügyeltetni akarunk: akkor szakértő segédekre és mindenféle szakértőkre lesz szükség, kiknek megint napidijaira, utidijaira annyi lesz a költség, hogy az állani nem bírja meg. Ebből a szempontból indultak ki akkor is, mikor az igazságszolgáltatást rendezték. Semmi tekintet nem volt arra, hogy drága. Itt egy képviselő ur azt mondta, hogy a kormány zálogosítsa el a korona gyémántjait; hanem az igazságszolgáltatást rendezzük. Eendezték s ugyan szépen benne vagyunk. Nem bírjuk fizetni s e mellett az igazságszolgáltatás sokkal roszabb, mint volt. Most is, ha ezen törvény egész kiterjedésében ugy hajíatik végre, mint itten a ministernek hatáskör engedtetik : az lesz következése, hogy a magyar állani nem birja majd meg a költséget és a tanügy roszabb lesz, mint volt eddig. Az mondatik, hogy jobban módjában lesz a ministernek megítélni a képességet, mint lenne a megyének. Van-e, aki r meg volt elégedve az eddigi kinevezésekkel? Atalános a panasz, hogy oly emberek neveztettek ki tanfelügy el őkül, kik arra egyátalában nem valók. Míg a magyar kormány azt tűzi ki feladatául, hogy neki mint ellenségnek szemben kell állani a törvényhatóságokkal: addig Magyarországon jó kormányzat, jó közigazgatás lehetetlen. Nem akarom a ministerek privát intentióját vizsgálni ; hanem megvallom, azt látom, hogy az egész ministeriumban minden minister külön hivatalnoki rendszert akar magának a vidékeken teremteni, melylyel aztán befolyást gyakoroljon s meglehet még korteskedjék is; valóságos korteskedési rendszer, kortesfőnökök alkotásáról van szó minden törvényjavaslatban, mely elénk kerül. Megvallom, hogy a centralisatiónak határozott ellensége vagyok; de az ilynemű oentralisatiót meg épen képtelenségnek tartom. A kormánynak legyen felügyelete a nevelésre, de ne ugy, hogy minden falusi iskolába benyúljon. Nem ez a kormányfelügyelet feladata. Ez feladata első sorban a községnek, másod sorban a törvényhatóságnak. A kormány feladata nézetem szerint, •— mint ez más országokban is van — az, hogy nagyban és egészben az egész nevelésügyre felügyeljen. De hogy közege minden iskolában ott legyen : erre ón példát a mivelt Európában, a müveit világon nem tudok. Azt mondja a minister ur, hogy arra nézve nem lehet kérdés, hogy ezen közegek kineveztessenek-e vagy választassanak? mert hiszen ezek a kormány közegei. Állítson a kormány olyan közegeket fel, kik nagyban ós egészben felügyeljenek az egész nevelési rendszerre. Ott vannak a főtanfelügyelők, kik ezelőtt hatan voltak. Ez tökéletesen elég Magyarországra. Mit akar a kormány felügyelni a népiskolákban? Azt, hogy ott hazaellenes tanokat ne tanítsanak. Más külön érdeke itt a kormánynak nem lehet. Ha a kormány ugy tekinti a megyét, mint az ország ellenségét: akkor értem, hogy nem bízik meg abban, hogy a megye ügyeljen fel arra, hogy a gyermekek jól neveltessenek. De hiszen azoknak, kiknek gyermekei ott vannak az iskolában: legalább is annyi érdekük van, hogy gyermekeik jól neveltessenek, mint a ministernek. (Helyeslés.) Akármit megértek inkább, mint azt a mindenbe beavatkozó viszketeget, mely az egész nemzetet örökös kiskorúságban tartja. Hiszen ha a kormány mindenben járszalagon akarja vezetni az országot, épugy az iskolába járó gyermeket, mint a felnőtt embereket: akkor lehetetlen, hogy valaha nagykorukká váljanak. Én azt az egész tanfelügyelői rendszert, ugy, a mint itt ezen törvényjavaslatban czéloztatik, hogy tudniillik minden törvényhatóságban legyen a kormánynak egy tanfelügyelője és azonkívül legyenek tanfelügyelői segédjei, legyen napidijazott és útiköltséggel ellátott szakértő : sem az ország közgazdasági jelen helyzetével, de még a tanügy érdekével sem tartom összeférőnek. En azt hiszem, hogy ha a törvényhozás a tanügynek felügyeletét a megyékre fogja bizni, a megyék annak sokkal inkább meg fognak felelni, a mint hogy megfeleltek eddig is minden oly kérdésben, mely a kormány beavatkozása nélkül rajok volt bizva. Igenis tartsa meg a kormány a felsőbb felügyeletet, legyen nagyban, egészben felsőbb felügyelete, legyen meg a vető joga, ha olyasmit lát, a mi a törvényekbe ütközik; hanem, hogy minden egyes iskolára az állam felügyeljen: azt sem szükségesnek, sem a tanügyre nézve üdvösnek nem tartom s azért pártolom Mocsáry Lajos barátomnak indítványát. (Helyesles a szélső baloldalon,)
