Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-111
111. országos Ülés évenkiní 84.000 Irinyi átalányösszeget fizet az uradalmi kincstárnak. Ez összeg vonatkozik a kir. haszonvételekre is, melyek azonban a kerületnek Mária Terézia királynő privilégiuma 11. pontja értelmében csak 10 évre lettek bérbe adva, melyek tehát mint a kincstár tulajdona, a kerület részéről ha nem is megváltandók, de megvásárlandók. T. ház! A keresztény nép, miután a törökök hazánkból kiűzve lettek, a Tisza és Maros balpartján hazánknak határőre volt az országot folyton nyugtalanító törökök ellen. Ezen határőrök bízva a nekik adott privilégiumokban, melyek elvitázhatlan jogaikat biztositák ott, hol addig mocsárok és pusztaságok voltak, szép falukat ós városkákat emelt és a földmivelésre adván magát, az addig puszta ós vad rónaságot kies vidékké alakította át. Hogy pedig földjeit a Tisza. Maros ós az U-Béga áradásai „ellen megóvhassa, nagy fáradsággal és roppant nagy költséggel 16 német mértföldnyi hosszúságban töltéseket emelt, miáltal az überlandi földek legnagyobb részét vetésforgatásra alkalmassá, termővé tette. Ezen ismert töltések emelése és fentartása körül fordított költségek a kerületi számvevőségnek számadásai szerint majdnem 4 millió frtra rúgnak. A nagy-kikindai kerület tanácsa ós képviselőtestülete az összes kerületi községek képviseletében ő Felségéhez két izben kórvényt terjesztett fel és pedig 1844. és 1851. óvb£n, esedezvén az überlandi földek megváltásáért, felajánlván ugy a földek váltságdija, valamint a királyi haszonvételek vételdija fejében 2 millió frtot ezüst pénzben, vagyis o. é. 2.100,000 frtot. Mind e két folyamodvány legfelsőbb signaturára méltattatott. Hosszú tárgyalások és nyomozások után ő Felsége 1860. év augusztus 31-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megenged ni méltóztatott, hogy a szóban levő kérdés nem per, hanem barátságos kiegyezés utján intéztessék el. Szabadjon t. ház, hogy ezen nagyfontosságú legfelsőbb elhatározás ide vonatkozó tételeit eredeti szövegében felolvassam, mely szórói-szóra így hangzik: „Ich genehmige, dass mii Beseitigung der prozessweisen Durchführung einer Begulation, rücksichtlich Kevindicirung der in der Distriktsgemarkung von Grosz-Kikinda gelegenen Allodialgrundstücke wegen Übertragung des Eigenthumes dieser Grudstücke unter Aufrechterhaltung des dermaligen individuellen Besitzes, sowie wegen (Jberlassung der aufrechtstehenden Begalbenefizien der Kainmeralherrschaft gegen eine biliige Ablösungs beziehungsweise Verkaufsumme nach dem gestellten Antrage mit den Reprásentanten des ganzen Kikindaer Distriktes eine Yerhandluiig im Yergleichswege abgefűhrt werde." KÉPV. ü. NAPLÓ 1875.-7S V. EÖTET. márczius 18. 1876. Qr.a Ezen legfelsőbb elhatározás óta 15 év folyt le a nélkül, hogy a megváltás ügyében komoly lépések tétettek volna, minek oka abban keresendő, hogy a kerület a fennállott cs. kir. bánáti helytartótanács által kilátásba helyezett további intézkedésekre hasztalanul várt és mert — és ez lesz a fő ok — egymásután mostoha évek következtek be, ,a nehéz elemi csapások a kerületi lakosság elszegényedését annyira fokozván, hogy az adó és átalány fizetésében hátramaradnia kellett. E nehéz körülmények közepette a kerületi lakosság nem gondolhatott annyit a megváltás kérdésével, mint inkább saját bajaival, a melyekkel szakadatlanul küzdenie kellé. Időközben észleltetett, hogy a kerület anyagilag szemlátomást hanyatlásnak indul: mert a kerületi lakosság legnagyobb része csak überlandi földeket bírván — reális hitel hiányában nem segíthet magán, hacsak szívtelen uzsorásoknál menedéket keresni nem akar, mely bajoknak főoka épen a rendezetlen birtokviszonyokban rejlik, melyek az okszerű mezei gazdaság fejlődésót a kereskedelem ós a közhitel hátrányára érzékenyen akadályoztatják. E szorult állapothoz még más nehézségek és kellemetlenségek is járultak. A földosztók— egyik neme a kerületi proletariátusnak — azt kívánják, hogy az überlandi földek, melyek évek előtt a kerületi lakosság közt' felosztattak s mely osztályban ők is vagy elődeik részesültek, de osztályrészüket már eladták : újból felosztassanak. Ezen földosztók, különösen a tisztújítás és az országgyűlési képviselők választása alkalmával nagy szerepet játszottak, a mennyiben ily alkalmakkor mindig a földosztással agitáltatott. E szerint mi. nálunk a pártok nem a politikai elvek, hanem a személyes érdekek szerint alakultak, melyeket az agrár kérdés az egyik vagy másik pártnak kilátásba helyezett. Az egyes izgatók demoralizáló befolyása, másrészt pedig a földosztóknak czéljaik elérésére ernyedetlen buzgalommal kifejtett veszélyes tevékenysége a legújabb időben oly nagy dimensiókat vett, hogy végre számos panaszok folytán a t. kormány 1872. évben egy kormánybiztost és pedig báró Majthényi hontmegyvi főispán személyébén kiküldött a földosztók óhajai megvizsgálása czéljából. De ezen kormánybiztos meggyőződvén a dolog mibenlétéről, elhagyta a kerületet re infecta; mert jóllehet az akkori kormánypárti földosztókon segíteni akart, — legalább magatartása arra mutatott: — azt mégis a ténydeges állapottal szemben nem tehette. Tehát nemcsak anyagi, hanem erkölcsi szempontból is ideje már, hogy a megváltás kérdése valahára megoldassák s hogy az által egyszer mindenkorra eleje vétessék a szüntelen zaklatások és súrlódásoknak. 45
