Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-112

362 ' ll2 országos Més Schvarcz Gyula: Hát kórházakra? Mocsáry Lajos: A mi a kórházakat illeti: a melyeket különösen figyelmembe ajárd a képviselő ur, elismerem, hogy ebben sokban elmaradtak a megyék; de elmaradtak más egyebekben is, kárhoztatom is őket, hogy nem gondoskodtak jobban tébolydákról is: mert tapasztaljuk, hogy valóban számosan vannak, kik e részben nincsenek kellőleg elhelyezve. (Derültség.) Schwarcz Gyula: Nem szól közbe az elnök? Elnök: Fölteszem, hogy azt, amit a képviselő ur most legutóbb méltóztatott mondani: nem kívánja itt senkire sem alkalmaztatni ; különben nyilatkozata szigorú megrovásra hivna föl. (Helyeslés.) Egyúttal bátor vagyok a t. képviselő urat kérni, mint hogy nagy- részben kiterjeszkedett oly észrevételekre is, melyek más alkalommal mondattak el: legyen szíves a tanácskozás alatt levő tárgyra térni át. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. ház! Igen-igen jól tudom, hogy nincs jogom észrevételeket tenni áz igen t. elnök ur figyelmeztetésére: mély tisztelettel fogadom azokat; hanem lehetetlen, hogy csudálkozásomnak kifejezést ne adjak a fölött, ha valaki azt véli, hogy bármiféle vonatkoztatás volt szándékomban. Honny sóit, qui mai y panse. A t. képviselő ur fölszólított bennünket — és itt már egyenesen magára a §. tárgyára térek át, — hogy nyújtsunk segédkezet ezen törvényjavaslat keresztülvitelére. Schvarcz Gyula: Végrehajtására! Mocsáry Lajos: Tehát végrehajtására. Méltóztassék megengedni; de ez nem méltányos kívánság ós különös kívánság is, hogy épen mi, a kiknek meggyőződésével ellenkezik, legalább az enyémmel ezen törvényjavaslat, hogy épen mi nyújtsunk segédkezet annak végrehajtására. Ha az méltóztatott volna mondani egész átalánosságban, hogy nyújtsunk kezet a népoktatás előmozdítására : ez inkább lett volna helyén; de még ez sem lett volna egészen helyén ; mert ha azt méltóztatik kívánni, hogy tegyünk meg mindent a népoktatás előmozpitására, ugy amint ezen önkormányzat terén a megyékben: akkor ne méltóztassék tőlünk elvenni az önkormányzatot. Mert ha nincs kezünkben a mód, a hatalom: akkor nem tehetünk semmit, de akkor nem is miénk a felelőség. Akkor a föladat és a felelőség azoké, a kik az önkormányzatot a maguk részére elfoglalták. Hasonló áll a felekezetekre nézve is. Ha méltóztatnak az önkormányzatot, az autonómiát aláásni, megnyirbálni és ez által a felekezetnek minden kedvét elvenni attól, hogy önmaguk intézkedjenek:. akkor nem a mi feladatunk lesz azt tenni, a mi a népoktatás érdekében szükséges s a mit eddig tettünk ; hanem akkor nézni fogjuk, hogy mire fognak menni márczius 20. 1S76 azok, a kik maguknak tulajdonították el e tekintetben az intézkedés jogát. Hanem ezen felszólalás ellenében legyen szabad nekem egy kérdést intéznem a t. képviselő úrhoz. Méltóztatott a t. képviselő nr beszólni a felekezetességről, a felekezeti indulatoknak felszitásáról. Azt mondta, hogy mi, a kik mindig az önkormányzatról beszélünk, hogy mi voltaképen nem teszünk-e egyebet, mint szítjuk a felekezetességet. Schvarcz Gyula: Nem azt mondtam. Mocsáry Lajos: Itt van szórói-szóra a gyorsírói jegyzetekben. Azt mondotta, hogy mi nem teszünk mást, mint a vallásfelekezeteknek műveletlenebb részére appellálunk és gyűjtjük a gyuanyagot. Hasonlóképen Vécsey Tamás képviselő ur is beszélt arról, hogy az, a mit én mondtam — különösen rám vonatkozólag méltóztatott ezt mondani, —' hogy ez igen alkalmas arr9i

} hogy fölzaklassa 3 millió embernek lelkiismereti nyugalmát; azt mondta, hogy ez a nyugalom olyan, mint a lőpor, a melyet igen könnyű föllobbantani ; de nincs hatalom, mely lecsillapítsa,. Azt mondotta, megtudja bocsátani a képviselőnek, ha nézeteinek itt érvényt iparkodik szerezni ; de nem bocsáthatja meg azt, ha a házon kívüli emberek lelkiismeretét igyekszik fölzaklatni. Méltóztassék megengedni, nogy arról, hogy a mai világban az emberek vallásos lelkiismerete olyan lőporszerű volna, a mely olyan igen könnyen föllobbanjon : tudomásom nincs. A t. képviselő urak, ugy látszik, hogy maguk tartják olyannak e törvényt — én nem mondtam ezt, — mint a mely igen alkalmas an ci, hogy az emberek lelkiismeretét lángra lobbantsa. Én csak elmondtam észrevételeimet ezen törvényjavaslatra vonatkozólag. Méltóztassanak nézeteimet megczáfolni. Itt azt hiszem, igenis helye van annak, hogy felvilágosítsuk egymást mindkét részről; de ne méltóztassanak denunciálni azzal, hogy mi lázítjuk a népet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ez oly modor, a mely sem a parlamentalis fölfogással, sem a méltányossággal, a melylyel mi, mint képviselők egymás irányában tartozunk, össze nem tér. (Helyeslés a szélső baloldalon.) * Szívesen elismerem, hogy Molnár Aladár t képviselőtársam egészen más modorban méltóztatott e tárgyban ellenemben észrevételeit megtenni. Csak egyre nézve legyen szabad reflectálnom, a mi valóságosan ezen 3-ik §. keretébe tartozik A t. képviselő arra, hogy én a megyék által kívánnám választatni e tanfelügyelőt, azt mondotta, hogyha már a központi kormány, a mely mégis inkább kiszemelheti az egész országban levő szakembereket, nem remél elegendő alkalmatos embert találhatni, — föltéve, hogy a képzettséget