Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-111
111. országos ülés márezius IS. 1876. 355 azon tanácsot adá, hogy a megváltási ügy, mivel az egyessóg nem sikerült, — pedig — mint mondám — komoly és beható alkudozások nem is történtek, — a per útjára tereitessék, mely tettével mélyen bántotta a kerületet; mert mig egyrészről a kerületi lakosságot igen kellemetlenül érintette az, hogy a magyar alkotmányos pénzügyminister egy tollvonással lerombolja a barátságos kiegyezésnek nagy fáradsággal foganatba vett munkáját: addig másrészről a megváltási kérdés elintézése perre utasítás által hosszú ós bizonytalan időre halasztatván el, a kerület rendezetlen birtokviszonyai mellett legnagyobb kárára a per kimenetelének bevárására van utasítva. Én részemről t ház, nem ellenezném, hogy e kérdés peres utón megoldassék: mert azon erős meggyőződésben vagyok, hogy ha perre kerül a dolog — mint került is : — a kerület minden esetre pernyertes leend. De a kerület t. ház jelen szorult állapotában a hosszadalmas pert kerülni kivánja, azon reményben, hogy barátságos kiegyezés utján minél előbb czélt ér. Én biztosíthatom a t. házat, hogy a kerület, ha a kiegyezés megkísértetik, a jelenlegi körülmények közt az általa már tett ajánlatot aránylag felemelni fogja; sőt tekintettel az államnak jelenlegi pénzügyi állapotára, áldozatokat is hozni kész leend; és minthogy másrészről arról is meg vagyok győződve, hogy a t. pénzügyminister ur kívánsága sem lehet más, mint hogy a megváltás ügye, különös tekintettel az államnak emiitettem pénzügyi viszonyaira minélelőbb megoldassék: alapos okom van remélleni, hogy a t. pénzügyminister ur e közös óhajunk megvalósításának nemcsak, hogy akadályokat nem fog gördíteni; hanem hogy az igazság és méltányosságtól vezettetve, egyaránt mindkét félnek érdekét a kívánt öszhangzásba hozandja. Miután pedig az 1870. évi XLII. törvényczikk rendeletei kétségessé teszik a ker. törvényhatóság azon a jogelőde által gyakorlott közbenjárási és képviseleti jogát, — a mennyiben a t. kormány kifejtett érveim daczára a szóban levő t. rendeletét vissza nem vonná, avagy vissza nem vonhatná ; hogy mégis a megváltás kérdésében a barátságos kiegyezés megkísértethessék: én részemről más módot és utat nem tudok, minthogy a czólhoz vezető „modus procedendit" maga a t. kormány megállapítani szíveskedjék; csakhogy ez esetben én részemről azt kívánnám, hogy az egyes ker. községek, ugy az összes magánbirtokosok is az általuk egy jogczim alapján birt überl. földek tekintetében, — miután mindannyian az átalány fizetéseért egyetemlegesen kezeskednek, nem egyenkint és külön-külön, hanem egy testület által közösen képviseltessenek, legyen, hogy ezen testületnek tagjai a törvényhatósági bizottsági, vagy pedig az egyes ker. községek által kebelükből szabadon választandó tagokból kirendeltessenek. És midőn a t. kormány különös figyelmébe ajánlanám azon igen fontos körülményt, hogy a magyar királyi jogügyek igazgatósága is a fennállott os. királyi úrbéri törvényszók előtt indított úrbéri rendezési perben magát az 1836: évi 5. törvényczikk és az 1853. évi márezius 2-án kelt úrbéri nyílt parancs álláspontjára helyezte ; most pedig a per folyiatását sürgetvén, az 1871: évi 53. törvényezikkre hivatkozva s abból kiindulva, előbbeni álláspontjához hű maradt — minthogy e szerint az überlandi földek megválthatósága vagy meg nem válhatósága vita tárgyát többé nem is képezheti: azt kívánnám, hogy a t. kormány a kerületnek is azon álláspontját elfogadja, mely szerint nem a körül forog a kérdés, vajon az überl. földek megválthatók-e ? hanem hogy a kiegyezés tárgyát egyedül a váltsági összeg megállapítása és annak törlesztési módozata képezi. Végre arra kérem fel a t. kormányt, hogy a megváltás ügyének, illetőleg a kiegyezés kísérletének vezetését oly férfira bízza, ki ugy a t. kormánynak mint a kerületi lakosságnak is bizalmát teljes mértékben birja s ki a mellett, hogy a kerületnek viszonyait tökéletesen ismeri, ez ügyben személyesen érdekelve nincsen. Megjegyzendőnek találom még azt, hogy a kerületi törvényhatóság is ily értelemben határozott, s hogy ebbeli határozatához képest legközelebb felterjesztést is fog tenni a tisztelt kormányhoz. T. ház! Azt hiszem, hogy az előadottak szerint a kerületi lakosságnak azon kívánsága, hogy a megváltási ügy a per mellőzésével barátságos kiegyezés utján eldöntessék: valójában szerény és méltányos. B lakosság, ámbár erősen bízik szabadalmain alapuló elvitázhailan jogaiban: mégis a jelenlegi nehéz körülmények közt némi aggodalommal várja az überlandi földek megváltása kérdésének kedvező kimenetelét. De szabadjon t. ház, hogy mindamellett még most azon benső meggyőződésemnek, adjak kifejezést, hogy a t. kormány, jelesen pedig a t. pénzügyminister ur, az igazság és méltányosságtól vezettetve, ezen igen fontos kérdés elintézése alkalmával nemcsak a pénzügyi, hanem a nemzetgazdászati érdekeket áltáljában, de a kerületi lakosságnak külön érdekeit is, egyaránt szem előtt fogja tartani. Interpellátiom a következő: Elnök: Fel fog olvastatni az interpellatió. Gulner Gyula jegyző: (olvassa.) interpellatió a tisztelt pénzügyminister úrhoz, a nagy-kikindai kerületben fekvő u n. überlandi földek megváltása tárgyában, beadja Szabovljevics Mihály. Tekintve, hogy a birtokviszonyok rendezetlensége bármily csekély térre szorítkozzék az nemzet45*
